17 rész... Visszatérés a suliba avagy a pokol kezdete?!

Luka pedig leült az ágyra és elgondolkodott mindazon amit a húgának mondott..Még mindig képtelen volt elhinni 
mindazt amit halott hisz csak most ébredt fel...De amint észbe kapta magát már nem a húga boldogságának és 
örömének a mosolyát,hanem a fájdalom könnyeit látta az arcán. 
- Most biztosan gyűlöl – gondolta magában a fiú.. 
Nem tudta,hogy most jobb lesz ha elmegy,vagy oda megy hozzá és megöleli...Nem tudta mit tegyen..Egyszerűen 
eltévedt a saját gondolataiban de végül úgy döntött,hogy inkább kimegy egy kicsit.De amint elhagyta a szobát 
szembe találta magával Mikit aki épp visszatért az utazásából.Luka azt mondta,hogy jobb lesz ha Yukit most egy 
kicsit békén hagyják a lányt és hozzá tette azt is,hogy a lány nem egyedül van.Miki rögtön rájött kivel lehet Yuki de 
Lukára hallgatva nem ment be hozzá hanem a fiúval együtt ment az udvarra.Ott beszélgettek egy jó ideig az 
udvaron, aztán pár órával később visszamentek Yoruékhoz s nagy nehezen de megbeszélve mindent úgy 
döntöttek,hogy tovább fojtatják az iskolába járást és a hiányzások kapcsán pedig ne aggódjanak mivel minden el lett 
intézve.
*************** KÖVETKEZŐ REGGEL *************** 
Egy újabb reggel következett be de Yuki nagyon izgult valamiért.Igazából attól félt,hogy hogyan fognak reagálni az 
osztálytársak amikor újra meglátják őt de Miki lenyugtatta őt azzal,hogy elmesélte neki mi történik most a suliban és 
a cserediákos tervről is elmondott mindent és mivel Yukinak és Mikinek mindig is kiváló jegyeik voltak és a fiúk sem 
álltak rosszul a tanulásban mindenki el is hitte az egészet.De szerencsére amint a lány és barátai beértek az iskola 
területére nem történt semmi olyasmi amitől ő tarthatott volna.Yuki csak attól félt egy kicsit,hogy mit kellesz 
válaszolnia ha kérdezgetni fogják őt a “ külföldön lévő tanulás “ kapcsán de nem volt vészes...legalább is a nap 
elején még az nem faggatták ki őt és barátait az osztálytársak csak pár pár kérdést tettek fel nekik amire könnyű volt 
kifogást/hazugságot kitalálni.Amikor pedig becsengettek minden diák helyet foglalt és várta a tanárt aki szokatlanul 
késett az órára az nap. 
- A tanulás helyett ma a jövő hétre eső kirándulásról lesz szó –Kezdte a mondanivalóját a tanár amint belépett a 
terembe. 

- Mégis milyen kirándulásról lesz szó tanár úr? – szólalt meg az egyik hátul ülő diák. 

- Ez egy meglepetés volt minden diák számára..Addig nem szerettünk volna mesélni nektek róla amíg nem sikerül 
elrendeznünk mindent.A kirándulás egy erdőben fog megtörténni.Csapatokra lesztek osztva.Minden csapat minimum 
5 személyből fog állni amit majd ki fogunk sorsolni a tanárokkal.Minden csapatnak az lesz a feladata,hogy bizonyos 
tárgyakat kellesz megtalálni a erdőben amiket a tanárok el fognak majd rejteni.Este pedig bátorság próbákon és 
csapat játékokon kellesz részt vennetek....... 

A tanár még jó két óráig mesélte a diákoknak,hogy mit is várhatnak el a kirándulástól.Amikor pedig befejezte 
mondanivalóját kiment az osztályteremből de a diákok még benn maradtak..De nem akár minek hanem kiakarták 
faggatni Yukiéket,hogy milyen volt külföldön az élet stb mivel reggel nem volt rá alkalmuk.Természetesen minden 
kérdésre kitaláltak valamilyen választ habár néha nehezebb volt kitalálni egy értelmes kifogást.... 

A tanítási nap hamarosan véget ért és azok a diákok akik valamilyen iskola klubokban vettek részt maradtak de 
voltak olyanok is akik ellógtak,a többiek pedig haza mentek.Mivel Yuki az iskola diák tanács tagja volt és épp gyűlést 
szeretett volna tartani a diáktanács elnöke neki muszáj volt maradni akár akarja ezt akár nem.A lány sejtette,hogy a 
fő téma a kirándulásról fog szólni és jól is tippelt.De ahogy kiderült nem csak az ő iskolájuk,hanem a Nagano nevű 
iskola is részt fog venni aztán még hozzá tették azt is,hogy a múlt éven az ő iskolájuk dökk elnöke volt itt a tájfutás 
kapcsán.Ekkor a lánynak az eszébe jutott az az eset,amikor nekiment egy fiúnak egy másik iskolából és a dökk 
elnökről és mindenről ami velük kapcsolatos.De mivel Yuki még a nagy táj futás előtt “ elutazott külföldre “ nem is 
vett részt a rendezvényen ezért is elég lassan kapcsolt akkoriban és mivel pont szegény Yuki és Akira ( ő még egy 
diák tanács tag ) bizonyos okok miatt nem vettek részt a tájfutás rendezésében ezért épp ő rájuk bízták a Nagano 
iskolával való beszélgetés,pontosabban nekik kellett elmenniük abba az iskolába és a dökk elnökükkel megbeszélni 
mindent a kirándulás kapcsán.Yuki nem igazán akarta elvállalni de sajnos nem igazán volt más választása úgyhogy 
el is indult Akirával a Nagano nevű iskolába.Amikor a lányok odaértek rájöttek arra,hogy nem lesz túl könnyű 
dolguk,mivel ez az iskola háromszor akkora volt mint az ő iskolájuk.

Nagyot sóhajtván a lányok 
végül is elindultak megkeresni az iskola dökk elnökét,hogy megbeszéljenek mindent.De mivel az egész iskola három 
emeletes volt és száz folyosóra lehetett minimum a lányok úgy döntöttek,hogy könnyebb lesz ha megkérnek 
valakit,hogy kísérje el őket a diák tanács teremhez de mivel már elég késő volt már nem volt diák az iskolában ezért 
a lányoknak még nehezebb dolguk lett.Még olyan jó tíz perc kószálás után megszólította őket valaki.. 

- Hé! Ti mégis mit kerestek itt? Hisz nem is ebbe az iskolába jártok..- morogva mondta a hang 
tulajdonosa. 
Yuki számára nagyon ismerős volt a hang és amikor megfordult felismerte a hang tulajdonosát. 
- Rég láttalak Haruka – mosolyogva mondta a lány amikor megfordult. 

- Picur? Csak nem azért jöttél ide,hogy engem láss? – széles mosollyal az arcán válaszolt a fiú. 

- Nem azért vagyok itt...De azért örülök,hogy látlak... 

- Most összetörted a szívem picur.. – a srác sóhajtott egy nagyot. 
Na de akkor miért is vagytok itt? 

- Ohh majdnem elfelejtettem...El tudnál kísérni a dökk elnökhöz? Megbeszélni valónk van vele a 
kirándulás kapcsán. 
- Kirándulás?... – gondolkozott el a fiú – jaaa most már emlékszem,Mira ( ő a Nagano iskola dökk elnöke ) emlegetett 
valamit valamilyen kirándulásról de nem igazán figyeltem...Na de gyertek,nagy szerencsétek,hogy ő még itt van... – 
Haruka elindult a lányok számára ismeretlen irányba de azért ő csak tudja,hogy hol lehet a diák tanács szobája,ezért 
követték. 

Pár perc elmúltával odaértek egy szobához.A fiú udvariasan bekopogott aztán amikor meghallotta az engedélyt 
arra,hogy bemehet kinyitotta az ajtót és előre engedve a lányokat azután ő is bement és kényelmesen leült a 
sarokban lévő kanapéra. 

- A kirándulás miatt jöttek – szólalt meg Haruka miközben a lányokra nézett.. 

Mira megemelte a fejét és szintén rápillantott a lányokra.. 

- Te rád emlékszem..Yuiknak hívnak ha jól tudom..de javíts ki ha tévedek.. –Kedvesen mosolyodott el a dökk elnök. 

- Nem tévedett Yuki a nevem.. 

- Szóval mit is akartál a kirándulásról mesélni? – Mira kényelmesen elhelyezkedett a székében aztán rámutatott két 
kanapéra,hogy a lányok is üljenek le. Kértek teát?vagy esetleg kávét? 

- Nem kérünk semmit köszönjük – majdnem egy időben válaszoltak a lányok aztán Yuki fojtatta a beszédét. 

A lány elmondott mindent amit a megbeszélésen halott a kirándulás kapcsáról amit Mira jóvá is hagyott és nem is 
szeretett volna még valamit hozzá adni vagy fordítva kivenni a programból.Amint minden meg lett beszélve és jóva is 
lett hagyva a lányok elhagyták az iskolát és visszatértek a sajátjukba és ott is elmeséltek mindent a diák tanács 
elnökének aztán haza mentek.De amint Yuki hazaért Yoru és a többiek leordibálták a fejét mivel a lány azt 
monda,hogy maximum egy órával később fog hazaérni de jóval többit tartott minden és a lány csak sötétedéskor ért 
haza. 

- Mégis mit képzelsz? Tudod egyáltalán,hogy mennyi az idő? – mondta egy kicsit dühösen Yoru. 

- Az idő nem eladó.. – poénkodott Yuki. 
A fiú csak sóhajtott egy nagyot aztán magához ölelte a lányt. 

- Tudod,hogy féltelek..Azt mondtad,hogy csak egy órába fog telni az egész..Legalább felhivhattál volna engem vagy 
legalább az idióta bátyádat..Ő is betegre aggódta magát miattad... 

- Egy- a bátyám nem idióta,kettő- lemerült a telefonom,három- nem vagyok kis gyerek nem kell engem ennyire 
félteni...- a lány sóhajtott egy nagyot aztán Yoru mellkasába fúrta a fejét. 
- Annyira elfáradtam... – fojtatta a mondanivalóját Yuki. 
- Akkor jobb lesz ha most elmész pihenni. – Yoru megpuszilta a lány homlokát aztán a karjaiba vette és a szobába 
vitte aztán letette őt az ágyra. 

- Magam is képes lettem volna eljönni ide..De legalább megspóroltam egy kis energiát..- halkan nevetett fel a lány. 

- Én csak is azért vagyok itt,hogy neked szolgáljak úrnőm.. – Yoru közelebb hajolt a lányhoz aztán megcsókolta. 
Yuki igazán örült annak,hogy végre véget ért a nap és újra Yoru mellett lehet. 

- Na és mi olyat csináltál,hogy ennyire elfáradtál? – kérdezte kíváncsian a fiú amikor elvált a lány ajkaitól. 

- Az egyik iskolából a másikba rohangáltam mivel a kirándulás kapcsán kellett beszélnem a másik iskola dökk 
elnökével.. –sóhajtott egy nagyot a lány aztán lefeküdt. - Elég fárasztó kilométereket gyalogolni... 

- De miért pont te? Hisz nem te vagy a diák tanács elnöke. –Yoru felvonta az egyik szemöldökét. 

- Mert neked hála,a múltkori tájfutáson nem vettem részt és ezért most nekem kell szerveznem mindent. – Yuki 
duzzogni kezdett. 

- Hát sajnálom.. – a fiú hangosan felnevetett aztán a lányra pillantott.. –Neked viszont már pihenned kell.. 
Yuki ásított egy nagyot aztán gyorsan átöltözve a pizsamájába az ágyba bújt. 

- Jó éjt... – monda halkan a lány aztán majdnem egyből el s aludt. 

- Jó éjt hercegnőm..- Yoru közelebb hajolt a lány arcához és megpuszilta aztán pedig kiment a szobából és halkan 
bezárta maga után az ajtót. 

- Hisz régebben mindig te altattad el őt nem igaz? – Pillantott fel Yoru a falra támaszkodó Lukára aki épp nem 
messze ált az ajtótól. 

- Na és? Netán problémád van ezzel? – A fehér hajú srác rá sem nézett az ajtóban álló Yorura. 

- Nekem nincs vele semmi problémám viszont ti testvéri köteléketek lassan eltűnik..Yuki már rég nem a régi..Ő már 
megváltozott..A húgod már hozzám tartozik..Szóval jobb lesz ha elfogadod ezt és végre békén hagyod..Már nincs 
szüksége rád..- Mondta Yoru miközben elindult a lefelé vezető lépcső felé. 

- Még,hogy hozzád tartozik...- Morogta Luka és tovább támaszkodva a falnak nézte ahogy a másik elmegy...