Testvéri kötelék 2 felvonás 3 Rész. Minden percben vendégek....

*Alice:

- Elég legyen ebből.Gyere elő és ne ijesztgess!!

Mondtam megemelve a hangom de újra csak a csend volt körülöttem.De jól éreztem,hogy valaki itt van.Csak,hogy ki az.....azt nem tudtam.Próbálva rájönni arra,hogy ki lehet az kivételes esetként használtam az erőmet,hogy megérezhessem ki az...Egy ismeretlen aurát észleltem.Még soha nem éreztem korábban.Nem akartam továbbra is ott maradni ezért elindultam az épület felé.De egy szempillantás alatt már egy sötét alak állt előttem.

*Alice:

- Szóval mégis nem tévedtem....Ki vagy?!

Kérdeztem kissé megemelve a hangom amire az alak csak elnevette magát és kilépett az árnyékból.Egy újabb számomra ismeretlen férfi állt meg előttem.

*Alak:

- A külsődet ezek szerint mégis apádtól örökölted...kár...tényleg nagy kár...

*Alice:

- Honnan ismered apámat? ki vagy te?

*Alak:

- De azért a szemedet édesanyádtól örökölted...ez megnyugtató....

*Alice:

- Figyelsz te rám egyáltalán? Ki vagy te?! és hogy kerültél ide?!

Kezdett idegesíteni az,hogy a számomra ismeretlen alak figyelmen kívül hagyva a szavaimat csak mondta a magáét mintha én ott sem lettem volna.

*Alice:

- Hát akkor csinálj amit akarsz....

Elindultam az épület felé.Amikor épp az alak mellett sétáltam el ő megragadta a karomat és kicsit közelebb húzott magához.

*Alak:

- Az illatod elég szokatlan....szóval a faterod tényleg nem ember volt....

*Alice:

- A családomhoz neked semmi közöd! engedd el a karomat!

Amikor kimondtam ezt,a srác még jobban összeszorította a csuklómat...már kezdett nagyon is fájni...

*Alice:

- Eressz el te undok féreg!

*Alak:

- Ne kiabálj.Már így is fáj a fejem.Ne adj hozzá még egy kanállal.

*Alice:

- Akkor azonnal eressz el...

*Alak:

- Hmmm....Had gondolkozzam.....NEM.

*Alice:

- AL.....

Épp kiabálni akartam de a fiú a számra helyezte a kezét és megrázta a fejét.

*Alak:

- Pedig kértem,hogy ne kiabálj....teljesen olyan ostoba vagy mint az anyád...

A srác levette a kezét a számról és hirtelen megcsókolt.Próbáltam kiszabadulni de nem sikerült.Túl erős volt.De egyszer csak Alan hangját hallottam meg a távolból.

*Alan:

- Te szemét láda!Hogy mertél egy újjal is hozzányúlni?!

Az alak elválva ajkaimtól végleg magához húzott s megfordítva a testemet úgy,hogy Alan arcát láthassam s nevetve újra átölelt.A testvérem arcán látni lehetett,hogy irtóan mérges.A szemei is izzó vörösekké váltak.Még sohasem láttam őt ennyire mérgesnek.Az engem ölelő srác pedig csak vigyorgott és nevetett ami még jobban idegesítette Alant.Én újra és újra próbáltam kiszabadulni de hiába.Még moccanni sem bírtam. Már a lábára is tapostam de ő úgy tett mintha meg sem érezte volna a fájdalmat s csak egyenesen állt a hátam mögött.Már engem is kezdett idegesíteni. Egyszer csak a srác megszólalt...

*Alak:

- Elment a kedvem...

A srác a földre dobott s hátat fordítva nekem elindult. Alan egyből hozzám sietett s letérdepelve elém nézett végig nem sérültem-e meg aztán közelebb húzott magához simogatva a fejem.

*Alice:

- Ki a fene vagy te és honnan ismered anyut és aput?

*Alak:

- Az,hogy ki vagyok nem fontos...a második kérdésedre pedig csak annyit tudok válaszolni,hogy az édesanyád barátja voltam...apád és a nagybácsikátok pedig irtóan utáltak.Vajon miért....erre már jöjjetek rá egyedül.A srác újra elkezdett nevetni de szinte másodpercek alatt a mosoly újra eltűnt az arcáról és egy hideg tekintet nézett ránk.

*Alice:

- Kérlek várj! Mondj el mindent amit tudsz!

*Alak:

- Na és mit kapok azzal ha megosztom veletek azt amit tudok?

*Alice:

- Cserébe?

*Alan:

- Ki vagy te,hogy még feltételeket is előírsz? félholtra verlek és akkor így is úgy is elfogsz mondani mindent...

*Alice:

- Alan...a gorombasággal nem megyünk sokra.

*Alak:

- A kicsi lány jól beszél.Fogadd el a tanácsát.

*Alan:

- Hallgass el te szemét!

*Alice:

- Alan...nyugodj meg végre...

*Alan:

- Alice..most az egyszer kérlek hallgass rám és ne egyezz.

Újra a távolabb álló pasasra pillantottam.

*Alice:

- Bármit....megkapsz bármit amit szeretnél...csak mondj el mindent amit tudsz a szüleinkről és arról az esetről..

*Alan:

- Megőrülrél?

*Alice:

- Ki kell derítenünk mindent.Bármilyen áron.

*Alak:

- Szóval bármit...

a srác elnevette magát és végleg felénk fordult.

*Alak:

- És mi lenne ha a szívedet,testedet és lelkedet kérném az információért cserébe?

*Alice:

- Ha segít az amit elmondasz ám legyen...De ha az információ haszontalan lesz vagy megtudom,hogy átvertél minket...Alan péppé ver mint egy box zsákot én pedig sem fogok szólalni,hogy megvédjelek...

*Alak:

- Áll az alkú.

*Alice:

- De a legelső dolog ami személyesen rólad érdekelne....Ki vagy? mi a neved?

*Alak:

- Hogy te mennyire kíváncsi vagy az emberek nevére...Nem hiszem,hogy ez a leglényegesebb dolog amit tudnotok kellene de ám legyen...Itami vagyok.És az,hogy honnan ismerem a szüleidet jobb lenne ha nem itt kéne elmesélnem hanem valami zártabb helyen...

*Alice:

- Félsz,hogy kihallgatnak minket?

*Itami:

- Talán igen talán nem.De hidd el...jobb lesz Ha minél kevesebb ember fog tudni arról,hogy ti ketten nyomoztok az eset után.

*Alan:

- Miért is?

*Itami:

- Nem itt,nem itt.

Itani a szája elé helyezte mutató ujját csendre utalva aztán a hátunk mögött álló épület ajtajára mutatott s zsebre vágva kezeit elindult. Testvéremmel csak néztünk utána s találgattunk,hogy mit fog elmesélni nekünk.....