2 Rész... Az igazság

- Húgica? tévedsz öregem. Nekem csak húgom van.

- De van, csak töröltek az emlékeidből, hogy ne keveredj bajba, mivel mindig is gyenge voltál.

- Ki itt a gyenge? ne akard,hogy nyakon huzzalak te hosszú hajú..

- Te is jól tudod,hogy nem sértésnek szántam.

- Ide figyelj hapsikám...Ne beszéld a bolondságokat mert mindjárt hívom a mentőt és visznek a bolondok házába.

- Nagyon éles nyelved van mondták már ezt neked?

- Igen....képzeld el..

- Biztosan nagyon kikapott az aki meg merte ezt neked mondani.

- Nem érdekel engem mások véleménye. Mindenki magára nézzen ne másokra.

- Nagyon megváltoztál.

- Honnan tudod? nem is ismersz.

- Mondtam már,hogy én a..

- Már elmondtam,hogy ne sorold a hülyeségeidet mert hívom a mentőket. Túl gazdag a fantázia világod haver.

- Vagy csak te nem akarod elfogadni az igazat.

- Mégis milyen igazságról beszélsz? ez csak egy kitalált ostobaság amivel át akarsz verni. De tudd...én nem az a fajta vagyok akit át lehet verni..Attól még,hogy örökbe fogadtak nem teszi lehetővé,hogy így gúnyolódj rajtam!

- Én nem gúnyolódom fogd már fel végre! Régen mi egy család voltunk de bizonyos okok miatt el kellett,hogy küldjünk téged minél távolabb a családtól.

- Bizonyos okok? mégis milyen okok lehetnek arra,hogy a gyerekedet kidobd mint egy szemetet? Fogjuk rá,hogy hiszek neked...mi az a „bizonyos ok? „

- Nem mondhatom el neked...

- Mert még nem találtad ki.

- Figyelj már rám Yuki! ez nem kitaláció hanem valóság!

- Akkor miért nem emlékszem rá? ha egyszer tényleg megtörtént...tényleg a testvérem vagy...akkor miért nem emlékszem semmire? legalább valamilyen részletekre? erre csak az a magyarázat megy,hogy nem történt semmi és mi SOHA nem is találkoztunk eddig.

- Tévedsz drága húgi.....nagyon tévedsz...

- Ne nevezz húginak kérlek. Már fáj miattad és a hülyeségeid miatt a fejem.

- Annyira....

- Annyira mi? fejezd be a mondatodat ha már elkezdted..

- Annyira...Nehéz veled beszélni....nem emlékszel semmire amnézia miatt és azt állítod,hogy nem is volt semmi....minden ami nyolc éves korodig történt veled elfelejtetted. Így van?

- Igen. De ez még...

- A gyermek otthon amelyben „ növekedtél „ nem mesélt az igazi szüleidről semmit...így van?

- ........... Igen .............. hiába kérdeztem bármi is....nem mondtak el semmit...

- Véletlenül....nem azt mesélték el neked,hogy az édesanyád egy autó-balesetet szenvedett és életét vesztette még amikor te hat hónapos voltál?

- Honnan...

- Én kértem meg őket,hogy ezt meséljék el neked ha egyszer kíváncsi leszel a „ múltadra „

- De....te....még is hogyan tudtál te ilyeneket kérni egy felnőtt embertől amik velem egyidős vagy?

- Én egy árva szóval sem említettem,hogy egy idősek vagyunk.

- Akkor te hány éves vagy?

- húszon hat.

- Mennyi??!! – Kerekedtek ki a lány szemei amikor ő meghallotta a számot.

- De hisz...nem is nézel ki annyinak. – fojtatta a mondanivalóját Yuki miközben Luka hangos nevetésben tört ki.

- Ezt már elég sokan mondták el nekem. De muszáj volt diáknak tettetnem magamat,hogy megtaláljalak.

- És a terved be is vált.... na és milyen érzés újra diáknak lenni,

- Nem a legjobb. Túl hangosak a többiek. Eléggé idegesítőek ezért.

- Ezzel egyet kell,hogy értsek...na de nekem most tényleg lépnem kell mert már a munkából is ne adj Isten kirúgnak....nem szóltam,hogy nem leszek és már jó két óra késében vagyok jelenleg...

- Elvigyelek?

- Nem kell. Fogok taxit.

- Motorral gyorsabban menne.

- Mondtam már,hogy erre semmi szükség. Még a végén azt hinné a főnököm,hogy randi miatt késtem ennyit...

- Nos....ahogy óhajtod húgi.

- Ne nevezz húginak hapsikám.

- De hisz a húgom vagy.

- Nem hiszek neked. Nincs semmi bizonyítékod arról,hogy igazat mondasz.

- Na és ha mutatok bizonyítékot?

- Akkor talán lesz arról szó,hogy végre hiszek neked....vagy nem.

- Pedig már kezdtem azt hinni,hogy végre hiszel a szavaimnak...

- És elhitte...- bevágta flegmán Yuki és már amikor épp az ajtónál járt hirtelen a semmiből egy alak tűnt fel.

- Végre te is előbukkantál vadász.. – szólalt meg a fura fazon.

- Ez meg miről beszél? magyarázatot! MOST!

- - Yuki erre most nincs időnk!

- - Pedig kéne,hogy legyen. Összebeszélsz nekem hetet-havat most pedig ez a fazon is itt van. Micsoda megtervezett előadás. Brávó. Mehettek színészeknek mind a ketten. – kezdett el tapsolni a lány.

- Úgy látszik a pici lány nem fogja fel a történteket vadász.

- Kotródj innen! – vett elő egy pisztolyt Luka és a fura alakra szemezte.

- Nem mintha lőni mernél...

- Hidd el....nem fogom sajnálni rád a golyót.

Yuki azt hitte,hogy Luka blöfföl és nem fog kilőni de nem az történt amire a lány várt. A srác meghúzta a ravaszt és kilőtt. A másik alak szóról érve hamuvá vált. Akkor már véletlenül sem tudtam,hogy mi a fene történik.

- Te meg mi a jó eget műveltél?! és mi történt vele?

- Ő egy vámpír volt aki már megőrült.

- Vámpír...megőrült.....tudod mit....te vagy itt az egyetlen őrült!

- Megmentettem az életedet!

- Megöltél egy embert!

- Ő nem volt ember! Nem láttad mi történt a testével?

- Láttam...nagyon is jól láttam...

- Akkor meg? még mindig azt hiszed,hogy az egy ember volt?

- Én..... – Yuki nem érkeze befejezni mondanivalóját. A nagy stressz miatt elájult.

Következő reggel..vagyis pontosabban dél után amikor a lány magához tért, nem emlékezett semmire sem, és az egész teste fájt valamitől.

- Annyira fáj a fejem, és semmire sem emlékszem. Mi történt velem? - kérdezte a lány

zavarodottan. Luka odament hozzá és leült mellé az ágyra.

- Elájultál tegnap este...és én magamhoz hoztalak el. - válaszolta a fiú.

- Szóval nálad vagyok. Várjunk csak...mi?!! Hogy mertél ide hozni engem te pedofil?!

- Ne kiabálj kérlek.

- Elhozol engem ki tudja hová és ki tudja milyen szándékkal és azt mondod ne kiabáljak? eszednél vagy hapsi?

- Nyugi...nem csináltam veled semmit.

- Addig élsz...

- Neked most pihenned kell. Majd beszélünk a tegnapról ha magadnál leszel.

- Hallgass el és vigyél haza. AZONNAL! - ordította Yuki.

- Nem mehetsz el most mert az életed veszélyben van!