16 Rész... A boldog és boldogtalan percek
Yuki nagyon boldog volt attól,hogy Yoru újra mellette van.Már csak arra vágyott,hogy testvére végre
felébredjen és újra képes legyen beszélni vele....Yoru észrevette kedvese arcán az aggodalmat de nem
tudta miért is aggódik ennyire.
Valami baj van? – szólalt meg halkan a srác.
Nincs semmi... vagyis... – A lány képtelen volt normálisan elmagyarázni mindent ezért össze
vissza kezdett beszélni...
Nyugodj meg és mondj el mindent – a fiú enyhén elmosolyodott.
Yuki pár perc elmúltával összeszedte magát és mindent elmesélt Yorunak amit eddig ő is tudott.
Most már értem...- a fiú lehajtotta a fejét és a földet bámulta.
Jól vagy Yoru? – Aggódva kérdezte a lány és leguggolt,hogy láthassa a srác arcát.
Igen...Csak egy kicsit elgondolkodtam..Ne haragudj... – Zavartan válaszolt a fiú.
Yuki csak nézte a fiút és nem igazán értette a reakcióját.Pár percig próbált rájönni arra,hogy mi baja
lehet,de sajnos nem sikerült...Yoru mindig azt válaszolta minden kérdésére,hogy jól van és semmi
baja...Amit a lány természetesen nem hitt el.De nem is tudott többet kiszedni mivel Yoru néma volt mint a
sir. Egyszer csak Yuki nem bírta ki és átkarolva a fiú nyakát megint kérdezgetni kezdett...
Mond már el mi bajod.. Kééérleek – könyörögve monda a lány.
Mondtam már....semmi bajom...De viszont te jobban is vigyázhatnál magadra..- Válaszolt halkan
a fiú próbálván témát váltani.
Én? Ellentétben veled én vigyázok magamra..De ha nem akarsz mondani semmit akkor ne
mondj...
Yuki felállt elengedte Yoru nyakát és duzzogva bement a testvéréhez.De amikor odaért nem hitt a
szemeinek.Luka épp az ablaknál állt és öltözött.De amikor észrevette húgát enyhén elmosolyodott és őt
nézte.Yuki boldogságában rögtön a nyakába ugrott és szétcsókolta arcát.Yoru pedig csak állt a falnál és
nézte Yukit és testvérét.
Képzeld bátyus,babám lesz – boldogan mondta a lány.
Hogy mi? – a fiú összerezzent.
Mégis kitől?
Yoru a gyerek apja – válaszolt halkan a lány de látta,hogy a testvére sem örül a hírnek.
Miért pont ő? Nem találtál magadnak valaki mást? Miért pont azzal a vámpírral feküdtél le?
Miért? – Luka eldobta magától a húgát és dühében ökölbe szorította a kezét és a falba vágta.
Yoru nagyon dühös volt de még nem jött elő mert kíváncsi volt mi lesz ebből..
Mégis mi ütött beléd? –Kiáltott fel a lány miközben megsimogatta a hasát mivel egy kisebb
fájdalmat érzett.
Szabadulj meg ettől a gyerektől... – Mondta dühöngve a fehér hajú srác.
SOHA..Ez az én gyerekem és én döntöm el a sorsát..-Válaszolta a lány és a szeméből megindult
a könny..
Yuki.... – Luka abban a pillanatban nagyon dühös volt...De túlságosan is szerette húgát,hogy
elküldje magától....
*Ekkor lépett szinre Yoru *
- Csak nem képes lennél megölni a húgod gyerekét? – a fiú közelebb ment a lányhoz és felsegítette.
Jól vagy? Elég sápadt lettél...
Yuki csak megölelte Yorut és néma csendben maradt.Luka pedig egyre idegesebbé vált
Yoru láttától.
Te még is,hogy a francba kerülsz ide? KOTRÓDJ!
Ne parancsolgass kis herceg...Úgy sem érdekel a dumád.. – Bevágta flegmán Yoru és hideg
tekintettel nézett Lukára.
Luka csak sóhajtott egy nagyot és próbált lenyugodni mivel látta,hogy nem megy messzire a
veszekedéssel de nincs is túl nagy értelme veszekedni,hisz már úgy is minden megtörtént és az időt nem
lehet visszatekerni,hogy változtatni lehessen a múlton...Yuki pedig csak gyere jobban Yoru mellkasába
fúrta a fejét és zokogott.
Nyugodj meg Yuki,minden rendben lesz... – Biztatta Yoru a lányt.
Luka pedig leült az ágyra és elgondolkodott mindazon amit a húgának mondott..Még mindig képtelen volt
elhinni mindazt amit halott hisz csak most ébredt fel...De amint észbe kapta magát már nem a húga
boldogságának és örömének a mosolyát,hanem a fájdalom könnyeit látta az arcán.
