13 Rész... Egy újabb fájdalom
Amikor Yuki sírt Felébredt Luka és meglátta húga könnyeit.A fiú aggódva megfogta a lány karját és
gyengén magához ölelte.
Mi a baj Yuki? Miért sírsz? – halkan szólalt meg Luka.
Senkinek sincs szüksége rám? Ez igaz? De miért? Mi rosszat tettem? – a lány továbbra is
fogta a fejét és sírt.
Hirtelen felébredt Yoru is de ő nem szólalt meg csak nézte az ölelkező testvéreket.A lány továbbra is
hullatta könnyeit.
Még sokáig készülsz sirni? Mégis mit érsz a könnyekkel? Én megmondom neked a választ :
semmit. – mondta dühösen Yoru.
Yuki könnyes szemekkel nézett Yorura és fogalma sem volt, hogy mi üthetett akkor a fiúba.
Yoru hagyd abba! – szólalt meg a fehér hajú.
Miért véded állandóan? Hisz meg sem érdemli ezt. – Szólalt meg újra Yoru.
Ő a húgom,mégis mit gondolsz? Azt hiszed hogy nem fogom megvédeni egy olyan
pszichopatától mint te? – dühösen válaszolt Luka.
Yoru meg sem szólalt csak felállt az ágyról és elindult a szoba kijárata felé.Yuki nézett rá egy rövid ideig
aztán felkiáltott....
Hát mégis elmész? Nem te ígérted hogy mindig mellettem maradsz bármi történjék is?Mégis mi
történt veled? Semmit sem magyarázol meg,furcsán viselkedsz.Ez nem vall rád,ez nem te vagy.
Yoru rápillantott az ágyon ülő lányra, aztán néma csendben kiment a szobából amitől a lány még jobban
sírni kezdett.
Mi rosszat tettem? Nem értem,fogalmam sincs mit tegyek – Csendben zokogta a lány.
Minden rendben lesz.Bízz bennem. – Luka még jobban magához ölelte húgát aztán homlokon
puszilta.Azután pedig szintén kiment a szobából.
Remélem igazad lesz – ismét szólalt meg Yuki,aztán lefeküdt az ágyra.
A lány nagyon sokat gondolkodott azon hogy mi történhetett azzal a vidám és kedves sráccal akit annyira
megszeretett,és azon,amit az álmában mondott neki az a gyerek.
EBBEN AZ IDŐBEN Luka ÉS Yoru KÖZELÉBEN
Yoru épp a ház melletti lévő parkban a szokásos helyén a fa alatt ült és gondolkodott valamin amikor
megszólította valaki.
Mégis mi történt veled Yoru? Netán beléd harapott valami? – szólalt meg a hang
- Neked pedig mindig bele kell ütnöd az orrod mások dolgaiba nincs igazam? – az arany hajú srác
továbbra is a helyén ülve a földet nézte.
- Ha nem róla lenne szó bele sem szólnék,tégy amit akarsz......De amikor ő az áldozat lesz hozzá
egy-két szavam ne aggódj.
- Tűnj innen,ez nem tartozik rád – Szólalt meg újra Yoru.
- Sajnálom,de most nem tehetem,Hisz szüksége van rám......
- Ne merd ezt még egyszer mondani.Soha nem fogod őt megkapni amíg én ezen a földön élek! – Yoru
felállt a földről és a fához vágta a mellette lévő fiút.
- Ostoba,hát még mindig nem érted? Yuki nem szeret téged......Egyszerűen utál,csak nem akar
megsérteni s nem mondja a szemedve – fojtatta a beszédét Yoru.
- Áj odébb,nem vitatkozni jöttem hanem beszélni a lány jövőjéről.Ugye jól tudod nemsokára
megérkezik az a bizonyos NAP amikor sok minden meg fog változni? – szólalt meg Luka.
- Tudom.De akkor is soha nem akarom újra elveszíteni.Egyszer már elég volt,de többet soha.
- Megértem.De akkor miért teszed ezt vele?Hisz reggel majdnem megölted őt.Úgy viselkedtél akár egy
teljesen más ember.Mintha nem is te voltál volna ott akkor.Magyaráz el mi történt. – Mondta aggódva
Luka.
- Ez nem a te bajod,nem kell beleavatkoznod.Mert a végén még meg is sérülsz. –Halkan mondta Yoru
aztán elindult egy ismeretlen irányba.
- Sajnálom,de itt és most el fogunk egymástól búcsúzni ÖRÖKRE...
Luka előrántott egy pisztolyt és Yoru felé szegezte.
Szóval mégis meg akarsz ölni? Már pedig azt hittem hogy végre valahára elkezdtük megérteni
egymást – Vigyorogva mondta az aranyhajú.
Így lesz a legjobb..... Sajnálom,de ez itt a végzeted.......
gyengén magához ölelte.
Mi a baj Yuki? Miért sírsz? – halkan szólalt meg Luka.
Senkinek sincs szüksége rám? Ez igaz? De miért? Mi rosszat tettem? – a lány továbbra is
fogta a fejét és sírt.
