Alannal elindultunk vissza az épületbe.Amikor viszont bementünk a szolga már várt minket mondván,hogy vendégünk érkezett.Értetlenül néztünk egymásra Alannal mivel Mikin kívül senki sem tudott arról,hogy mi ide jövünk.Sietve mentünk a vendéglő felé mivel a „vendég” már ott várt minket.Amikor odaértünk a testvérem újra elém lépett....pont úgy mint reggel.Ő ment be először én pedig egyből utána mentem be a terembe.
Egy hosszú fehér hajú és kék szemű férfi állt előttünk.
*Alan:
- Ki maga?!
Kérdezte egy kissé idegesen a testvérem még mindig előttem állva.A fehér hajú férfi csak felénk fordult és mosolyogva nézett ránk egy darabig aztán pedig pár lépéssel közelebb lépett hozzánk és megszólalt.
*Férfi:
- Nem kell félnetek tőlem.Nem vagyok az ellenségetek.
*Alan:
- Ch....és ki mondta,hogy félünk?
*Alice:
- Alan...
húztam meg a dzsekije szárát amitől ő rám nézett és elhallgatott.
*Alice:
- Nos...nem tudom ki maga és azt ,hogy honnan vagy miért jött...de igazán hálásak lennénk a bátyámmal ha legalább bemutatkozna.
*Férfi:
- Oh...bocsássátok meg az udvariatlanságomat.Luka Amori vagyok.
*Alice:
- Várjon csak....azt mondta Amori a vezetékneve?
*Luka:
- Igen.Édesanyátok testvére vagyok.
*Alice:
- De hisz...
Alan:
- Honnan tudjuk,hogy nem hazudik? Csak így előbukkan a semmiből és azt állítja,hogy az anyánk testvére.
*Luka:
- Megértem a bizalmatlanságotokat...de ez az igazság.
*Alice:
- Alannak igaza van....nincs bizonyítéka. Miki pedig soha nem mesélt arról,hogy anyának volt testvére.
*Luka:
- Szóval úgy döntött titokban tartja....értem is,hogy miért...
*Alice:
- Ne haragudjon uram de meg kell kérnem,hogy távozzon innen.
*Luka:
- Ám legyen.Elmegyek.De ha kíváncsiak lesztek a szüleitekkel kapcsolatos dolgokra keressetek meg...
A férfi felénk nyújtott egy cetlit ahol a telefonszáma volt aztán zsebre vágva kezeit elhagyta a vendéglőt aztán pedig az épületet és annak területét is. Megkönnyebbülve felsóhajtottam Alan pedig még mindig morgott előttem állva.Csak két lépésre állt előttem így hát könnyen hozzá tudtam érni. Így hát gyengéden megölelve őt hátulról és a fejemet a hátának döntve próbáltam felfogni a dolgokat.A bátyám megfogta a kezemet és erősen átszorította.
*Alan:
- Nagyon nem tetszik nekem ez a fazon...
*Alice:
- Nekem sem....rossz előérzetem van vele kapcsolatban...
*Alan:
- Utána nézek..
-Alice:
- Szerintem jobb lesz ha a kutatásokat titokban tartjuk...és legelőször csak Mikit kérdezzük meg...ő biztosan ismeri...
*Alan:
- Csak,hogy ő nincs most itt.
*Alice:
- Felhívjuk telefonon..
*Alan:
- Nem vagy az eszednél...mégis hogyan akarsz telefonon keresztül ilyenekről beszélni vele? Azt hiszed igazat fog mondani vagy mi? gondolkozz!!...
*Alice:
- Ne kiabálj rám!
*Alan:
- Akkor gondolkozz épp ésszel! nem vagy már gyerek!
*Alice:
- Pont te beszélsz? te viselkedsz folyton mint egy óvodás!
*Alan:
- Hallgass el végre! folyton az idegeimen lógsz és nem hagysz élni!
*Alice:
- Én.......
Alan szavai nagyon váratlanul értek.Egy kicsit fájt is az amit mondott.Hisz soha nem gondoltam volna,hogy ennyire idegesíti őt az én jelenlétem. Zokogva rohantam ki a teremből és a saját szobámba menve kulcsra zártam az ajtót s a fürdőbe mentem arcot mosni mivel a szemeimből könnyek folytak és az egész smink amely az arcomon volt szétfolyt.
*Alice:
/ Szóval nem hagyom élni....hát akkor teljesüljön a kívánságod....békén hagylak.../
Lassan kimentem a fürdőből és az ágyamhoz mentem.A mellette lévő polcba nyúltam s kivettem onnan egy könyvet.Ezt a könyvet még egykor anya olvasta.Szóval mindig magammal vittem...bárhová is vezetett volna engem az út.Kényelmesen elhelyezkedve az ágyon elkezdtem olvasni.De sajnos a nyugalmam sem tartott sokáig.Valaki bekopogtatott az ajtón.Az a valaki a testvérem volt.Csak,hogy engem annyira nem érdekelt most az amit ő akart,hogy meg sem mozdultam azért,hogy ajtót nyissak neki és csak olvastam tovább.
A kopogás nem fejeződött be...hanem egyre hangosabbá és idegesítőbbé kezdett válni.Morogva mentem az ajtóhoz és kinyitottam.
*Alice:
- Mit akarsz?!
*Alan:
- Elrohantál el sem magyarázva semmit.
*Alice:
- Mégis milyen magyarázatokat vársz te tőlem?
*Alan:
- Például azt,hogy miért futottál el?
*Alice:
- Csak hagylak élni.
*Alan:
- Tessék?
*Alice:
- Te magad mondtad az előbb,hogy az idegeiden játszadozok és nem hagylak élni.
*Alan:
- Csak ideges voltam.Te is jól tudod,hogy nem komolyan gondoltam.
*Alice:
- Persze,persze.
*Alan:
- Ne játszd a sértődöttet...te hoztad ki belőlem...
*Alice:
- Na látod...már megint kezded....
*Alan:
- Én nem kezdek semmit..
*Alice:
- Tudod....Tényleg jobb lett volna ha én egyedül jöttem volna ide..
*Alan:
- Alice...
Csendben bezárva Alan orra előtt az ajtót háttal fordultam s nekidőlve a mellette lévő falnak lecsúsztam rajta a földre.
*Alice:
/Biztosan fájhatott neki az amit mondtam.../
Mélyen elgondolkodva a történteken észre sem vettem,hogy az udvaron már sötét volt.Fel álva a földről az ablakhoz sétáltam s nekikönyökölve az ablak párkánynak a kezeimre helyeztem fejemet s úgy néztem kifelé gyönyörködve az éjjeli égboltban és kertben.
Talán egy fél..talán pedig egy óra telhetett el...de még mindig nem kerülgetett az álom. Így hát eldöntöttem,hogy teszek egy kört a rózsakertben.Nem ment velem senki.Őszintén szólva....ez volt az első alkalom,hogy Alan nem volt mellettem.Egy kicsit magányosnak éreztem magam.Csend volt.Túl nagy csend.Még a madarak sem csiripeltek. De egyszer csak a hátam mögött mintha elsuhant volna valami.Megijedtem.És nem is egy kicsit.
*Alice:
- Ki van ott?!
Kérdeztem magabiztos hangon próbálkozva nem mutatni ki azt,hogy félek.
*Alice:
- Te vagy az Alan?!
Adtam fel a következő kérdésemet de továbbra sem kaptam választ.
*Alice:
- Elég legyen ebből.Gyere elő és ne ijesztgess!!
Mondtam megemelve a hangom de újra csak a csend volt körülöttem.De jól éreztem,hogy valaki itt van.Csak,hogy ki az.....azt nem tudtam.Próbálva rájönni arra,hogy ki lehet az kivételes esetként használtam az erőmet,hogy megérezhessem ki az...Egy ismeretlen aurát észleltem.Még soha nem éreztem korábban.Nem akartam továbbra is ott maradni ezért elindultam az épület felé.De egy szempillantás alatt már egy sötét alak állt előttem.
*Alice:
- Szóval mégis nem tévedtem....Ki vagy?!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése