Testvéri kötelék 3 felvonás 3 rész. Kezdődik...

Mind a két farkas felém vette az irányt. Nem tudom miért...de nem volt bennem félelem. Mikor pedig a farkasok ledöntöttek a földre...csak morogtak rám de nem haraptak meg vagy karcoltak szét. Én csak elcsodálkozva néztem a két állatot.

- Jade, Nil! Hányszor mondtam már nektek! NEM TÁMADUNK EMBEREKET! - Szólt a farkasokra a sötétből egy női hang. 

Mind a két állat lemászott rólam és a sötétbe rohant. Én továbbra is a földön ültem oldalra döntve fejem az elcsodálkozástól. De még gondolkodni sem érkeztem el azon,hogy ki lehetett a hang tulajdonosa,hogy a sötétségből előlépett ő...Beatrice... a szám elé helyeztem kezem,hogy ne sikítsak fel boldogságomban..hisz...a lányom...él..és végre megtaláltam őt..vagy inkább ő engem..bár nem hinném,hogy tudja ki vagyok. 

- Ezek...az állatok a te tulajdonodban vannak? - végül kezdtem el a beszélgetést..

- Hmm??

- Kit neveztél te állatnak? - szólalt meg az árnyékból egy fiatal férfi hang. 

- Nyugi Jade..csak veszekedni ne kezd el. 

- Túl nyugodt vagy Nil! az előbb azt mondták rólunk,hogy állatok vagyunk..érted? ÁLLATOK!

- És igaza is van..hisz félig azok is vagyunk..

Végül a sötétségből előjött két fiú aki kiderült,hogy alakváltó. 

- /Az eszem megáll..A lányom két farkas emberrel barátkozott össze../

- Sokáig fogsz még bámulni minket? - szólalt meg az egyik fiú. 

- Jade! 

- Fogjátok be mind a ketten! - Szólt rájuk végül Beatrice aki felém közeledett aztán felsegített a földről. - Beatrice vagyok. Ők pedig itt Jade és Nil. Örvendünk a találkozásnak. 

- Én Alice vagyok...

- Furi név..tuti nem itteni vagy..

- E..Eltaláltad.. 

- De viszont ember sem vagy.. - szólt közbe a Jade nevű fickó. 

- Hmph...

- És tényleg...Én ezt eddig észre sem vettem. - Vakarta meg a tarkóját a lány. 

- Sejtem,hogy te sem..

- Teli találaat! Én vámpír vagyok! - csapta össze boldogan tenyerét a lány. - Na és te? hülye kérdés tudom de..valamiért nem tudok rájönni a fajodra...

- Háát..pár hónappal ezelőtt történt események előtt én azt hittem,hogy egyszerű ember vagyok.. - próbáltam játszani az ártatlant és semmit sem tudót..

- Szóval te sem tudod mi vagy? 

- Háát..így is mondhatjuk..

Na és mit keresel itt ilyenkor ha kérdezhetem? - Tette fel a kérdést Nil.

- Én..csak sétáltam. 

-Ilyenkor? ez elég veszélyes ha tudni akarod..

- Jade-nek igaza van..ez veszélyes..főleg,hogy még egyedül is vagy..

- De ti sem otthon ültök...

- Mi kikérem magamnak ellentétben veled a munkánkat végezzük és őr-járatozunk. 

- ...

- Mi vadászok vagyunk melyek a békét őrzik Londonban. Mostanában mintha megveszett volna minden vámpír és az emberekre kezdtek el vadászni..épp ezért is az őrjárat is elkezdődött. Ezért jobb lesz ha most hazakísérünk. 

- Nekem nincs hová mennem..

- Hogy hogy? - Döntötte oldalra fejét a lány és érhetetlenül engem bámult. 

- Én nem itt lakom..ezért otthonom sincs...- magyaráztam nyugodt hangon..

- Akkor csatlakozzon a vadászokhoz...

- Ez még viccnek is rossz volt Nil! 

- Ez zseniális! Hisz ha csatlakozik akkor otthona is lesz! - Beatrice boldogan mosolygott aztán újra rám nézett. - Na mit szólsz? 

- Ööömm..

- Okké...ezt el is intéztük. Akkor irány a főhadiszállás!

- Hé Rix! ezt ugye nem gondolod komolyan? 

- Dehogy is nem! 

- A lány megfogta a karomat és magával rántott. Bár sejtettem,hogy nem lesz könnyű dolgom..de,hogy ennyire...

Folytatás következik....