Hirtelen felébredt Yoru is de ő nem szólalt meg csak nézte az ölelkező testvéreket.A lány továbbra is
hullatta könnyeit.
Még sokáig készülsz sirni? Mégis mit érsz a könnyekkel? Én megmondom neked a választ :
semmit. – mondta dühösen Yoru.
Yuki könnyes szemekkel nézett Yorura és fogalma sem volt, hogy mi üthetett akkor a fiúba.
Yoru hagyd abba! – szólalt meg a fehér hajú.
Miért véded állandóan? Hisz meg sem érdemli ezt. – Szólalt meg újra Yoru.
Ő a húgom,mégis mit gondolsz? Azt hiszed hogy nem fogom megvédeni egy olyan
pszichopatától mint te? – dühösen válaszolt Luka.
Yoru meg sem szólalt csak felállt az ágyról és elindult a szoba kijárata felé.Yuki nézett rá egy rövid ideig
aztán felkiáltott....
Hát mégis elmész? Nem te ígérted hogy mindig mellettem maradsz bármi történjék is?Mégis mi
történt veled? Semmit sem magyarázol meg,furcsán viselkedsz.Ez nem vall rád,ez nem te vagy.
Yoru rápillantott az ágyon ülő lányra, aztán néma csendben kiment a szobából amitől a lány még jobban
sírni kezdett.
Mi rosszat tettem? Nem értem,fogalmam sincs mit tegyek – Csendben zokogta a lány.
Minden rendben lesz.Bízz bennem. – Luka még jobban magához ölelte húgát aztán homlokon
puszilta.Azután pedig szintén kiment a szobából.
Remélem igazad lesz – ismét szólalt meg Yuki,aztán lefeküdt az ágyra.
A lány nagyon sokat gondolkodott azon hogy mi történhetett azzal a vidám és kedves sráccal akit annyira
megszeretett,és azon,amit az álmában mondott neki az a gyerek.
EBBEN AZ IDŐBEN Luka ÉS Yoru KÖZELÉBEN
Yoru épp a ház melletti lévő parkban a szokásos helyén a fa alatt ült és gondolkodott valamin amikor
megszólította valaki.
Mégis mi történt veled Yoru? Netán beléd harapott valami? – szólalt meg a hang
- Neked pedig mindig bele kell ütnöd az orrod mások dolgaiba nincs igazam? – az arany hajú srác
továbbra is a helyén ülve a földet nézte.
- Ha nem róla lenne szó bele sem szólnék,tégy amit akarsz......De amikor ő az áldozat lesz hozzá
egy-két szavam ne aggódj.
- Tűnj innen,ez nem tartozik rád – Szólalt meg újra Yoru.
- Sajnálom,de most nem tehetem,Hisz szüksége van rám......
- Ne merd ezt még egyszer mondani.Soha nem fogod őt megkapni amíg én ezen a földön élek! – Yoru
felállt a földről és a fához vágta a mellette lévő fiút.
- Ostoba,hát még mindig nem érted? Yuki nem szeret téged......Egyszerűen utál,csak nem akar
megsérteni s nem mondja a szemedve – fojtatta a beszédét Yoru.
- Áj odébb,nem vitatkozni jöttem hanem beszélni a lány jövőjéről.Ugye jól tudod nemsokára
megérkezik az a bizonyos NAP amikor sok minden meg fog változni? – szólalt meg Luka.
- Tudom.De akkor is soha nem akarom újra elveszíteni.Egyszer már elég volt,de többet soha.
- Megértem.De akkor miért teszed ezt vele?Hisz reggel majdnem megölted őt.Úgy viselkedtél akár egy
teljesen más ember.Mintha nem is te voltál volna ott akkor.Magyaráz el mi történt. – Mondta aggódva
Luka.
- Ez nem a te bajod,nem kell beleavatkoznod.Mert a végén még meg is sérülsz. –Halkan mondta Yoru
aztán elindult egy ismeretlen irányba.
- Sajnálom,de itt és most el fogunk egymástól búcsúzni ÖRÖKRE...
Luka előrántott egy pisztolyt és Yoru felé szegezte.
Szóval mégis meg akarsz ölni? Már pedig azt hittem hogy végre valahára elkezdtük megérteni
egymást – Vigyorogva mondta az aranyhajú.
Így lesz a legjobb..... Sajnálom,de ez itt a végzeted.......
Yoru Luka felé fordult és mélyen a két szemébe nézett.Nem lehetett megérteni mi történik most a srác
fejében.Nem látszott rajta a félelem,izgalom,bűnvallomás semmi...... mintha nem is lett volna szíve
akkoriban.Csak nézett és hallgatott.Egy ember sem volt a parkban abban a pillanatban.Még a madarak sem
csiripeltek szokásuk szerint.Csak a hold fénye ragyogott.Aztán a síri csendben a pisztoly lövését leehetett
hallani.A madarak rémülve elszálltak a fák ágairól.Yuki meghallotta a pisztoly lövésének a hangját és
megrémült.Aztán észhez térve elindult a lövés hangjára.Yuki kiért az udvarra de fogalma sem volt honnan
érkezhetett az a lövés.Még egy kis ideig a lány kinn mászkált az udvarok a hold fénye alatt de nem járt
sikerrel és nem talált senkire.Elhatározván hogy nincs értelme továbbra is kinn maradni egyedül éjszaka
kellős közepén elindult a ház felé,de a háta mögött megszólalt egy nagyon ismerős hang.
