7 Rész... Bánat és öröm

Itami szorosan megölelte Yukit, és magában tényleg nagyon örült, hogy végre megtalálta őt...

Yuki nem igazán értette az elején, hogy mi is történik most. Nem tudta,hogy Itami most kereste őt vagy,hogy értette,hogy végre megtalálta...

A srác nem akarta elengedni a lányt, de Yuki egyszerűen túl sokat vergődött próbálva kiszabadúlni ezért végül elengedte.Egy darabig Yuki néma csendben ült, nem tudva mihez kezdjen most.

*******************Eközben Luka mellett ********************

Ebben az időben Luka teljesen össze volt törve. Nem tudta hogy mitévő legyen. A húga nagyon fontos volt számára, de nem csak azért mert a testvére volt, hanem mert olyan erő lapult benne, ami az egész világra is veszélyes lehetett, ha rossz kezekbe kerül.

De erről nem sok személy tudott, mert ha bárki is rájönne, magáévá akarná tenni a lányt, ami pedig nagyon kockázatos lenne a világ, és Yuki számára is. A lány élete nagy veszélyben volt az ereje miatt, amit Luka úgy hitt, hogy teljesen lezárt, de a biztonság érdekében Yuki emlékeit is törölte, hogy ne emlékezzen arra, ami vele történt, de úgy látszott, el kell árulnia az egészet, mert tovább már nincs értelme titokban tartani előtte.

Azonban a fő feladat még előtte állt: meg kellett találnia Yukit, még mielőtt bármi baja esne, vagy elszabadulna az ereje, ami az egész világra kihathat ezért újra felkapva fekete bőr palástját elhagyta lakását és elindult a lány keresésére.

********************* Vissza Yukihoz ***********************

Mind ketten néma csendben ültek a szobában, és egyikőjük sem tudta mit mondjon a másiknak. Yuki csak pislogott miközben egyik pillanatban a fiút a másikban az ablakot bámulta. Hirtelen Itami felállt, és kiment a szobából. A lány kíváncsiságból utána ment, de igyekezett lehető legkevesebb zajt csapni, hogy ne vegye észre őt... mivel ki tudja, mi járhatott a srác fejében. Yukit a látottak teljesen megdöbbentették, és már épp szaladt volna vissza a "szobájába", de Itami észrevette, és elkapta a karját.

- Eressz el! - kiáltotta a lány, miközben próbált kiszabadulni.

- Ne is próbálkozz, nem fogsz elmenni, főleg ilyen gyengén nem! Hisz még előlem sem tudsz meglógni... - mondta gúnyos mosollyal az arcán a srác.

Eközben egy kést vett elő, amit Yuki nem vett észre időben, és a lány hasába döfött, amitől szemeiből kicsordultak a könnyek. Yuki nem értette mi történt, mi ez a fura fájdalom... Aztán észrevette a vért, majd térdre esett a hasát fogva és csak nézte a földön lévő kisebb vértócsát és kezeit amelyekkel a hasát szorongatta, hiszen az ujjai között kicsordogáló vér nem másé volt, mint az övé.

Ebben a pillanatban egy furcsa kép forgott a szeme előtt. Egy fehér hajú kislány állt egy nő és egy fiú mellett. A fiú a bátyára hasonlított, de nem látta az arcát mivel túl mesze voltak tőle, a nőt viszont felismerte, ugyanaz a nő volt akit a múltkor álmában látott.

A furcsa nő ránézett Yukira és a kinyújtotta a karját a lány felé, mintha azt akarná, hogy odamenjen hozzá, de a lány mozdulni sem bírt csak előre nyújtotta karját. Aztán Yukinak furcsa érzése támadt, mintha valaki, vagy valami húzná őt, de senki nem volt a közelében.

A lány kissé megijedt. Valahogy minden elhomályosodott a szemei előtt, és még mielőtt a földre esett volna, ismét kinyitotta szemeit, és Yoru arcát látta maga előtt. A lány örömében a nyakába ugrott és nagyon szorosan ölelte át őt.

- Annyira megijedtem... - suttogta sírva a lány.

- Arról a furcsa helyről beszélsz, ahol megtaláltalak? Nem csodálom, hogy megijedtél - mondta mosolyogva a srác, és lágyan megsimogatta Yuki fejét.

- Mégis miről beszélsz? És hol van Itami? És mi van a... - hirtelen Yuki arra a helyre nézett ahova Itami a kést döfte, és meglátta kötést.

