9 Rész... A várva várt szerelem
Kora reggel Yuki egy rémálomtól riadt fel. Luka meglátta húga könnyező szemeit és gyengéden megölelte őt.
- Sajnálom, most el kell mennem egy kis időre de ígérem hamarosan visszatérek - lágy és nyugodt hangon szólalt meg a srác.
Yuki csak bólintott és visszafeküdt az ágyba pihenni még egy kicsit, mivel elég korán ébredt fel.
Később, amikor a lány kialudta magát, felöltözött, és kiment a konyhába, hogy egyen valamit, mert egy kissé megéhezett. Amikor a lány belépett a konyha ajtaján látta, hogy egy srác már reggelizett az asztalnál.
- Jó reggelt,hogy aludtál?! - kiáltott fel nagy mosollyal az arcán a fiú.
- Rémálmom volt és nem tudtam rendesen aludni - suttogva válaszolta a lány.
- Értem......Éhes vagy? készítettem enni - kiáltott fel Yoru.
- Épp azért jöttem ki - a lány elmosolyodott és a srác mellé ült.
Yuki enni kezdett, de észrevette hogy Yoru őt bámulja.
- M-mi az? Van valami az arcomon? - kérdezte Yuki.
Yoru bólintott: - Nincs semmi, csak amióta a bátyád hazahozott téged ide egyszer sem maradtunk kettesben. - szélesen elmosolyodott.
- Tényleg? - pislogott kicsit zavarában. - Bocsi, nem igazán emlékszem arra hogy mi történt velem.
Yoru közelebb hajolt a lány arcához amitől Yuki majd leesett a székről.
- Túl közel vagy dőlj hátrébb! - a lány arca vörös lett, akár a rózsa.
- Most igazán látnod kéne az arcodat... - Yoru hangosan nevetni kezdett. - Megígértem neked, hogy nem nyúlok hozzád, de nem bírom visszafogni magam......
Yoru még közelebb hajolt a lányhoz, és megcsókolta.Yuki nem tudta, hogy hogyan is reagáljon, ezért csak hagyta magát,de aztán egy fájdalmas érzés futott át az ajkai környékén amitől a lány egy kicsit megremegett a srác karjai között. Yoru megharapta őt a csók közben mivel nem bírt ellenállni a vérszomjának a lány közelében. De Yuki akkor sem tolta el magától, és hagyta hogy a vérét igya, amitől Yoru szemeiből könnyek hullottak.
Amikor a srác abbahagyta az ivást, nem tudta mit mondhatna a lánynak........ Még a szemébe sem mert nézni.
- Mi baj? Netán rosszul csináltam valamit? - kérdezte aggódva a lány.
Yoru nem válaszolt semmit.....Csak lassan felemelkedett és elindult az ajtó felé.
- Várj Yoru ne menj el! - kiáltotta a lány, utánafutott, és hátulról megölelte a fiút.
- Ne tedd ezt velem. Ha nem szeretsz akkor kerülj el, amikor csak tudsz. Számodra ez lesz a leghelyesebb. - válaszolt halkan a fiú.
- De......... - Yuki nem tudta, mint mondhatna erre, de érezte hogy, ha Yoru most elmegy akkor talán soha nem látja viszont. Ezért úgy döntött hogy be vallja az érzéseit bármi legyen is.
- Mondani szeretnék valamit! Meghallgatnál?! Azután dönts: mész vagy maradsz. De kérlek, hallgass meg, könyörgöm.....
- Hát legyen...Mit szeretnél mondani?
- Ömmmm....
- ............
- Szeretlek - suttogta alig hallhatóan Yuki.
- Micsoda? Nem igazán értem mit mondtál.
- Azt mondtam szeretlek! - teli torokból kiáltott fel a lány amitől Yoru sokkos állapotban a mellette lévő kanapéra rogyott.
- Mit mondasz? - a fiú nagyra tágult szemekkel nézett a lányra.
- Szerintem igazán érthetően mondtam el ami akartam..... Most rajtad a sor. Elmész és örökre elveszítesz, vagy itt maradsz velem és együtt maradunk? Válassz!
Yoru közelebb lépett a lányhoz és megölelte őt
- Természetesen örökre veled maradok. - A srác újra megcsókolta Yukit, és a lány már viszonozni kezdett.
Ebben a pillanatban a szobába betoppant Miki, akinek leesett az álla a látottak miatt.
- Hát mégis van barátod? Jó kis hazug vagy. Pedig azt hittem mindent elszoktunk mondani egymásnak... - mondta kuncogva Miki.