Ha a két srácot keresed akik folyton melletted lógnak akkor a parkban vannak.De az egyikük
már biztosan halott – nevetve mondta valaki.
A lány gyorsan megfordult hogy meglássa a hang tulajdonosát de nem látott meg senkit.
Valószínűleg már nincs itt....- gondolta magában a lány és sietve elfutott a park irányába.
Amikor a lány odaért nem hitt a szemeinek.Luka csorom véresen feküdt a földön,Yoru pedig mellette ált
szintén véres ruhában.Yuki térdre esett és sokkos állapotban könnyek kezdtek hullani a szemeiből.Amikor
az aranyhajú srác megpillantotta a földön ülő lányt felé vette az irányt.A lány nagyon félt és reszketni
kezdett.Fogalma sem volt hogy most futnia vagy mit is kéne tennie igazából.Amikor Yoru odaért a lányhoz
mellé guggolt és a fülébe súgott valamit,amitől a lány még jobban reszketni kezdett.Aztán lefektette a lányt
a földre és közelebb hajolt a nyakához.Yuki néma csendben maradt.A fejében mindenféle gondolatok
repkedtek abban a pillanatban.Félt hogy elveszíti az életét aztán egy fájdalmas érzés futott át a nyaka
környékén.Yuki már jól ismerte ezt az érzést.Hisz Yoru nem először itta az ő vérét.A srác néhány percig
szívta a lány vérét de ő már attól is teljesen legyengült.Amikor a fiú végzett,felkapván karjaiba a lányt
elvitte őt valahová.Luka pedig mozdulatlanul feküdt tovább a földön.
Hát így kell mindennek végződnie? – Szólalt meg a srác aki a távolból nézte végig mindenki
szenvedését.Sajnálom Yuki,de úgy látszik mégsem tudunk együtt lenni – a srác mosolyogni
kezdett aztán leugorván a fáról eltűnt a sötétben....
fejében.Nem látszott rajta a félelem,izgalom,bűnvallomás semmi...... mintha nem is lett volna szíve
akkoriban.Csak nézett és hallgatott.Egy ember sem volt a parkban abban a pillanatban.Még a madarak sem
csiripeltek szokásuk szerint.Csak a hold fénye ragyogott.Aztán a síri csendben a pisztoly lövését leehetett
hallani.A madarak rémülve elszálltak a fák ágairól.Yuki meghallotta a pisztoly lövésének a hangját és
megrémült.Aztán észhez térve elindult a lövés hangjára.Yuki kiért az udvarra de fogalma sem volt honnan
érkezhetett az a lövés.Még egy kis ideig a lány kinn mászkált az udvarok a hold fénye alatt de nem járt
sikerrel és nem talált senkire.Elhatározván hogy nincs értelme továbbra is kinn maradni egyedül éjszaka
kellős közepén elindult a ház felé,de a háta mögött megszólalt egy nagyon ismerős hang.
Ha a két srácot keresed akik folyton melletted lógnak akkor a parkban vannak.De az egyikük
már biztosan halott – nevetve mondta valaki.
A lány gyorsan megfordult hogy meglássa a hang tulajdonosát de nem látott meg senkit.
Valószínűleg már nincs itt....- gondolta magában a lány és sietve elfutott a park irányába.
Amikor a lány odaért nem hitt a szemeinek.Luka csorom véresen feküdt a földön,Yoru pedig mellette ált
szintén véres ruhában.Yuki térdre esett és sokkos állapotban könnyek kezdtek hullani a szemeiből.Amikor
az aranyhajú srác megpillantotta a földön ülő lányt felé vette az irányt.A lány nagyon félt és reszketni
kezdett.Fogalma sem volt hogy most futnia vagy mit is kéne tennie igazából.Amikor Yoru odaért a lányhoz
mellé guggolt és a fülébe súgott valamit,amitől a lány még jobban reszketni kezdett.Aztán lefektette a lányt
a földre és közelebb hajolt a nyakához.Yuki néma csendben maradt.A fejében mindenféle gondolatok
repkedtek abban a pillanatban.Félt hogy elveszíti az életét aztán egy fájdalmas érzés futott át a nyaka
környékén.Yuki már jól ismerte ezt az érzést.Hisz Yoru nem először itta az ő vérét.A srác néhány percig
szívta a lány vérét de ő már attól is teljesen legyengült.Amikor a fiú végzett,felkapván karjaiba a lányt
elvitte őt valahová.Luka pedig mozdulatlanul feküdt tovább a földön.
Hát így kell mindennek végződnie? – Szólalt meg a srác aki a távolból nézte végig mindenki
szenvedését.Sajnálom Yuki,de úgy látszik mégsem tudunk együtt lenni – a srác mosolyogni
kezdett aztán leugorván a fáról eltűnt a sötétben....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése