Testvéri kötelék második felvonás 11 Rész: Szabad lélek

Marryvel lassan felmentünk a Klein birtok területére és én körbenéztem. Ahhoz képest,hogy már évszázadokon keresztül nem élt a birtok területén senki elég jól nézett ki. A falak szinte épségben...repedések nélkül álltak a helyükön. A kert is eléggé gondozott volt. Nagyon elcsodálkoztam. Amikor újra Marryre néztem vagyis arra a helyre ahol ő még pár másodperccel ezelőtt állt ő már nem volt sehol. Egy nagyot sóhajtva a tarkómra helyezve kezeimet elindultam keresni a kis taknyost.
Egy rövidebb vagy hosszabb idejű bolyongás után sem találtam meg Marryt. Kezdett idegesíteni a dolog. Az udvaron vagy annak környékén nem volt sehol. Így hát ideje volt bemenni az épületbe. Hatalmas volt. Éreztem,hogy nem lesz könnyű dolgom ha egyedül keresem de nem volt más választásom...egyedül voltam és nem tudtam segítséget kérni bárkitől is. Épp ilyenkor éreztem,hogy jobb lett volna ha inkább több barátra teszek szert...
Egy nagyot sóhajtva végül bementem. Belül még nagyobbnak tűnt az épület mint kívülről. Rácsapva egyet a homlokomra végig húztam az arcomon a kezemet s elindultam Marry keresésére. Tényleg HATALMAS volt az épület. Minél beljebb haladtam annál jobban éreztem azt,hogy kezdek eltévedni. Még a kastélynál sem sikerült eltévednem hiába bolyongtam folyosóról-folyosóra. Egyik teremből a másikba járkáltam de semmi. Marryt mintha elnyelte volna a föld. Egyszer csak megálltam egy ablaknál a lábammal dobogva a földet az ideg miatt kipillantottam. Elcsodálkoztam mivel a nap már kezdett lemenni. Az órámra pillantottam. A fejemet fogva dőltem neki az ablaknak mivel több mint 14 órán át kerestem Marryt de még mindig nem volt sehol. De muszáj volt megtalálnom mert akkor Alice soha nem lesz szabad. Újra nekiálltam a keresésnek. Az idő telt én pedig csak kerestem. Végül besötétedett. Végül egy olyan szárnyba bolyongtam amely a legrosszabb állapotban volt. A falak tele voltak repedésekkel és az ablakok üvegei is össze voltak törve. De.....egy teremből még is fényt láttam...valószínűleg gyertyák égtek ott...és a legfontosabb...zongora hangja hallatszott onnan. Már egyből tudtam,hogy Marry lesz az. Lassan bementem és megláttam őt....de már nem a húgom testében...Alice eszméletlenül a földön hevert. Marry pedig egy babával a kezében zongorázott. Egy kissé elcsodálkoztam,hogy egy „szellem” tud zongorázni de a lényeg az volt,hogy elhagyta a testet amely nem az övé. Egyre közelebb kerültem a kislányhoz. Egyszer csak ő felém fordult és mosolyogni kezdett.
*Marry:
- Köszönöm...
*Alan:
- Nem tudom,hogy miért vagy hálás nekem...
*Marry:
- Hazahoztál...
*Alan:
- Jaaa...hogy ezért....
*Marry:
- Ne haragudj,hogy elloptam a kedvesed testét...
*Alan:
- Kinek a testét?
*Marry:
- Annak a lánynak...
Marry rámutatott a földön fekvő Alicere.
*Alan:
- Ő nem a kedvesem..
*Marry:
- Nem? Akkor kicsoda?
*Alan:
- Ő a húgom.
*Marry:
- A húgod? nem hiszek neked.
*Alan:
- Miért is?
*Marry:
- Nem úgy nézel rá mint egy testvérre. Te szerelmes vagy belé.
*Alan:
- ................................
*Marry:
- Mondtam..
*Alan:
- Nem ez a lényeg,hogy ki kibe szerelmes...
*Marry:
- De neked igen. Csak nem szabad...
*Alan:
- Nem semmi....már egy 11 éves kis csaj oktat ki ....anyáám....
*Marry:
- Ha már senki sem teszi meg..
A kislány elnevette magát aztán eltűnt s az ablakpárkányon jelent meg.
*Marry:
- Itt estem ki.
*Alan:
- Szóval tényleg....a saját házadban...
*Marry:
- Sok évtizedet....vagy talán évszázadon át is képtelen voltam felfogni,hogy végül meghaltam...
*Alan:
- Elhiszem...nehéz felfogni ilyeneket...főleg ha még ilyen...
*Marry:
- Fiatal vagyok? ....igaz...túlságosan is nehéz....
*Alan:
- De...most már szabad vagy... végre elmehetsz a szüleidhez.
*Marry:
- Igen.
Marry boldogan felém rohant s megölelve újra az ablakpárkányon jelent meg. Integetve a kezével Marry állt az ablakpárkányon.
*Marry:
- Köszönök mindent!
Ezen szavak után a kislány leugrott. Én automatikusan odarohantam de ő már nem volt sehol. Mosollyal az arcomon visszasétáltam a szobába s felvéve Alicet a karjaimba szépen kisétáltam a szobából aztán végleg elhagytam a Klein birtokot.
*Alan:
- Ideje hazamennünk Alice...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

17 rész... Visszatérés a suliba avagy a pokol kezdete?!

Kép
Luka pedig leült az ágyra és elgondolkodott mindazon amit a húgának mondott..Még mindig képtelen volt elhinni  mindazt amit halott hisz csak most ébredt fel...De amint észbe kapta magát már nem a húga boldogságának és  örömének a mosolyát,hanem a fájdalom könnyeit látta az arcán.  - Most biztosan gyűlöl – gondolta magában a fiú..  Nem tudta,hogy most jobb lesz ha elmegy,vagy oda megy hozzá és megöleli...Nem tudta mit tegyen..Egyszerűen  eltévedt a saját gondolataiban de végül úgy döntött,hogy inkább kimegy egy kicsit.De amint elhagyta a szobát  szembe találta magával Mikit aki épp visszatért az utazásából.Luka azt mondta,hogy jobb lesz ha Yukit most egy  kicsit békén hagyják a lányt és hozzá tette azt is,hogy a lány nem egyedül van.Miki rögtön rájött kivel lehet Yuki de  Lukára hallgatva nem ment be hozzá hanem a fiúval együtt ment az udvarra.Ott beszélgettek egy jó ideig az  udvaron, aztán pár órával később visszamentek Yoruékhoz s nagy neh...
További információk

12 Rész... A kétségbe esés tengere

Kép
- MÉGIS MI A FENE TÖRTÉNT?.......... Sokkos állapotban Yoru azt sem tudta mit tegyen,aztán villám  gyorsan felkapván magát elindult valamerre a vak sötétben.  Yuki nyugodtan aludt nem is gondolva arra hogy történhet valami.Egyszer csak arra az érzésre ébredt  fel,hogy valami vagy valaki szorosan összeaszottja.Amikor a lány kinyitotta szemeit , a mellette fekvő Yorut  pillantotta meg , akinek már a tekintetéből lehetett megérteni hogy történt vele valami.  - Mi történt? - aggódva kérdezte a lány.  A srác nem válaszolt semmit,csak még jobban lány mellkasába nyomta az arcát.  Yuki magához ölelvén megsimogatta a fiú fejét biztatván hogy bármi is történt csak véletlen volt.Yoru meg  sem szólalt.Egyszerűen azt sem tudta hogy mit mondhatna mentségül tettére.A lány egész éjjel fenn volt  és akár egy szót is próbált kihúzni a srácból.De sajnos nem járt túl nagy sikerrel.A Srác egy szót sem  tudott kinyögni.Így telt el a hosszú és szörnyű csendes...
További információk

Testvéri kötelék 3 felvonás 2 rész. Első információ.

Kép
xxxx év. London. Kellemesen meleg szél fújt. A levegő nagyon friss volt hisz egész éjjel eső esett. Összehúzva magamon őszi kabátomat ballagtam a főtéren és nézegettem az engem körülvevő emberek arcait. De a mosolygó gyerekek arca miatt szívem összehúzódott szemem pedig könnyekben álltak....az elején. Hisz ébredésem után oly annyit sírtam,hogy már könnyeim sem maradtak. Csak élettelen tekintet. Egy lócán foglaltam helyet,hogy megpihenjek már órákon át tartandó sétám után. Csak ültem és bámultam az égen úszkáló felhők ezreit. A galambok turbékolása és más madarak csicsergése nyugalmat hozott szívemre és a rossz kedvem eltűnt. Már épp indulni készültem,hogy fojtathassam sétámat mikor egy kislány futás közben esett fel nem távol tőlem. Nem tudom miért de én egyből oda siettem. Lábra állítva a gyereket leporoltam a ruháját. A kislány szemeit dörzsölgette a könnyek miatt és zokogott. És automatikusan magamhoz öleltem őt. Egy két perc elteltével egy fiatal nő is hozzánk sietett. Amint...
További információk