15 rész... A nagy fordulat
- T.....te? tényleg te vagy az Yuki?................
A lány egy kicsit megemelte fejét és ránézett a bizonyos személyre aki megszólította.
Ismerjük egymást? – kérdezte halkan Yuki.
Hát nem emlékszel rám? – A hang tulajdonosa leguggolt a lányhoz és megsimogatta az arcát.
Sajnálom de nem emlékszem magára – Yuki mélyen a srác szemébe nézett.
Ne játszd itt a bambát..én vagyok az....... Itami......Miért nem emlékszel rám? mégis mit tett veled az a
szerencsétlen? – Mondta idegeskedve a fiú.
Ismered Yorut? – kérdezte halkan Yuki.
Azt a szörnyeteget mindenki ismeri. – sóhajtva válaszolt Itami.
Yoru nem szörnyeteg!....
Ne mert őt szörnyetegnek nevezni! Egyáltalán nem ismered őt..... – kiáltott fel a lány könnyes
szemekkel.
Rendben....Ne haragudj.....De most jobb lesz ha visszaviszlek a bátyádhoz.Szüksége van rád...
– mondta halkan a srác és a karjaiba véve a lányt elvitte őt egy bizonyos irányba.
Yuki nem ellenkezett de nem is értette mi történik.De annyira megijedt Yorutól abban a pillanatban hogy
bárkivel képes volt elmenni,csak hogy ne keljen visszamennie abba a kastélyba ahol eddig élt vele.
Letehetnél,képes vagyok magam is menni. – mondta halkan Yuki.
Félek hogy el fogsz szökni vagy elbóklászol valamerre.Ezért inkább jobb ha viszlek még egy
darabig. – poénkodva válaszolt neki a fiú.
Nem vicces. – ezután Yuki meg sem szólalt egészen addig amúgy nem érkeztek meg ahhoz a
helyhez ahol Luka tartózkodott.
Mi ez a hely? Miért jöttünk ide? – Kíváncsian nézett körbe a lány és lassan kezdett megismerni
dolgokat.
Itt laktál amíg az a szörny vagyis vámpír nem rabolt el téged. –Itami letette Yukit a földre. –
Kövess...Elkísérlek a bátyádhoz....
Yuki néma csendben követte a fiút.Amikor odaértek a szobához amelyikben Luka volt, a lány benyitott
és meglátott egy ágyban fekvő fiút és rögtön eszébe jutott szeretett testvére.Yuki elsírta magát amikor
meglátta, hogy milyen borzalmas állapotban is van bátyja.
Halálos sebeket kapott,de időben érkeztem segítséget hívni és meg érkeztük menteni.De
sajnos kómába esett....Attól a naptól kerek fél éve hogy már nem tér magához.
A hallottaktól Yuki nagyon megijedt és egy kicsit el is szédült.Nem emlékezett semmire és nem tudta azt,
hogy testvére bármelyik pillanatban meghalhat...
Ha emlékeztem volna....Bármi áron vissza tértem volna hozzá. – könnyes szemekkel Yuki
ránézett testvérére és homlokon puszilta.
Most már mindig itt leszek melletted Luka és soha többé ne hagylak magadra – mondta halkan a lány egy
enyhe mosollyal az arcán aztán megfogva testvére kezét az ágyra hajtotta fejét.
ELTELT 1 HÉT...................
Luka még mindig nem tért magához Yuki pedig egyre jobban félni kezdett testvére életéért. A fiú nagyon
sápadt volt.A lány akár egy percre sem akarta ott hagyni testvérét mert azt akarta,hogy amikor bátyja
felébred,ő legyen az első akit meglát.
Mikihez is eljutott a hír, hogy Yukit megtalálták,ezért a lány vissza is sietett barátnőjéhez.Amikor a lány
meglátta Yukit a nyakába ugrott boldogságában.A lányok egész éjjel fenn voltak és egymással
beszélgettek.Megosztottak egymással minden boldogságot és szomorúságot ami akkor a lelkük és szívük
mélyén volt.Yuki elmesélt mindent....Még azt is hogy gyereket vár Yorutól....De ez a hír nem tett boldoggá
senkit....Mindenki megutálta Yorut azért,hogy elrabolta Yukit és Lukát is majdnem megölte.....De Yuki akkor
is vágyott szerelméhez...Hiába látta,ahogy a cseléd lány vérét itta és ő ettől megijedt,de ő akkor is nagyon
szerette és vissza akart menni hozzá.De a testvérét is képtelen volt ott hagyni.Ekkor is jött rá a lány
valójában, hogy mi volt az a furcsa érzés ami annyi időn keresztül követte őt...Rábukkant arra,hogy
mindvégig a testvérét hiányolta...Akit valamiért elfelejtett...De aztán később elmagyarázták,hogy Yoru
képe emlékeket törölni és megváltoztatni és biztos ő tehetett a dologról...De Yuki tudta azt is,hogy a gyere
amelyet a szíve alatt hordoz nem nőhet fel az apja nélkül...Ezért is muszáj volt döntést hoznia afelől,hogy
visszamegy Yoruhoz,vagy pedig testvére mellett marad.A lány nagyon sokat gondolkodott mit is tegyen de
amint úgy gondolta,hogy végre meghozta a döntést kételkedni kezdett... A lány azt gondolta,hogy ha
kimegy az udvarra levegőzni egy kicsit talán frissebb fejjel képes lesz meghozni végre a döntést.De amint
a lány kilépett a ház ajtaján az udvaron megpillantotta Yorut...
Yoru....... – Yuki azt sem tudta mit mondhatna...hisz ott hagyta...elszökött...nem maradt vele
amikor a legnagyobb szükség volt rá...
A srác csak nézte a lányt de nem szólalt meg... Egyszer csak a háta mögött jelent meg és átölelte
kedvesét...
Sajnálom...... – súgta a fülébe Yoru.
Yuki szemeiből megindult a könny..Aztán megfordult és megölelt a fiút...
Ne haragudj...De annyira megijedtem...Nem akartalak magadra hagyni...Ne menj el...
–Könyörgött Yuki erősen ölelvén Yorut.
A srác csak megpuszilta Yuki homlokát és enyhén elmosolyodott.
Rád lehetetlen haragudni.... –ezek a szavak után Yoru megcsókolta kedvesét.
Yuki nagyon boldog volt és azt hitte hogy most már minden rendben lesz de sajnos nem ez
történt.Pillanatokon belül Yuki egy pisztoly hangját hallotta..Ekkor értette meg,hogy a golyó Yorut találta
el...Yukit újra félelem borította el...Azt hitte mindennek vége és nem fog senkit sem elveszíteni akit szeret
de nagyon tévedett...Yoru térde esve szorította át vállát és ekkor Yuki meglátta azt,hogy a golyó a srác
vállát találta el...A lány felemelte a fejét és a tekintetével kereste azt aki lőtt,de nem vett észre senkit a vak
sötétben,aztán visszanézett Yorura.
Ha iszol a véremből a sebed biztosan egy-kettőre begyógyul..
Ugye nem gondolod,hogy vért fogok inni belőled? Főleg,hogy gyereket vársz...-a srác teljes
komolysággal mélyen a lány szemeibe nézett.
Nem fogsz ártani neki...ne aggódj... – enyhe mosollyal az arcán válaszolt a lány.
De akkor is félek..- Yoru rátette a kezét Yuki hasára.
Hisz ez a gyerek az enyém...nem akarok kockáztatni.. – fojtatta a mondanivalóját a fiú a lány hasát
simogatva.
Ennyire biztos vagy abban,hogy képes lennél megölni engem?
Nem tudom...Nem tudom meg tudnék e állni időben...
Akkor én majd megálltalak még mielőtt baj lenne..
Biztos vagy benne Yuki? Nagyon kockáztatsz....
Én nem félek tőled és teljesen megbízom benned...
Yoru elmosolyodott és közelebb hajolt a lány nyakához.Először megpuszilta aztán belemélyesztette
fogait.Pár perc elteltével Yuki a megbeszélt jelet adta arra,hogy elég legyen és mindkettejük
szerencséjére Yoru képes lett megállni.
Na látod..Képes lettél megállni.. – mosolyogva mondta a lány.
A fú csak bólintott egyet és megnézte a vállán lévő sebet.
Szerencsére begyógyult..- mondta megkönnyebbülve a srác.
Máshogy nem is lehetne – Yuki elnevette magát amitől egy kisebb mosolyt csalt Yoru arcára.
Azt sem tudom mit tettem volna nélküled – Szólalt meg halkan Yoru aztán újra megcsókolta kedvesét...
A lány egy kicsit megemelte fejét és ránézett a bizonyos személyre aki megszólította.
Ismerjük egymást? – kérdezte halkan Yuki.
Hát nem emlékszel rám? – A hang tulajdonosa leguggolt a lányhoz és megsimogatta az arcát.
Sajnálom de nem emlékszem magára – Yuki mélyen a srác szemébe nézett.
Ne játszd itt a bambát..én vagyok az....... Itami......Miért nem emlékszel rám? mégis mit tett veled az a
szerencsétlen? – Mondta idegeskedve a fiú.
Ismered Yorut? – kérdezte halkan Yuki.
Azt a szörnyeteget mindenki ismeri. – sóhajtva válaszolt Itami.
Yoru nem szörnyeteg!....
Ne mert őt szörnyetegnek nevezni! Egyáltalán nem ismered őt..... – kiáltott fel a lány könnyes
szemekkel.
Rendben....Ne haragudj.....De most jobb lesz ha visszaviszlek a bátyádhoz.Szüksége van rád...
– mondta halkan a srác és a karjaiba véve a lányt elvitte őt egy bizonyos irányba.
Yuki nem ellenkezett de nem is értette mi történik.De annyira megijedt Yorutól abban a pillanatban hogy
bárkivel képes volt elmenni,csak hogy ne keljen visszamennie abba a kastélyba ahol eddig élt vele.
Letehetnél,képes vagyok magam is menni. – mondta halkan Yuki.
Félek hogy el fogsz szökni vagy elbóklászol valamerre.Ezért inkább jobb ha viszlek még egy
darabig. – poénkodva válaszolt neki a fiú.
Nem vicces. – ezután Yuki meg sem szólalt egészen addig amúgy nem érkeztek meg ahhoz a
helyhez ahol Luka tartózkodott.
Mi ez a hely? Miért jöttünk ide? – Kíváncsian nézett körbe a lány és lassan kezdett megismerni
dolgokat.
Itt laktál amíg az a szörny vagyis vámpír nem rabolt el téged. –Itami letette Yukit a földre. –
Kövess...Elkísérlek a bátyádhoz....
Yuki néma csendben követte a fiút.Amikor odaértek a szobához amelyikben Luka volt, a lány benyitott
és meglátott egy ágyban fekvő fiút és rögtön eszébe jutott szeretett testvére.Yuki elsírta magát amikor
meglátta, hogy milyen borzalmas állapotban is van bátyja.
Halálos sebeket kapott,de időben érkeztem segítséget hívni és meg érkeztük menteni.De
sajnos kómába esett....Attól a naptól kerek fél éve hogy már nem tér magához.
A hallottaktól Yuki nagyon megijedt és egy kicsit el is szédült.Nem emlékezett semmire és nem tudta azt,
hogy testvére bármelyik pillanatban meghalhat...
Ha emlékeztem volna....Bármi áron vissza tértem volna hozzá. – könnyes szemekkel Yuki
ránézett testvérére és homlokon puszilta.
Most már mindig itt leszek melletted Luka és soha többé ne hagylak magadra – mondta halkan a lány egy
enyhe mosollyal az arcán aztán megfogva testvére kezét az ágyra hajtotta fejét.
ELTELT 1 HÉT...................
Luka még mindig nem tért magához Yuki pedig egyre jobban félni kezdett testvére életéért. A fiú nagyon
sápadt volt.A lány akár egy percre sem akarta ott hagyni testvérét mert azt akarta,hogy amikor bátyja
felébred,ő legyen az első akit meglát.
Mikihez is eljutott a hír, hogy Yukit megtalálták,ezért a lány vissza is sietett barátnőjéhez.Amikor a lány
meglátta Yukit a nyakába ugrott boldogságában.A lányok egész éjjel fenn voltak és egymással
beszélgettek.Megosztottak egymással minden boldogságot és szomorúságot ami akkor a lelkük és szívük
mélyén volt.Yuki elmesélt mindent....Még azt is hogy gyereket vár Yorutól....De ez a hír nem tett boldoggá
senkit....Mindenki megutálta Yorut azért,hogy elrabolta Yukit és Lukát is majdnem megölte.....De Yuki akkor
is vágyott szerelméhez...Hiába látta,ahogy a cseléd lány vérét itta és ő ettől megijedt,de ő akkor is nagyon
szerette és vissza akart menni hozzá.De a testvérét is képtelen volt ott hagyni.Ekkor is jött rá a lány
valójában, hogy mi volt az a furcsa érzés ami annyi időn keresztül követte őt...Rábukkant arra,hogy
mindvégig a testvérét hiányolta...Akit valamiért elfelejtett...De aztán később elmagyarázták,hogy Yoru
képe emlékeket törölni és megváltoztatni és biztos ő tehetett a dologról...De Yuki tudta azt is,hogy a gyere
amelyet a szíve alatt hordoz nem nőhet fel az apja nélkül...Ezért is muszáj volt döntést hoznia afelől,hogy
visszamegy Yoruhoz,vagy pedig testvére mellett marad.A lány nagyon sokat gondolkodott mit is tegyen de
amint úgy gondolta,hogy végre meghozta a döntést kételkedni kezdett... A lány azt gondolta,hogy ha
kimegy az udvarra levegőzni egy kicsit talán frissebb fejjel képes lesz meghozni végre a döntést.De amint
a lány kilépett a ház ajtaján az udvaron megpillantotta Yorut...
Yoru....... – Yuki azt sem tudta mit mondhatna...hisz ott hagyta...elszökött...nem maradt vele
amikor a legnagyobb szükség volt rá...
A srác csak nézte a lányt de nem szólalt meg... Egyszer csak a háta mögött jelent meg és átölelte
kedvesét...
Sajnálom...... – súgta a fülébe Yoru.
Yuki szemeiből megindult a könny..Aztán megfordult és megölelt a fiút...
Ne haragudj...De annyira megijedtem...Nem akartalak magadra hagyni...Ne menj el...
–Könyörgött Yuki erősen ölelvén Yorut.
A srác csak megpuszilta Yuki homlokát és enyhén elmosolyodott.
Rád lehetetlen haragudni.... –ezek a szavak után Yoru megcsókolta kedvesét.
Yuki nagyon boldog volt és azt hitte hogy most már minden rendben lesz de sajnos nem ez
történt.Pillanatokon belül Yuki egy pisztoly hangját hallotta..Ekkor értette meg,hogy a golyó Yorut találta
el...Yukit újra félelem borította el...Azt hitte mindennek vége és nem fog senkit sem elveszíteni akit szeret
de nagyon tévedett...Yoru térde esve szorította át vállát és ekkor Yuki meglátta azt,hogy a golyó a srác
vállát találta el...A lány felemelte a fejét és a tekintetével kereste azt aki lőtt,de nem vett észre senkit a vak
sötétben,aztán visszanézett Yorura.
Ha iszol a véremből a sebed biztosan egy-kettőre begyógyul..
Ugye nem gondolod,hogy vért fogok inni belőled? Főleg,hogy gyereket vársz...-a srác teljes
komolysággal mélyen a lány szemeibe nézett.
Nem fogsz ártani neki...ne aggódj... – enyhe mosollyal az arcán válaszolt a lány.
De akkor is félek..- Yoru rátette a kezét Yuki hasára.
Hisz ez a gyerek az enyém...nem akarok kockáztatni.. – fojtatta a mondanivalóját a fiú a lány hasát
simogatva.
Ennyire biztos vagy abban,hogy képes lennél megölni engem?
Nem tudom...Nem tudom meg tudnék e állni időben...
Akkor én majd megálltalak még mielőtt baj lenne..
Biztos vagy benne Yuki? Nagyon kockáztatsz....
Én nem félek tőled és teljesen megbízom benned...
Yoru elmosolyodott és közelebb hajolt a lány nyakához.Először megpuszilta aztán belemélyesztette
fogait.Pár perc elteltével Yuki a megbeszélt jelet adta arra,hogy elég legyen és mindkettejük
szerencséjére Yoru képes lett megállni.
Na látod..Képes lettél megállni.. – mosolyogva mondta a lány.
A fú csak bólintott egyet és megnézte a vállán lévő sebet.
Szerencsére begyógyult..- mondta megkönnyebbülve a srác.
Máshogy nem is lehetne – Yuki elnevette magát amitől egy kisebb mosolyt csalt Yoru arcára.
Azt sem tudom mit tettem volna nélküled – Szólalt meg halkan Yoru aztán újra megcsókolta kedvesét...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése