6 Rész... Még egy barát vagy ellenség?

A lány kíváncsi lett, hogy ki lehet az, de nem szólalt meg hanem csak figyelmesen próbálta megfigyelni az alakot, aztán észrevette hogy az ember karja iszonyúan vérzett, és akkor kezdődött el az amire igazán nem számított...

Amikor észrevette Yukit hirtelen felé kezdett tartani, amitől a lány nagyon megijedt.

Ő azt sem tudta, hogyan reagáljon vagy mit tegyen. A lány félelme hatalmas volt, a lábai

mintha kővé váltak volna, meg sem bírta mozdítani őket. Amikor az ismeretlen alak megközelítette őt, Yuki kiabálni akart, de az ismeretlen tenyerét a szájára tette és elfojtotta a lány hangját. Yuki szokás szerint rúgni akart egy hatalmasan,hogy kibillentse egyensúlyából és akkor rohanjon el de ez sem sikerült neki.

Hirtelen a lány háta mögül egy lövés hallatszott és Yuki meglepődve észrevette, hogy a golyó a

fura srácba talált, ő súlyosan vérezni kezdett, de a sebe szinte rögtön összehúzódott, mintha

semmi sem történt volna. Yuki szemei kikerekedtek. Hirtelen egy ismerős hang kezdte szólítgatni őt, és Yuki megpillantotta bátyát és barátnőjét, Mikit, akik pisztolyt tartottak kezükben. A lány újra nagyon elcsodálkozott. Nem is tudta,hogy mind ketten képesek fegyvert használni.Ám amikor Luka meglátta hogy a seb összehúzódott, újra az ismeretlen alakra szegezte fegyverét.

Miki rögtön Yuki felé vette az irányt, hogy segítsen barátnőjének, de az ismeretlen srác maga

elé tartotta őt, mielőtt Miki közelebb érhetett volna hozzá. Tekintetével mintha azt mondta

volna, hogyha megközelíti őket megöli a lányt.

Ettől Miki megállt a helyén nehogy a barátnőjének bántódása essen, de Luka nem akarta

hagyni, hogy húgát akár csak egy percig tovább annál a személynél lássa, és még egyszer

kilőtt fegyveréből.

A lövedék eltalálta a lány fogva tartóját, Yuki kiszabadult és a földre esett, de a srác sebei

megint pillanatok alatt begyógyultak, amitől Luka csodálkozva mondta:

- Mégis ki vagy te, hogy még az ezüst golyó sem használ ellened?

Hirtelen a fura srác egy ördögi vigyort mutatott felé, majd megvető pillantásokat vetett

Yukira, aztán egy gyors mozdulattal kilökte Luka kezéből a pisztolyt.

- "Ő egy...egy olyan személy aki a TISZTAVÉRŰEK felett áll. Ő az, akire még az ezüst golyó

sincs hatással. Egy örök életű sebezhetetlen szörnyeteg." - emlékezett egy régen hallott

mondatra Luka.

A fiú észbe sem kapott egészen addig, amíg már a padlón nem feküdt és látta, hogy az a

szörnyeteg felkapta Yukit karjaiba és eltűnt a sötétségben nyomtalanul. Luka szemei

könnyekben álltak,amiért újra képtelen volt megvédeni húgát a veszélytől.Ökölbe szorítva kezét elkezdte ütni az aszfaltot vérig lehorzsolva róla a bőrt. Miki is képtelen

volt felfogni, hogy a teste miért nem mozdult, miért hagyta hogy elmenjen és még barátnőjét

is elvigye magával....

**************EBBEN AZ IDŐBEN YUKI MELETT **************

Yuki egy ágyon feküdt és látta, hogy az ismeretlen személy valamit egy injekciós tűvel

beleszúrt a kezébe, amitől az egész teste elnehezedett és megmozdulni sem volt képes.

- Úgy látszik nekem kell megtennem az első lépéseket - mondta.

A lány dühöngő szemekkel bámulta őt, de sajnos megszólalni sem volt képes. Egy idő múlva

a lány tompán érezni kezdte a testét, és ahogy telt az idő,képes volt egyedül felülni és

beszélni is. Ő nem tudta mire lehetett jó az,hogy lenémítja testét hisz úgy is végül képes lett újra mozogni.

Az első dolog amit tudni akart, hogy ki az aki elvitte őt testvére közeléből. Ezen kívül

szerette volna megtudni, hogy miért gyógyulnak be a sebei, és Luka miért hívta őt

szörnyetegnek, miért csinálta ezt az egészet? mi volt a célja ezzel az egésszel..stb...

Amikor belépett a szobába, Yuki egy kicsit megijedt de kíváncsi volt, és mint mindig,

megkérdezte azt, amit tudni szeretett volna. Ő csak perverz szadista vigyorral bámult a

lányra amitől Yuki egy kissé kellemetlenül érezte magát.Olyan fura érzése támadt mintha

bármelyik pillanatban valami rossz dolog történhetne.

Hirtelen a lány úgy érezte mintha mögé ült volna valaki, aztán észrevette, hogy az ajtóban

már nem állt senki, így gyorsan hátrafordította fejét és a fiút látta meg maga mellett. Ettől

kirázta őt a hideg, és közben érezte, hogy a ruhája mintha lassan csúszott volna lefelé a

válláról, de ő nem hagyta magát, lelökte a fiút az ágyról, és az ajtó felé kezdett futni, de nem

sikerült megszöknie.

Yuki érezte, hogy nem lesz jó vége, de azt is tudta hogy itt nem maradhat, viszont egyedül

képtelen lesz elszökni tőle, ezért elfogadta, hogy vele kell maradnia akár akarja ezt, akár nem és csak bizott abban,hogy testvére úgy s hamarosan megtalálja őt.

***************** egy hét elteltével **********************

Már egy hét múlt el, de még mindig nem tudta meg a srác nevét, akárhányszor kérdezte is

volna a válasz egyértelmű volt:

- Ezt nem muszáj tudnod. - ezzel fejeződött be minden áldott beszélgetés amiből Yukinak

lassan elege lett.

- Ha itt kell élnem melletted, akkor megtehetnéd, hogy legalább a nevedet elárulod - mondta

dühösen a lány egy alkalommal.

- Miért akarod ennyire tudni a nevemet? - kérdezte perverz mosollyal az arcán a srác.

- Már megmondtam, na ki vele – vágta hozzá flegmán Yuki.

- Ha már ennyire kíváncsi vagy, hát legyen. Itami vagyok. Remélem

most már boldog vagy. - morgott a fiú.

- Igen. De várjunk csak...ha jól emlékszem...a nevednek az a jelentése,hogy fájdalom...javits ki ha tévedek...egyébként s nagyon illik hozzád ez a név...

- Nem..nem tévedsz..a válasz helyes volt...vont vállat a fiú aztán az ajtó felé vette az irányt.

Yuki vigyorogni kezdett, aztán egy éneket kezdett el dúdolni, ami Itami számára

nagyon ismerős volt, és eszébe jutottak képek a múltjából, amikor mindenki egyedül hagyta

őt, egy vörös szemű kislány volt az egyetlen, aki vigasztalta őt és mellette maradt, és ő

ugyanezt az dalt énekelte.

Itami megállt az ajtóban és kikerekedett szemekkel nézett maga elé. Aztán visszafordulva a lány felé mellé ült s szorosan megölelte Yukit, és magában tényleg nagyon örülve, hogy végre megtalálta barátját.