Testvéri kötelék második felvonás 8 Rész : Marry..

Egyszer csak Alan felkapott a karjaiba és hercegnőként kivitt a teremből. A szemeimből valamiért kicsordultak a könnyek. Másodpercek alatt újra a szobámban voltam....de még mindig nem tudtam megszólalni...már kezdtem attól tartani....hogy ez a vég....a lábaim és kezeim le voltak bénulva. Nem tudtam mi történik velem. Csak tekintetemmel tudtam követni a történteket. Láttam ahogyan Alan újra és újra leguggol elém és a kezeimet szorongatta és ölelgetett. De valamiért...én nem éreztem a teste melegét....egyáltalán nem éreztem semmit. Alan keze egyre jobban reszketett. Itami pedig csak a szoba egyik sarkában állt nekidőlve háttal a falnak karba tett kézzel és engem nézet. A tekintete mindvégig rajtam volt. Egy pillanatra sem nézett máshová.

Egy kettőre besötétedett az ablak mögött. Alan még mindig a szobámban volt és oda-vissza járkált Itamival ellentétben. Ő már lég régen elhagyta a szobát.

A testvérem lefektetett az ágyra és reménykedett abban,hogy egy kis alvás után újra önmagam leszek. Egy kettőre mély álomba merültem. Ő lefeküdt mellém és szintén elaludt. Az éjszaka kellős közepén a testem újra önmagától kezdett el mozogni. Olyan óvatosan sikerült kimászni az ágyból,hogy Alan nem ébredt fel....még meg sem moccant. A testem lassan elhagyta a szobát és először a számomra már jól ismert aztán számomra még szinte ismeretlen folyosókon bolyongott és egy hatalmas ajtó előtt állt meg. Aztán az ajtóra helyezve a bal kezemet az ajtó egyszerűen széttárult előttem és a testem lassú léptekkel bement maga után húzva a hosszú földig érő fekete ruhát amelyet még anno magára vett. Amikor már a terem közepében járhattam felismertem a termet. Pontosabban a hangszereket amelyek még mindig ott álltak a helyükön. A fehér zongora és a fekete mint az éj hegedű. A testem kezdte megközelíteni a hangszereket és amikor odaért a hegedűért nyúlt a kezem. A kezembe vettem a hangszert. A kezem úgy mozgott mint egy profi brácsmüvészé. Eszméletlen dallamok és hangok szóltak. Pedig ha tényleg én önmagamnál lettem volna nem tudnék lejátszani egy kisebb dallamot sem.

A szobában nagyon sötét volt. Az udvaron szintén. Már megbékéltem azzal,hogy az én életemnek...tényleg vége...

**************************** Alan szemszöge *****************************

Ami után Alice elaludt én is fáradságomban lefeküdtem pihenni. Amíg el nem aludtam mindvégig azon gondolkodtam,hogy mi történhetett...miért viselkedett olyan furcsán a húgom? Újra rengeteg kérdés és semmire sem volt válasz. Kezdett idegesíteni engem a tétlenség.

Egy kis idő elteltével végül elaludtam. Elég furcsa álmom volt. Egy számomra ismeretlen helyen bolyongtam. Egy erdőre hasonlított amely mellett egy vízesés volt. De nem ez volt a legfurcsább. Nem messze a vízeséstől egy hosszú földig érő hófehér hajú nő ült a földön és a vizet nézte. Amikor felém fordult és észrevett mosolyogva felém nyújtotta kezét. Én nem tudva miért felé indultam s amikor odaértem leültem mellé. A nő csak nézett engem és könnyes szemekkel mosolygott. Felém nyújtva egyik kezét megsimogatta az arcomat. Melegséget éreztem érintésében. Olyan érzés fogott el mintha nagyon fontos személy ülne előttem.Nem bírtam tovább a csendet és megszakítottam a kérdésemmel :

*Alan:

- Mégis ki vagy te?

A nő nem válaszolt semmit csak felém hajolt és magához ölelt. Nem tudtam és nem s akartam kiszabadulni.

*Alan:

- Válaszolj....ki vagy?

*Nő:

- Az édesanyád vagyok Alan...

*Alan:

- Micsoda?

*Nő:

- Én vagyok az a nő aki világra hozott téged tízen hat évvel ezelőtt.

*Alan:

- Anya? de....de hogyan? hisz.....te meghaltál....

*Nő:

- A testemet megölték....de a lelkemet nem...

*Alan:

- Ezt nem hiszem el....életben láthatlak...annyi éven át én és Alice csak is arra vágytunk,hogy veled és apával lehessünk....

*Nő:

- Tudom fiam.....de sajnos nem volt annyi erőm,hogy eljöhessek hozzátok. Biztosan nagyon mérgesek vagytok ránk,hogy cserben hagytunk benneteket..

*Alan:

- Ne aggódj....nem vagyunk rátok mérgesek.. egy kicsit nehéz volt nélkületek élni de soha sem volt irántatok harag a szívünkben...

*Nő:

- Oh Alan...ha tudnád meddig vártam arra,hogy ti ketten végre megszülessetek....és apátok is....nagyon boldog volt.

*Alan:

- Elhiszem....

*Nő:

- Valami baj van kisfiam?

*Alan:

- Alice...elég furcsán viselkedik tegnap óta...mintha nem önmaga lenne...

*Nő/Yuki:

- Tudom....láttam mindent ami történt....

*Alan:

- Akkor miért nem próbáltál segíteni neki?

*Yuki:

- Sajnos nem tudtam...ne feledd... a testem már rég halott...én nem tudok úgy mozogni a földön mint te vagy húgod...

*Alan:

- Ne haragudj...csak...nem tudom hogyan segítsek neki...és azt sem tudom,hogy egyáltalán mi történt vele...

*Yuki:

- Egy régi kastélyszellem költözött a testébe...Alice oda kóborolt ahová nem gazán kellett volna,hogy menjen.

*Alan:

- Oda ahová nem kellett volna,hogy menjen? ezt hogy érted? hol van olyan hely nem messze a kastélytól ahová tilos belépni?

*Yuki:

- A hely nem a közelben van....hanem magában a kastélyban. Az épület bal szárnyában van...ez a szoba...egy szellem vagy más szóval egy lélek területe volt. Az édesapádnak szintén egy húga volt. De amikor ő tízen egy éves volt ismeretlen okok miatt elhunyt. Mindenki próbált rájönni az okára de senkinek sem sikerült. A kicsi lány eszméletlenül tudott játszani hegedűn és zongorán és az a terem amelyre te rátaláltál az elmúlt napokban az az ő kedvenc helye volt.

*Alan:

- Szóval....Alice testében jelenleg egy teljesen más lélek lakozik?

*Yuki:

- Pontosan.

*Alan:

- És....mi lesz a húgom lelkével? egy testben nem lakozhat több lélek egyszerre mert a test ezt nem bírja.

*Yuki:

- A kislány túl fiatalon vesztette el életét. Ő még mindig nem fogta fel,hogy meghalt. Épp ezért is elfoglalja mások testét reménykedve abban,hogy az egyik biztosan az övé lesz majd.

*Alan:

- De miért pont Alice testét fogalta el?

*Yuki:

- Marry ( ejtsd Merry )....teljesen úgy nézett ki mint Alice. ( ejtsd Elisz)

*Alan:

- Akkor...

*Yuki:

- Valószínű,hogy Marry azt hiszi,hogy ez az ő teste és vissza akarja szerezni azt ami az övé.

*Alan:

- Oh ne.....

*Yuki:

- Meg kell próbálnod megmenteni őt amíg nem késő.

*Alan:

- De mégis,hogyan? két lélek lakozik egy testben...mégis hogyan szedjem ki belőle egy tízen egy éves gyerek lelkét úgy,hogy ne okozzak kárt Alice lelkének?

*Yuki:

- Ne aggódj....mindent el fogok magyarázni...