Yoru látta, hogy Yuki nagyon meglepődött, de nem értette az okát és azt sem értette, hogy ki az az Itami akiről ő beszél.

- Egy utcában találtam rád egy tócsa vérben feküdve... - mondta Yoru.

- E-egy utcában? - csodálkozott a lány.

- Igen. Megéreztem egy ismerős vér szagot és utána mentem, és rád találtam. Az előbb egy srácról kérdeztél, ki az? - kérdezte már teljesen komoly arccal Yoru.

"Heh? Nem tudja ki ő? De várjunk csak egy percet, Yoru azt mondta, hogy egy utcában talált rám haldokolva, egy tócsa vérben feküdve, de Itami egyáltalán nem egy utcában vágott meg, hanem egy furcsa épületben, erre biztosan emlékszem! De, hogy kerülhetem oda ahol megtaláltak? Itami oda vitt volna? És ki volt az a nő az álmomból? Mennyi kérdés, és egy válasz sincs... Ráadásul nem ismerek senkit, aki tudna rájuk válaszolni..." - gondolta magában Yuki, majd elengedett egy sóhajt.

- Mi van veled? Miért nem válaszolsz? - ebben a pillanatban valaki belépett az ajtón.

- Már magadhoz tértél? Örülök neki - mondta a srác, aki újonnan csatlakozott.

Yuki rápillantott, és meglátta testvérét, ám úgy érezte, valami nem stimmelt. Valahogy furcsán érezte magát.

- Mi a baj? Szükséged van valamire? - kérdezte Luka.

- Ááá nem, semmi bajom, és nem köszönöm,csak elfáradtam egy kicsit, ennyi az egész. - válaszolt a lány nevetgélve, hogy palástolja zavarodottságát.

Luka odament az ágyhoz ahol Yuki feküdt, gyengéden megölelte kishúgát, aztán amikor Yuki végre elaludt, Luka mellé feküdt és ő is mély álomba merült. .

Kora reggel Yuki felébredt, és meglátta alvó testvérét maga mellett. A lány óvatosan kimászott az ágyából úgy, hogy ne ébressze fel őt, és kiment a konyhába reggelit készíteni.

Amikor Yuki a vendéglőn ment át, meglátta, hogy Yoru is náluk éjszakázott, és épp a kanapén aludt. A lány elmosolyodott és odasétált, hogy megigazítsa a takarót, ami majdnem lecsúszott róla.

Hirtelen Yoru kinyitotta szemeit, és magához húzta a lányt. Yuki észrevette, hogy a fiú szemei megint vörösek voltak, és ő nagyon jól tudta, hogy vérre van szüksége. Még mielőtt Yuki megszólalt volna, már érezte Yoru leheletét a nyakán. A lány az elején egy kicsit megijedt, de tudta jól, hogy ez fájdalommal jár...de ezzel segíthet barátjának. Ám még mielőtt Yoru megharapta volna, észhez tért, és ellökte magától a lányt, és megint az ígéretét juttatta a lány eszébe:

- "Soha többé nem fogom inni a véredet." Ezt ígértem meg neked. – Szóval menj innen!! - kiáltott rá.

A lány feltápászkodott, és gyorsan a konyha felé vette az irányt Yorut pedig ott hagyta a vendéglőben, égető kínok között. Segíteni akart neki, de nem tudta igazából hogyan tegye.

Míg Yuki a reggelit készítette mélyen a gondolataiba merült, és véletlenül megvágta az ujját. Yoru ezt rögtön megérezte és másodpercek alatt már Yuki törékeny testét szorította magához és már nem tudott küzdeni a borzalmas szomjúsága ellen, és a lány nyakába harapott.

Luka látta mindezt, de nem állította le Yorut, mivel Yuki egyik kérése ez volt. Még mielőtt a lány elvesztette volna eszméletét, Yoru elengedte őt.

A srác nagyon bánta amit tett, de egyszerűen már nem bírta tovább. Egy kis idő elteltével Yuki ismét remekül érezte magát, és már iskolába is mehetett.

Az egyetlen ember, akit látni akart abban a pillanatban, az Miki volt. Először is azért mert hiányzott neki,másodszor pedig ki akarta kérdezni őt a múltkori történtekről és arról,hogy hol tanult meg fegyvert használni...

Az iskolában egy sulirendezvényről beszélt mindenki. A tervek szerint 2 héttel később került rendezésre, és mivel a diákok rendezik, ezért sok mindent el kellett még készíteni. Mindenki megkapta saját feladatát, és azzal kellett foglalkoznia a rendezvény elkezdéséig......