Yoru és Yuki az elején úgy tettek mintha észre sem vették volna lányt, de később csak nevetni kezdtek a hülye pofákon, amiket akkor vágott.
- Bocsi, bocsi csak hülyéskedünk, ne haragudj Miki. - vágta oda mosolyogva Yuki és észre sem vette,hogy emlékei újra visszatértek hozzá.
- Nem is akartam haragudni. Jut eszembe jövő héten tesztet írunk a suliban szóval vagy le kell betegedned vagy utolérned a tananyagot amiről lemaradtál.
- Sohasem fogom tudni utolérni az egészet......Meg akarok halni... - mondta lehangoltan Yuki.
- Fel a fejjel, menni fog. Drukkolok majd. - mondta Yuru vigyorogva és ezzel egy kisebb mosolyt csalva Yuki arcára.
-Akkor kezdjük is el a rohadt tanulást mert sosem lesz vége... - Yuki kuncogni kezdett. A lányok tanultak, de Yuki türelme sajnos hamar véget ért, és nem akart többet tanulni semmit sem, akárhogy is könyörögtek volna neki.
- Nem, nem! És nem mondtam, hogy az agyamra ment ez az ostobaság?! Úgy sem érteeem! - kiabált körbe szaladgálva a házban Yuki.
- Úgy viselkedsz akár egy kis gyerek... - szólalt meg egy ismerős hang.
- Hagyatok nem akarok tanulniii! Bátyus szólj már rájuk, hogy hagyjanak békén! - Yuki Luka nyakába kapaszkodott szorosan átölelve őt.
- Ne hisztizz! Ha nem akarsz, ne tanulj csak hagyd abba a kiabálást kérlek.- szólalt meg Luka.
- Oké oké megértettem.
- Ezt elrendeztük. Most pedig ehetnénk is valamit végre, megéheztem. - kacagva bevágta a szokásos kajás dumát Yoru.
- Te mindig éhes vagy? - kérdezte Yuki és nevetni kezdett.
- Ez természetes. - válaszolt a srác.
fél órával ezután Miki betoppant a szobába és mindenkit a konyhába hívott vacsorázni. Mindenki jóllakva elment a saját szobájába.
Vagyis, majdnem mindenki. Yoru kiment a parkba, ami a házukkal szemben volt. Luka észrevette őt és utána ment.
- Sajnálom, most el kell mennem egy kis időre de ígérem hamarosan visszatérek - lágy és nyugodt hangon szólalt meg a srác.
Yuki csak bólintott és visszafeküdt az ágyba pihenni még egy kicsit, mivel elég korán ébredt fel.
Később, amikor a lány kialudta magát, felöltözött, és kiment a konyhába, hogy egyen valamit, mert egy kissé megéhezett. Amikor a lány belépett a konyha ajtaján látta, hogy egy srác már reggelizett az asztalnál.
- Jó reggelt,hogy aludtál?! - kiáltott fel nagy mosollyal az arcán a fiú.
- Rémálmom volt és nem tudtam rendesen aludni - suttogva válaszolta a lány.
- Értem......Éhes vagy? készítettem enni - kiáltott fel Yoru.
- Épp azért jöttem ki - a lány elmosolyodott és a srác mellé ült.
Yuki enni kezdett, de észrevette hogy Yoru őt bámulja.
- M-mi az? Van valami az arcomon? - kérdezte Yuki.
Yoru bólintott: - Nincs semmi, csak amióta a bátyád hazahozott téged ide egyszer sem maradtunk kettesben. - szélesen elmosolyodott.
- Tényleg? - pislogott kicsit zavarában. - Bocsi, nem igazán emlékszem arra hogy mi történt velem.
Yoru közelebb hajolt a lány arcához amitől Yuki majd leesett a székről.
- Túl közel vagy dőlj hátrébb! - a lány arca vörös lett, akár a rózsa.
- Most igazán látnod kéne az arcodat... - Yoru hangosan nevetni kezdett. - Megígértem neked, hogy nem nyúlok hozzád, de nem bírom visszafogni magam......
Yoru még közelebb hajolt a lányhoz, és megcsókolta.Yuki nem tudta, hogy hogyan is reagáljon, ezért csak hagyta magát,de aztán egy fájdalmas érzés futott át az ajkai környékén amitől a lány egy kicsit megremegett a srác karjai között. Yoru megharapta őt a csók közben mivel nem bírt ellenállni a vérszomjának a lány közelében. De Yuki akkor sem tolta el magától, és hagyta hogy a vérét igya, amitől Yoru szemeiből könnyek hullottak.
Amikor a srác abbahagyta az ivást, nem tudta mit mondhatna a lánynak........ Még a szemébe sem mert nézni.
- Mi baj? Netán rosszul csináltam valamit? - kérdezte aggódva a lány.
Yoru nem válaszolt semmit.....Csak lassan felemelkedett és elindult az ajtó felé.
- Várj Yoru ne menj el! - kiáltotta a lány, utánafutott, és hátulról megölelte a fiút.
- Ne tedd ezt velem. Ha nem szeretsz akkor kerülj el, amikor csak tudsz. Számodra ez lesz a leghelyesebb. - válaszolt halkan a fiú.
- De......... - Yuki nem tudta, mint mondhatna erre, de érezte hogy, ha Yoru most elmegy akkor talán soha nem látja viszont. Ezért úgy döntött hogy be vallja az érzéseit bármi legyen is.
- Mondani szeretnék valamit! Meghallgatnál?! Azután dönts: mész vagy maradsz. De kérlek, hallgass meg, könyörgöm.....
- Hát legyen...Mit szeretnél mondani?
- Ömmmm....
- ............
- Szeretlek - suttogta alig hallhatóan Yuki.
- Micsoda? Nem igazán értem mit mondtál.
- Azt mondtam szeretlek! - teli torokból kiáltott fel a lány amitől Yoru sokkos állapotban a mellette lévő kanapéra rogyott.
- Mit mondasz? - a fiú nagyra tágult szemekkel nézett a lányra.
- Szerintem igazán érthetően mondtam el ami akartam..... Most rajtad a sor. Elmész és örökre elveszítesz, vagy itt maradsz velem és együtt maradunk? Válassz!
Yoru közelebb lépett a lányhoz és megölelte őt
- Természetesen örökre veled maradok. - A srác újra megcsókolta Yukit, és a lány már viszonozni kezdett.
Ebben a pillanatban a szobába betoppant Miki, akinek leesett az álla a látottak miatt.
- Hát mégis van barátod? Jó kis hazug vagy. Pedig azt hittem mindent elszoktunk mondani egymásnak... - mondta kuncogva Miki.
Yoru és Yuki az elején úgy tettek mintha észre sem vették volna lányt, de később csak nevetni kezdtek a hülye pofákon, amiket akkor vágott.
- Bocsi, bocsi csak hülyéskedünk, ne haragudj Miki. - vágta oda mosolyogva Yuki és észre sem vette,hogy emlékei újra visszatértek hozzá.
- Nem is akartam haragudni. Jut eszembe jövő héten tesztet írunk a suliban szóval vagy le kell betegedned vagy utolérned a tananyagot amiről lemaradtál.
- Sohasem fogom tudni utolérni az egészet......Meg akarok halni... - mondta lehangoltan Yuki.
- Fel a fejjel, menni fog. Drukkolok majd. - mondta Yuru vigyorogva és ezzel egy kisebb mosolyt csalva Yuki arcára.
-Akkor kezdjük is el a rohadt tanulást mert sosem lesz vége... - Yuki kuncogni kezdett. A lányok tanultak, de Yuki türelme sajnos hamar véget ért, és nem akart többet tanulni semmit sem, akárhogy is könyörögtek volna neki.
- Nem, nem! És nem mondtam, hogy az agyamra ment ez az ostobaság?! Úgy sem érteeem! - kiabált körbe szaladgálva a házban Yuki.
- Úgy viselkedsz akár egy kis gyerek... - szólalt meg egy ismerős hang.
- Hagyatok nem akarok tanulniii! Bátyus szólj már rájuk, hogy hagyjanak békén! - Yuki Luka nyakába kapaszkodott szorosan átölelve őt.
- Ne hisztizz! Ha nem akarsz, ne tanulj csak hagyd abba a kiabálást kérlek.- szólalt meg Luka.
- Oké oké megértettem.
- Ezt elrendeztük. Most pedig ehetnénk is valamit végre, megéheztem. - kacagva bevágta a szokásos kajás dumát Yoru.
- Te mindig éhes vagy? - kérdezte Yuki és nevetni kezdett.
- Ez természetes. - válaszolt a srác.
fél órával ezután Miki betoppant a szobába és mindenkit a konyhába hívott vacsorázni. Mindenki jóllakva elment a saját szobájába.
Vagyis, majdnem mindenki. Yoru kiment a parkba, ami a házukkal szemben volt. Luka észrevette őt és utána ment.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése