8 Rész... Az iskola rendezvény

Mindenki megkapta saját feladatát, és azzal kellett foglalkoznia a rendezvény elkezdéséig......

Yuki még soha nem kapott olyan feladatot, mint amit akkor osztottak neki. Az iskola " legnépszerűbb" lányával került egy csapatba, (más szavakkal vele kelletett megcsinálnia a rá bízott feladatot, amit ő bizony nem nagy örömmel fogadott el).

Yuki és Hikari az ünnepség fő szervezői voltak. Yoru, Luka és Miki egy csapatba kerültek és nekik kellett díszíteni a nagy termet, ami tényleg óriási volt. A munka lassan haladt és néha felkerült az a tény is,hogy nem lesznek készek időben.

******************** másfél hét elteltével ********************

Lassan közeledett az iskola ünnepség napja, már csak egy nap maradt az ünnepségig, de ez a nap sem múlt el problémák nélkül... A diákok még reggel észrevették hogy az időjárás nem a legjobb, és attól tartottak, hogy az ünnepség el fog maradni.

Hirtelen elkezdett szakadni az eső. Ők tudták hogy ebből nem lesz semmi de még mielőtt minden holmit összeszedtek volna a sötét felhők alól látni lehetett a nap gyönyörű és meleg sugarait. Mindenki próbálta jóvátenni azt amit a rossz idő tönkretett és többé kevésbé sikerrel járt.

********************* Két óra elteltével *********************

Az ünnepség elkezdődött. Hikari egész idő alatt nem csinált semmit és az ünnepet élvezte, Yuki vállára pedig az egész ünnepség terhe nehezedett. Sajnos ideje sem volt arra hogy akár egy cseppet is élvezhesse az ünnep vidám hangulatát, hisz "mindennek tökéletesnek kell lennie!!".

Barátai mindezt tökéletesen előre látták, és kitalálták hogy hogyan is lehetne megkönnyíteni a lány dolgát. A srácok megszerezték a lány feladatainak másolatát és elosztották feladatait maguk között és még mielőtt a lány odaért volna, hogy megnézze, minden rendben van-e, minden véletlenszerű hiba már ki volt javítva, és a lánynak sokkal több szabad ideje maradt és végül ő is élvezhette az ünnepség vidám hangulatát és élményeit.

Az iskolai rendezvény végezetével Yuki nagyon elfáradt és rögtön haza szeretett volna menni pihenni. Így is tett. Hazaértve ő egyből vett egy jó meleg fürdőt aztán pizsamába öltözve egyből lefeküdt aludni.

****************** Egy újabb hét elteltével ******************

Már egy hét telt el a rendezvény óta, de az egész iskola még mindig erről beszélt. Yuki nagyon meg volt elégedve munkájával. Amikor elkezdődtek az órák arról beszélt az osztály, hogy már megint valamilyen új diákok érkeznek külföldről.

A tanár behívott maga után két diákot. Egy fiú és egy lány volt az....

A tanár megkérte az újoncokat, hogy mutatkozzanak be. A lány egy kissé szégyenlősnek derült ki és a fiú kezdte el bemutatkozásukat.

- Üdvözletem! A nevem Akihiko Kenta ő pedig a húgom Namika.

- Örvendek - mondta nagyon halkan a lány.

Yuki ránézett testvérére, aki úgy bámulta a két újoncot, mintha ebben a percben széttépné őket. A lány megfogta Luka kezét és szorosan a markában tartotta.

Ettől a fiú szemei csakis húgán álltak meg, és Yuki egy mosolyt pillantott meg testvére arcán, amitől szintén mosolyogni kezdett.A tanár megkérte Kentát és Namikát, hogy foglalják el helyüket, és végre elkezdhessék az órát. Yuki számára nagyon lassan telt az idő, és kíváncsi is volt, hogy miért nézett gyilkos szemekkel rájuk testvére.

- Vajon ismerik egymást? - gondolta magában, és észre sem vette hogy a tanár épp őt szólította meg.

- Így van kis hölgy? - szólt hozzá a tanár nyugodt hangon.

Yuki nem kapcsolt időben és ezért a tanár megemelte hangját.

- Talán nem is figyel arra, amit magyarázok?! - kiáltott fel, amitől természetesen a lány felugrott padjából, de nem tudott semmit sem mondani.

- Mostanság túl sokat hiányzol és még hozzá nagyon figyelmetlen lettél.... mi bajod? - a tanár hangja már sokkal szelídebben szólította meg a lányt.

- E-e-elnézést tanár úr, egy kicsit rosszul érzem magam... - suttogta halkan.

- Ha rosszul vagy szólj rögtön, nem hiányzik, hogy valami komolyabb......

A tanár még nem is tudta befejezni mondanivalóját, amikor Yuki szemében minden elhomályosodott és a lány elesett, majd beverte fejét az előtte álló padba.

Luka hirtelen felpattant padjából és karjaiba kapta a lányt és kivitte a teremből. Senki sem értette mi történt a lánnyal, csak ijedt sokkos tekintettel nézték végig, ahogy a lányt ájultan viszik ki a teremből.

A tanár igyekezett mindenkit lenyugtatni azzal hogy minden rendben lesz és hogy folytatni kell az órát, de Miki nem bírta tovább, és barátnője után futott ki.

Amikor odaértek a gyengélkedőhöz Luka letette húgát az ágyra és és az ájulás okát próbálta meghatározni. Egy kis idő múlva megérkeztek az orvosok akiket az igazgató hívott és ők azt mondták, hogy rögtön a kórházba kell hogy vigyék, mert így az iskola területén egyszerűen tehetetlenek.

De sok vizsgálat után sem tudták meghatározni az ájulás okát. Yuki teste egyszerűen jéghideggé és hófehérré vált. De a szíve a mellkasában még dobogott.

Ám az állapotát nézve csak jobbat lehetett kívánni a lány számára. Eltelt egy,két,három nap aztán már hetek múltak el de Yuki nem tért magához. Már senki sem hitte hogy a lány valaha is magához fog térni,de Luka nem akarta feladni a reményt. Yoru is minden percem megnézte hogy nem nyíltak-e ki gyönyörű vörös szemei, de hiába, azok nem nyíltak ki....

Így múlt el egy kerek év. Lassan minden barát, ismerős, rokon feladta a reményt és úgy tett mintha Yuki már halott lett volna.. Ez törte meg Yorut, Mikit, és még Lukát is. Mélyen a szívében érezte hogy felébred, de lelkileg már össze volt törve.

- De hisz ő nem halhat meg... - suttogta halkan Luka.

- Igazad van! A lány nem halhat meg most! Ez nem az ő sorsa! - szólalt meg egy hang.

Luka megemelte fejét és Kentát látta maga előtt.

- Mégis mit keresel itt? – semleges arccal fordult hozzá Luka.

- Te is jól tudod mi az oka. - vigyorogva válaszolt a srác.

- Kotródj innen! Neked ehhez semmi közöd.

-Igazad van. De viszont...az a vámpír srác..nagyon is érdekli a főnökséget . - mutatott egy rejtélyes mosolyt a fiú. -

- Na és Namika? Én úgy tudom hogy ő mindig fontos volt számodra... de hisz őc sem teljesen ember..és nem is a vér szerinti testvéred...- Luka mosollyal az arcán közelebb lépett Kentához.

- Egy ujjal se érj hozzá vagy megöllek!!

- Na látod mégis meg tudom keseríteni az életedet... - Luka még közelebb lépett a fúhoz és megsimogatta a fejét. - Légy jó kutyus és húzz innét amíg még jó vagyok.

Ezek a szavak után a srác lelépett és megesküdött, hogy ha egy ujjal is hozzá nyúl testvéréhez, Yuki nagy bajban lesz, ezzel mosolyt csalva Luka arcára.

- Először mosolyogsz mióta Yuki elaludt... - suttogta Yoru.

Egyszer csak Lukának fura érzése támadt, mintha a szíve gyorsabban dobogna és ebben a pillanatban Yuki szemei kinyíltak.

De Yuki már nem volt ugyanolyan. Amit mindenki észrevett rajta az az, hogy egy furcsa tetoválás jelent meg a nyaka körül akár egy nyakörv. Mindenki befutott a lányhoz, de ő senkit sem tudott felismerni.

- Kik ezek az emberek? Miért mosolyognak? Ki vagyok?... - ezek és hasonló kérdések kavarogtak a lány fejében.

- J-jól vagy Yuki? Mi a baj? - szólalt meg elsőnek Yoru.

A lány csak nézett rájuk vörös szemeivel nem értve, hogy hol van és kik ők.

- Yuki emlékszel rám? - szólalt meg halkan és bizonytalanul Luka.

A lány csak nemet bólintott a fejével. A szobába belépett az orvos és a lány megijedve a testvére nyakába ugrott, és könyörgött, hogy vigye el onnan. Senki sem volt képes megérteni a lány reakcióját.

Luka lenyugtatta a húgát, hogy az orvos nem tesz vele semmi rosszat csak megvizsgálja, így Yuki hagyta magát. A vizsgálat végén kiderült hogy a lány elvesztette az emlékeit, egy szóval amnéziája van.

Ennek ellenére az orvos biztatta a többieket, hogy ez csak ideiglenes állapot, és hogy csak több olyan helyre kell járni vele, ahol régen szeretett lenni.

Ezután ők elhagyták a kórházat, és természetesen haza vitték őt pihenni.

******************* egy óra elteltével *********************

Amint a srácok beléptek az ajtón, Yuki némely emléke visszatért. Vissza tudott emlékezni minden sarokra a házban, és a szobája felé vette az irányt. Ott keresgélni kezdett valamit. Barátai nem tudták, hogy a lány igazából mit keres, ezért megpróbálták kiszedni belőle.

A lány a gyűrűt kereste, amit testvérétől kapott szülinapjára.Luka csak elmosolyodott és magához húzta húga karját és az ujjára húzta a gyűrűt, amit annyira keresett.

- Most már boldog vagy kicsi hercegnő? - suttogta Luka, miközben gyengén ölelte testvérét.

Yuki csak bólintott mivel nem tudott megszólalni és csak mosolyogva nézte ujját amelyen a gyűrű csillogott.

- Nem akarom megzavarni ezt a szép pillanatot de enni kéne valamit, farkas éhes vagyok - kiáltott fel nagy mosollyal az arcán Yoru.

- Igazad van. - kiáltott fel Miki és kifutott a konyhába ennivalóért.

Mindenki csak mosolygott azon hogy Yoru, hogy csinál bohócot magából még Yuki is kellemesen érezte magát a saját bőrében, pedig nem nagyon emlékezett azokra, akik mellette voltak.

******************* még aznap éjjel ************************

Amikor eljött a lefekvés ideje, Yuki valamiért nem tudott elaludni. És valahogy a szeme előtt azok a képek táncoltak, amikor testvérével aludt és hirtelen felpattant ágyáról, majd Luka szobája felé vette az irányt. Először alig mert bemenni, de amikor összeszedte bátorságát és bement, látta hogy ő már alszik. Nem akarta felébreszteni, de még mielőtt észbe kapott volna Luka szemei már mélyen az övébe fúródtak.

- Mi a baj? Talán nem tudsz aludni? - suttogta álmos hangon a srác és felült az ágyon dörzsölgetve szemeit.

Yuki egy kissé bepirult és nem tudott kinyögni semmit csak bólintott. Luka csak elmosolyodott és a lány felé nyújtotta kezét. Yuki testvére mellé feküdt és rögtön elaludt. Luka betakarta őt nehogy megfázzon, gyengéden megölelte és ő is mély álomba merült......