“Most biztosan gyűlöl” – gondolta magában a fiú..Nem tudta,hogy most jobb lesz ha elmegy,vagy oda megy
hozzá és megöleli...Nem tudta mit tegyen..Egyszerűen eltévedt a saját gondolataiban..
felébredjen és újra képes legyen beszélni vele....Yoru észrevette kedvese arcán az aggodalmat de nem
tudta miért is aggódik ennyire.
Valami baj van? – szólalt meg halkan a srác.
Nincs semmi... vagyis... – A lány képtelen volt normálisan elmagyarázni mindent ezért össze
vissza kezdett beszélni...
Nyugodj meg és mondj el mindent – a fiú enyhén elmosolyodott.
Yuki pár perc elmúltával összeszedte magát és mindent elmesélt Yorunak amit eddig ő is tudott.
Most már értem...- a fiú lehajtotta a fejét és a földet bámulta.
Jól vagy Yoru? – Aggódva kérdezte a lány és leguggolt,hogy láthassa a srác arcát.
Igen...Csak egy kicsit elgondolkodtam..Ne haragudj... – Zavartan válaszolt a fiú.
Yuki csak nézte a fiút és nem igazán értette a reakcióját.Pár percig próbált rájönni arra,hogy mi baja
lehet,de sajnos nem sikerült...Yoru mindig azt válaszolta minden kérdésére,hogy jól van és semmi
baja...Amit a lány természetesen nem hitt el.De nem is tudott többet kiszedni mivel Yoru néma volt mint a
sir. Egyszer csak Yuki nem bírta ki és átkarolva a fiú nyakát megint kérdezgetni kezdett...
Mond már el mi bajod.. Kééérleek – könyörögve monda a lány.
Mondtam már....semmi bajom...De viszont te jobban is vigyázhatnál magadra..- Válaszolt halkan
a fiú próbálván témát váltani.
Én? Ellentétben veled én vigyázok magamra..De ha nem akarsz mondani semmit akkor ne
mondj...
Yuki felállt elengedte Yoru nyakát és duzzogva bement a testvéréhez.De amikor odaért nem hitt a
szemeinek.Luka épp az ablaknál állt és öltözött.De amikor észrevette húgát enyhén elmosolyodott és őt
nézte.Yuki boldogságában rögtön a nyakába ugrott és szétcsókolta arcát.Yoru pedig csak állt a falnál és
nézte Yukit és testvérét.
Képzeld bátyus,babám lesz – boldogan mondta a lány.
Hogy mi? – a fiú összerezzent.
Mégis kitől?
Yoru a gyerek apja – válaszolt halkan a lány de látta,hogy a testvére sem örül a hírnek.
Miért pont ő? Nem találtál magadnak valaki mást? Miért pont azzal a vámpírral feküdtél le?
Miért? – Luka eldobta magától a húgát és dühében ökölbe szorította a kezét és a falba vágta.
Yoru nagyon dühös volt de még nem jött elő mert kíváncsi volt mi lesz ebből..
Mégis mi ütött beléd? –Kiáltott fel a lány miközben megsimogatta a hasát mivel egy kisebb
fájdalmat érzett.
Szabadulj meg ettől a gyerektől... – Mondta dühöngve a fehér hajú srác.
SOHA..Ez az én gyerekem és én döntöm el a sorsát..-Válaszolta a lány és a szeméből megindult
a könny..
Yuki.... – Luka abban a pillanatban nagyon dühös volt...De túlságosan is szerette húgát,hogy
elküldje magától....
*Ekkor lépett szinre Yoru *
- Csak nem képes lennél megölni a húgod gyerekét? – a fiú közelebb ment a lányhoz és felsegítette.
Jól vagy? Elég sápadt lettél...
Yuki csak megölelte Yorut és néma csendben maradt.Luka pedig egyre idegesebbé vált
Yoru láttától.
Te még is,hogy a francba kerülsz ide? KOTRÓDJ!
Ne parancsolgass kis herceg...Úgy sem érdekel a dumád.. – Bevágta flegmán Yoru és hideg
tekintettel nézett Lukára.
Luka csak sóhajtott egy nagyot és próbált lenyugodni mivel látta,hogy nem megy messzire a
veszekedéssel de nincs is túl nagy értelme veszekedni,hisz már úgy is minden megtörtént és az időt nem
lehet visszatekerni,hogy változtatni lehessen a múlton...Yuki pedig csak gyere jobban Yoru mellkasába
fúrta a fejét és zokogott.
Nyugodj meg Yuki,minden rendben lesz... – Biztatta Yoru a lányt.
Luka pedig leült az ágyra és elgondolkodott mindazon amit a húgának mondott..Még mindig képtelen volt
elhinni mindazt amit halott hisz csak most ébredt fel...De amint észbe kapta magát már nem a húga
boldogságának és örömének a mosolyát,hanem a fájdalom könnyeit látta az arcán.
“Most biztosan gyűlöl” – gondolta magában a fiú..Nem tudta,hogy most jobb lesz ha elmegy,vagy oda megy
hozzá és megöleli...Nem tudta mit tegyen..Egyszerűen eltévedt a saját gondolataiban..
Megjegyzések
Megjegyzés küldése