1 Rész... A várva várt találkozás

Egy szép tavaszi reggelen Yuki az ágyában feküdt, nem tudván, hogy a mai naptól kezdve az

élete meg fog változni örökre.

Miután felébredt és magára vette még az este előkészített ruháját, vállig érő haját szokás szerint copfba fogta, és vörös szemeivel a tükörbe pillantott és megnézte magát.Nem igazán szerette a furcsa szem színét de nem tehetett róla.Sokak azt hitték,hogy csak kontaktlencséket hord. Yuki pedig,hogy ne keltsen fel még nagyobb zűrzavart e körül mindig azt mondta,hogy tényleg csak kontaktlencse.”Miért pont vér vörös színűek?”kérdezték tőle nagyon gyakran amire ő csak annyit válaszolt „ Én sem tudom miért....csak ez tetszett meg „.

Miután ezekkel végzett, lement az ebédlőbe a családjához.

- Jó reggelt. - mondta nagyon halkan a lány. A szülei nem csodálkoztak rajta hogy ennyire

halk, mivel nagyon nem szeretett a középpontban lenni.Ez már évek óta így volt. És még maga Yuki sem gondolta volna,hogy ez bármikor is meg fog változni.

Amint végzett a reggelivel, elindult az iskolába. Útközben szinte egyből találkozott egy osztálytársával és egyben gyermekkori barátnőjével Mikivel. Már évek óta jól ismerték egymást. Épp ezért is bármit képesek voltak elmesélni egymásnak. Nem voltak titkaik egymás elől. Mind a ketten nagyon megbecsülték a barátságot amely létrejött közöttük...ezért is nagyon gyakran együtt mentek. Még az iskolába is. A lányok direkt egy iskolába iratkoztak,hogy még ott is együtt legyenek. Miki a szomszéd utcában lakott. Maximum 200 méter választhatta el őket egymástól. De ők akkor is mindig együtt akartak maradni. Így hát...az iskolába is aznap szintén együtt mentek.

Amikor megérkeztek az iskolához és beértek az osztályterembe, minden lány valami új tanulóról beszélt, aki más országból érkezett a családjával. A fiúk teljesen mintha külön világban éltek volna...őket nem igazán érdekelte az,hogy új tanuló fog érkezni hozzájuk...biztosan csak azért mert jól tudták,hogy fiú lesz. Yukit nem igazán érdekelte az új tanuló megérkezése, mivel mindig is

társaságkerülő lány volt, inkább figyelmen kívül hagyta, és elment a helyére.

Amikor megszólalt a csengő mindenki sietve a helyére ült.A tanárra sem kellett túl sokat várni.Percek alatt már ő is meg érkezett, az osztályterembe, és egy fiút hívott be a terembe. Ahogy a srác belépett, zsebre vágott kézzel, magabiztosan csak annyit mondott:

- Üdv! A nevem Luka! - vigyorogta egy helyes, fehér hajú, kék szemű fiú.

A tanár gyorsan körbenézett és a Yuki melletti székre mutatott, mivel ő egyedül ült. Sajnálatos módon Miki a „ B” teremben amíg Yuki az „A” teremben tanult. Így hát nem ülhettek együtt..legalább is nem minden órán mivel voltak olyan tanórák is ahol mind a két osztály együtt tanult mert az adott terem amelyben azt a bizonyos órát levezették nagy volt és mindenki elfért ott.Furcsa volt számára a helyzet, mivel Mikin kívül nem nagyon ültek vele hiába volt elég népszerű a fiúk köreiben. Nem ám, hogy egy fiút ültessenek mellé!

De ezt ő inkább nem hangoztatta, csak néma csendben összehúzta magát s előkotorva a könyvét elkezdett olvasgatni,hogy jobban felfoghassa a tananyagot. Amikor Luka odaért a

„helyére”, halkan ült le, nehogy megzavarja a lányt mivel látta,hogy tanul. Yuki nagyon kényelmetlenül érezte magát a srác mellett mivel megszokta,hogy az órákon ő egyedül ül és az egész pad az övé és mindent szétszórhat rajta amit csak szeretne most pedig maximum egy fél padot foglalhat le a cuccaival, ráadásul az is nagyon zavarta, hogy Luka egész idő alatt őt bámulta. A lány Alig bírta ki,hogy be ne szóljon neki valamit mint például: „ Mit bámulsz?/ vagy : Ilyen szép vagyok,hogy folyton engem kell nézni? „ stb.

Amikor VÉGRE minden órának vége lett, a tanár megkérdezte az osztálytól,hogy ki vezetné körbe az újoncot de senki sem vállalkozott ezért Luka újra elővette a „ kedves és magabiztos „ vigyorát és modorát s szépen Yukira mutatott a mutató ujjával válaszolván mindenki helyett. A tanár pedig csak elégedett mosollyal az arcán „megkérte” a lányt,hogy vezesse körbe. Szegénynek nem volt más választása ezért akár tetszett neki akár nem....muszáj volt körbevezetnie őt a suli területén. Yuki gyors léptekkel haladt előre a folyosókon meg sem szólalván mivel minél hamarabb le akarta tudni az egészet és elmenni haza mivel otthon még volt elég sok dolga. A szülők külföldre utaztak jobb munkalehetőség reményében a kis húga pedig szépen a nagynénikéjükhöz utazott a szomszéd nagyvárosba egészen addigra amíg a szülők haza nem jönnek, Yukira pedig rámaradt az egész házi munka amit ő annyira „ szeretett „....főzés,mosás,takarítás stb ..... mivel ő nem akart szintén elutazni egy másik városba. De még a munka állása is ott volt minden mellett ahová az iskola körül vezető túra miatt már késében volt.

- Nagyon furcsa vagy Yuki - mondta a fehér hajú srác.

- Miért is? - kérdezte kíváncsian a lány.

- Mert meg sem szólaltál egyszer sem, pedig az iskolát akartad nekem megmutatni! -

nevetett.

-Miért? nins szemed? vagy netán nem tudsz olvasni drága barátom? oda van írva szépen minden na és ne nevess mert lekeverek neked. Miattad még itt kellett,hogy maradjak...nekem pedig így is elég dolgom van. Késésben vagyok.

- És mi van abból ha nem tudok olvasni? – szólalt meg újra nagyképűen Luka.

- Akkor tanulj meg.... – válaszolta flegmán a lány és tovább haladt.

A fiú sóhajtva egyet a tarkójára helyezte mind két kezét aztán egy enyhe mosollyal az arcán a lány után ment. Yuki továbbra is gyors léptekkel haladt és amikor épp a lépcsőn haladtak lefelé valami furcsa módon megbotlott és ha Luka nem kapta volna el időben a karját a lány szépen legurult volna szinte a második emeletnyi magas lépcsőről.

- Elég ügyetlen vagy. – Vigyorogva mondta a srác miközben még mindig a lány csuklóját szorongatta tenyerében.

- Pont te szólalsz meg... – újra flegmán válaszolt a lány s kitépve karját továbbment de már egy kissé lelassított.

- Meg is várhatnál...

- Akkor szedd a lábad. Nincs erre időm.

- Micsoda flegma kicsi lány.

- Hallgass már...- sóhajtott fel Yuki és a kijáratra mutatott.

- Már megmutattam mindent amit kellett. A kijárat arra van.

- Köszönöm a kedvességedet és azt,hogy körbevezettél engem.

- Ha nem szóltál volna a tanárnak,hogy én vezesselek körbe akkor az osztályvezér tette volna meg. Miattad elkéstem a munkából.....na de én léptem. Szia. – Yuki már elindult a kijárat felé amikor Luka újra elkezdett motyogni valamit.

- Remélem holnap viszont látjuk egymást.....drága kis húgica..