Testvéri Kötelék 2 felvonás 5 Rész Titokzatos terem.

Kényelmesen visszaültem a helyemre és elkezdtem gondolkodni elfelejtve azt is,hogy Itami még mindig ott volt a teremben.Egyszer csak megéreztem,hogy valaki leült mellém.Na vajon ki lehetett az....hát természetesen Itami...amikor felé fordítottam a fejem,hogy beszóljak neki ő már újra meg akart csókolni engem...Még időben a szám elé csaptam a kezem csak,hogy ő ezt sec-pecalat eltakarította és újra megcsókolt.El akartam lökni őt de nem sikerült”.Pont mint az udvaron..” gondoltam magamban de nem...ez alkalommal rosszabb volt.

Ledöntve engem a kanapén nem hagyott megmozdulni sem.ÉS le sem mászott rólam.Felém hajolva csókolgatta a nyakamat de közben a kezét a számra helyezte,hogy nem tudjak kiabálni és Alan ne jöjjön be.Végül még talán öt perces mocorgás után feladtam.a testvérem úgy látszott,hogy nem is készült vissza bejönni, Itami pedig nem fogja abbahagyni.De egyszer csak ő elhajolt a nyakamtól és felettem lógva támasztotta meg magát s nézett rám.Nem bírtam ki a vigyorgó arc kifejezését és kihasználva a lehetőséget lelöktem őt a kanapéról s felültem. Itami szépen a földre landolt elég nagy zajt csapva mivel a fejét beütötte az üveg asztalba és a váza amely rajta állt szintén a földre esett és apró szilánkokra tört.

*Alice:

- Inkább te törtél volna össze a szép váza helyett...

*Itami:

- Milyen kedves vagy a vőlegényeddel..

*Alice:

- A kicsodámmal?

*Itami:

- Egyességet kötöttünk nem emlékszel? én elmesélek mindent te pedig nekem adod magadat..

*Alice:

- Szinte nem is mondtál el semmit...az alku érvénytelen..

*Itami:

- Abban alkudoztunk,hogy elmondok mindent amit tudok.Én teljesítettem az ígéretemet. Most pedig rajtad a sor,hogy megtedd azt amit ígértél.

*Alice:

- Te kis.....rendben.Ha már egyszer igy állunk...akkor tégy velem amit akarsz...

Nem tetszett,hogy ilyeneket kellett mondanom de az alku az alku.É n mindig betartottam amit ígértem. Akár tetszett akár nem.Szóval most sem tehettem mást. Egyszerűen muszáj volt beletörődnöm abba,hogy már az övé vagyok.És még elszökni sem tudok mert megőrültem és halvány fogalmam sincs miért keveredtem bele ebbe az egészbe. Itami csak vigyorgott s felállva a földről felém közeledett.Egyszer csak leülve a kanapéra a fejét a térdeimre tette s elaludt.

*Alice:

/Ezt nem hiszem el....komolyan itt akar aludni? de hisz itt hideg van.../

******************** Alan szemszöge ******************

Amikor elvettem Aliceútől a kulcsot és ott hagytam őt azzal az alakkal kettesben egyből lelki furdalásom lett.Nem szerettem ha bárki is a húgom közelében lógott.Megmagyarázni miért nem igazán tudtam.Talán csak azért mert a testvérem....de talán azért is mert az érzéseim már átlépték a bátyj-húgi közti határt és én már többre vártam.Csak,hogy nem szeretem volna rákényszeríteni dolgokat amelyeket a későbbiekben ő megbánhatna. Így is elég,hogy gyakran én miattam sír. Úgy döntöttem,hogy visszamegyek Alice-hez és ahhoz az Itami nevű ficsúrhoz de amikor a folyosókon mentem pontosabban épp egy elágazásnál sétáltam el amikor valami elsuhant az egyik folyosó másik végén.Ez a dolog nagyon felkeltette azé érdeklődésemet és elindultam oda az a valami vagy valaki elsuhant.Amikor odaértem ott nem volt semmi.S még és hozzá nyom sem volt. Mintha nem is járt ott volna senki az előbb.Túl kíváncsi voltam és elkezdtem bejárni a folyosókat.Észre sem vettem,hogy már a kastély azon részében járok ahol még eddig nem voltam.A folyosó hosszú és elég sötét volt.Nem volt túl sok ablak de még azokat is eltakarta a vérvörös színű függöny.A folyosó végén pedig egyetlen egy ajtó állt.Elég fura hely volt.Ha a testvérem itt lett volna egyből sikítozva elrohanna. De szerencsére nem volt itt és én nyugodtan nyomozhattam tovább. Megközelítettem az ajtót és a kilincsre helyeztem a bal kezem.Csodálkoztam mivel az ajtó nem volt kulcsra zárva.Nyugodtan be tudtam menni.Amikor beléptem az ajtón a szoba elég rémisztőnek tűnik. Az egész termet csak egy ablak világította be.Nem túl fényes volt.Mindenhol gyertyák álltak.Előkotorva a zsebemből egy gyújtót meg gyújtottam pár gyertyát.Már is jobban láttam és még a terem is teljesen más szemszögből mutatkozott be.A teremben szinte nem volt semmi.Egy régimódi kanapé a sarokban,egy hatalmas fehér zongora és egy fekete színű hegedű.

Elég érdekes volt ilyen színű hangszereket látni mivel régen elég ritkák voltak.Rajtuk pedig látszott,hogy nem egy-két éve vannak itt. Megközelítve a zongorát egy írást pillantottam meg rajta.Pontosabban egy nevet. „ Elizabeth Tepes” volt kikarcolva a zongorán.Biztosan ő lehetett az egykori gazdája.De vajon miért volt ez a szoba szinte elrejtve az embertől? és akkor miért vannak itt egy másik ember hangszerei? Talán apánk megvette őket még régen.Vagy még valamilyen ük-ük rokonunk....nem tudni.Mivel akkor még nem léteztem nem tudtam ilyen ostoba és egyben nem is annyira fontos kérdésekre választ adni.Még egy ideig csak néztem a zongorát aztán végül megnyomtam a „ Do” hang második oktávot aztán pedig még pár billentyűt. A hangszer nagyon jól szólt nem számítva azt,hogy ki tudta mennyi évtizedet tölthetett itt és mikor játszottak rajta utoljára.Pár perc elteltével már egy egész dallamot kezdtem el játszani.Utoljára talán kilenc évesen játszottam zongorán.De azt is csak Alice kedvéért tettem mivel ő imádta a hangszerek hangját de játszani rajtuk soha nem tudott és nem is akart megtanulni mondván,hogy neki van egy testvére aki megteszi ezt helyette ezért neki nem kötelező szintén hangszeren játszania.Amikor a húgom az eszembe jutott lezártam a zongorát s eloltva a gyertyák fényét elhagytam a termet bezárva magam mögött az ajtót zsebre vágtam a kezeimet és elindultam visszafelé.elég hosszú bolyongás során végül sikerült kijutnom gy olyan folyosóhoz amit már elég jól ismertem így hát már nem volt túl nehéz dolgom megtalálni azt a termet ahol Alice és az az alak volt.Nagyot tévedtem amikor kettesben hagytam őket.Mivel a múltkor is úgy bánt vele mint egy kutyával.Természetesen azért is még egyszer fél holtra fogom verni.Na de mindennek megvan a maga ideje.

Még egy kis idő elteltével megtaláltam a nekem szükséges termet s megvakarva a tarkómat a kilincsre helyeztem a kezemet s benyitottam.A következő képet láttam: Alice a kanapén ül és az a Itami gyerek a combjain nyugodtan szundít. Egyből felkaptam a vizet.

*Alan:

- Mit jelentsen ez az egész Alice?

****************************Vissza Alice szemszögéhez********************

Unottan ültem a kanapén várva,hogy Itami végre felébredjen.A lábaim már kezdtek zsibbadni attól,hogy nem mozgok.

*Alice:

/Én hülye...muszáj volt nekem épp ilyesmi ostobaságokat ígérgetnem...legközelebb megkérem Alant,hogy várjon fejbe valamivel ha ilyesmiken fog járni a fejem.../

Vártam és vártam és vártam. Itami pedig nem is készült felkelni.Olyan kényelmesen volt elhelyezkedve,hogy az egész napot és még az éjszakát is képes lett volna így át aludni.Csak,hogy én ebbe nem egyeztem bele.Már épp fel akartam őt ébreszteni,hogy a terembe belépett Alan. Az arckifejezését és hang nemét nézve nagyon mérges volt.Nem tudtam mit mondani mivel én is meglepődtem azon,hogy hogy került ide.Nem is gondoltam volna,hogy egyáltalán visszajön..

*Alice:

- A....Alan?!

*Alan:

- Mit jelentsen ez? Mit keres hozzád ilyen közel ez az alak?

*Alice:

- Félreértetted a dolgot bátyus...én csak...

*Alan:

- Félre...értettem?

*Itami:

- Mi ez a zaj?

*Alan:

- te meg inkább hallgass magi életben vagy.

*Itami:

- Nem lenne túl könnyű dolgod mivel engem még az ezüst golyó sem tud megölni.

*Alan:

- Mit érdekel engem ez? fegyver nélkül is félholtra verlek.

*Itami:

- Miért is? én semmi rosszat nem tettem.

*Alan:

- te csak azt hiszed...hogy mertél a húgom közelébe kerülni te szemét láda?

*Itami:

- Jogom van hozzá.

*Alan:

- Mid van?/

*Itami:

- Jogom van ahhoz,hogy a jövendőbeli feleségem közelében legyek.

*Alan:

- Mit dumálsz?!mégis mióta lett Alice a menyasszonyod?

*Itami:

- Amikor egyezséget kötöttünk.Nem emlékszel drága barátom? Én elmondtam mindet amit tudtam a születek halálához kapcsolatos információt...viszont cserébe Alice nekem ígérte a testét és a lelkét.

*Alan:

- Szinte el sem mondtál semmit. Alku nem arról szolt,hogy egy mondatot fogsz elmondani.

*Itami:

- Az alku arról szolt,hogy elmondok mindent amit tudok.De mivel ti nem néztetek szembe azzal a ténnyel,hogy én keveset tudhatok....

*Alan:

- Átvertél minket...

*Itami:

- Én nem vertem át senkit.

*Alan:

- Te kis..

*Alice:

- Nyugi bátyus.Minden a legnagyobb rendben van.

*Alan:

- Alice...mégis hogyan tudsz ilyen nyugodt lenni?

*Alice:

- Hogy őszinte legyek....én sem tudom...de érzem,hogy hamarosan rájövünk majd mindenre és fény derül az igazságra.

*Alan:

- Értem.

Hirtelen Alan újra Itami felé fordította a fejét.

*Alan:

- Ha akár egy újjal is hozzá érsz....vagy csak egyszer is de sírni fog....VÉGED...

*Itami:

- Hmmm hmmmm...milyen szigorú bátyus.Nyugi te őrült szadista.MÉG nem áll szándékomban magamévá tenni a pici hercegnődet..

*Alan:

- Csak azt próbálnád te meg..

*Alice:

- Na jó srácok. Hagyjátok abba a haszontalan ugatást.

*Alan:

- Haszontalan....UGATÁST??!!Mindjárt megugatlak én téged!

Alan pillanatok alatt már a hátam mögött volt és szorosan magához ölelt.

*Alan:

- Nem fogom megbocsájtani magamnak ha le fogsz feküdni ezzel az alakkal...

Amikor Alan a fülembe súgta ezeket a szavakat a szívem majdnem kiugrott a helyéről.Tudtam,hogy szeret engem és aggódik értem de,hogy ennyire...még csak nem is sejtettem.

A nap többi része elég nyugodtan telt el. Alan és Itami kerülték egymást ne,hogy újra összekapjanak én pedig csak újra és újra próbálkoztam megnyugtatni őket....de főleg a testvéremet. Neki aztán még egy elefánt adag nyugtató sem lenne elég.Túl ideges volt az egész nap folyamán.

Már besötétedett.Mindenki a saját szobájába ment.Természetesen én is.Már a hálóingembe öltöztem amikor valaki bekopogott a szobám ajtaján.Felvéve a selyem köntösömet megközelítettem az ajtót és lassan kinyitottam. Alan állt az ajtóban.Egy szót sem szólva odébb lépem,hogy ő bejöhessen. Ő sem szólva semmit csak bement és az ágy szélére ült.Becsukba az ajtót felé fordultam és láttam ahogyan ő engem nézett.Még soha sem láttam ezt a tekintetét. Amikor már épp hogy mellette álltam és a vállára akartam tenni a kezemet Alan megragadva a csuklómat s az ölébe húzott szorosan magához ölelte kezdte el lassan lefelé húzni rólam a köntöst amíg egyszer az a földre nem esett.Már csak az egy hálóing maradt rajtam. Alan csak nézett rám egy darabig aztán megcsókolt.Nem tudtam mi ütött belé.De valamiért akkor sem féltem.Az egyik kezével ő a derekamat fogta miközben a másikkal a hálóing pántját húzta le a vállamról miközben tovább csókolt. Egyszer csak az ágyra döntött és a nyakamhoz hajolt.Egy fájdalmas érzést éreztem aztán pedig a nyakam környékén minden elzsibbadt. Éreztem,hogy valami forró folyadék csúszott le a nyakamon. Alan nem volt képes visszafogni a vérszomját és megharapott.Nem volt túl jó érzés.A nyakam környékét már nem is éreztem.Már kezdtem elveszíteni az eszméletemet de ő még mindig nem hagyta abba vér ivását.A testem nem bírta tovább...elájultam....

Amikor magamhoz tértem Alan mellettem feküdt szorosan magához ölelve.De ami a legrosszabb...megtette azt amit nem akart,hogy bárki más megtegyen velem. magáévá tett engem az éjszaka folyamán.

*Alice:

/ Ezt nem hiszem el....Alan...mit tettél velem?.../

A szemeimből könnyek csordultak ki.Soha nem gondoltam volna,hogy a testvérem fog ilyet tenni velem. Fájt a tudat is,hogy tényleg Alan volt és tényleg megtette....

******************* Alan szemszöge******************

A szobámban ültem és sokáig gondolkodtam.Nem akartam,hogy az akit én szeretek másé legyen.Nem akarom,hogy Alice az övé legyen.Nem hagyom....felállva a szobájához indultam. Amikor odaértem bekopogtam.Ő ártatlanul ajtót nyitott nekem.De ha tudta volna miért jöttem...biztosan nem tette volna meg...Az ágy szélére ültem és nem tudtam mondani neki egy szót sem....tudom,hogy a bűntudatom örökké követni fog de nem akarom,hogy az övé legyen.Nyugodtan közeledett felém.Meg akarta kérdezni,hogy mi a baj...de ahelyett,hogy hagytam volna neki bármit is mondani magamhoz húztam és megcsókoltam.Aztán még a véréből is ittam.És végül...magamévá tettem.Tudom...soha nem fog megbocsájtani nekem ezért...de nem volt más választásom.Túlságosan is hozzá kötődtem. Alice még mindig aludt. Viszont én nem tudtam nyugodtan aludni.