19 Rész... A fájdalmas búcsú
A következő reggel minden csapatnak egy erdő tisztáson kellett megjelenni,hogy a tanárok el tudják
mondani nekik az utasításokat a következő napra.Amint Yuki és csapata a megbeszélt helyre értek a lány
nézelődni kezdett és abban reménykedett,hogy észreveszi bátyját vagy Mikit de furcsa módon egyikőjüket
sem látta sehol.Egy kicsit elszomorodva Yuki vissza akart menni a többi csapat társához de valaki kézen
ragadva hátrébb húzta és szorosan átölelte.Amikor a lány hátra fordult Yoru ált mögötte és mosolyogva
nézett rá s puszit nyomott homlokára amitől Yuki egyből elpirult.
- Kértem már,hogy ne csinálj ilyesmit emberek előtt.. – Szólalt meg a lány és egyre vörösebbé
vált az arca és lassan már olyan volt mint egy vörös rózsa.
- Ne haragudj...De képtelen vagyok állandóan vissza fogni magam – válaszolt vigyorogva a
srác és megpuszilva Yuki haját és megsimogatva a hasát elengedte. – Hogy van a picur?
- Jól van... – Yuki elmosolyodott.De a tekintetében lehetett látni az aggodalmat.Ő nem tudta hol
lehet a testvére és a legjobb barátnője.Féltette őket.Lassan már kezdte azt hinni,hogy történt velük
valami de hirtelen valaki újra átölelte őt és Yuki reflexből elkiáltotta magát és elkezdett kapálózni mint egy
kisgyerek.
- Naaa Yuki nyugodj már meg mert még ide vágsz a kezeddel...
Yuki hátra pillantott és a testvérét pillantotta meg és egyből abba hagyta a rugdosódást.
- Bátyus hol voltál? Annyira aggódtam érted... – mondta zokogva a lány lehajtva fejét.
- Ne haragudj...Lemaradtam egy kicsit a többi csapat társamtól... – válaszolt nevetgélve Luka
letörölve húga könnyeit a szeméről.
- Szerinted hol lehet Miki? őt sem látom sehol.. – nézett körbe a lány.
- Nincs itt? – csodálkozva nézett körbe Luka tekintetével Mikit keresve.. – Ez furcsa,itt kellett
volna lennie... – motyogta az orra alatt Luka újra és újra körbe nézve.
Yoru csak nézett a testvérekre de amikor meghallotta,hogy Miki eltűnt Megszólalt.
- Szólni kell a tanároknak mert még baj lesz... –Ezzel Yoru el is ment.
- Remélem nem lesz semmi baja.. – Yuki utolsó erejéből tartotta vissza könnyeit és belefúrta
arcát bátyja mellkasába.
- Nem lesz semmi baja,ne aggódj ennyire.. – Luka szorosan magához ölelte Yukit próbálván
megnyugtatni mindenféle módon.
Egy kis idő után a tájfutást lehatották és rendőrséget hívva mindeni elindult Miki keresésére.Luka
mélyen elgondolkodva járta az erdőt keresve az elveszett lányt.A fiú nagyon aggódott érte.Hisz szíve
mélyén szerette.Sokkal jobban és erősebben mint egy egyszerű barátot és elhatározta,hogy amint
megtalálják bevallja neki érzéseit bármi is lesz a lány válasza.
Már kezdett sötétedni de Mikit sehol sem találták.Mintha elnyelte volna a föld.Néhányan már azt is
mondták,hogy elrabolták őt vagy széttépték a vadak.Amikor Yuki meghallotta ezeket az ostobaságokat
majdnem összeesett annyira megijedt.A lány egyszerűen már szóról értve imádkozott,hogy barátnője
épségben legyen és minél hamarabb találják meg őt.
Márt teljesen besötétedett de a lányt sehol sem találták.Minden diákot haza küldtek.Amikor Yuki és a
többiek haza értek a lány sehogy sem tudott lenyugodni.
- Hozok neked meleg teát az majd segít megnyugodni. – mondta Luka és ki is ment a konyhába.
- Ne aggódj nem lesz semmi baja. – szólalt meg Yoru próbálva legalább egy kicsit is
megjobbítani kedvese kedvét de amikor meglátta,hogy ez nem vált magához ölelte és megcsókolta.
Yuki elsírta magát belefúrva Yuru mellkasába a fejét.Semmi sem tudta lenyugtatni őt.Épp ekkor tért vissza
Luka teával és átnyújtotta azt Yukinak.De még mielőtt a srác elhagyta volna konyhát egy elég erős mérget
öntött a lány teájába amitől biztos volt,hogy a gyereke meg fog halni de Yukinak tőle nem lesz semmi
baja.Luka nagyon is jól tudta,hogy ez borzalmas fájdalmat fog okozni húgának ezt a nagy veszteség hisz
nagyon várta,hogy a gyerek végre megszülessen, de nem volt más választása hisz nem akarta,hogy
hugicája akit annyira szeretett és féltett meghaljon egy gyerek miatt.- Ezt csakis a jövődért teszem.. –
gondolta magában Luka és nézte ahogy Yuki beleivott a teába amelyben az a bizonyos „ MÉREG ” volt aztán elrejtve minden érzését beleivott a saját teájába és
úgy tett,mintha semmi sem történt volna.
Amikor Yuki az utolsó cseppig is megitta a teáját amely a csészében volt hirtelen nagyon elálmosodott és
majdnem egyből el is aludt.
Amíg Yuki aludt,újra azt a furcsa álmot látta.Megint ott volt az a nő de most a helyett,hogy néma csendben
ült és mosolygott volna mint eddig ő sírt.Amikor Yuki körbenézett furcsának talált valamit.Nem látta azt a
kisfiút amely mindig mellette volt.A lány elcsodálkozott.Aztán bátorságot merítve ahhoz a nőhöz lépdelt
közelebb és leguggolva hozzá megszólalt :
- Hol van a kis fiú?
A nő csak hallgatott és sírt tovább.De Yuki nem értve semmit újra megkérdezte..
- Hol van az a kisfiú aki mindig itt volt eddig?
A nő megemelte fejét és mélyen Yuki szemébe nézett és aztán végre valahára megszólalt :
- Ő már halott...
- Halott? Hogy,hogy halott? hisz e csak egy álom..egy álomban lehetetlen meghalni...
A nő egy furcsa arcot vágva újra megszólalt :
- És miből vetted,hogy ez álom? Soha nem gondolkodtál el eddig,hogy ez maga a valóság? és
az álom pedig az ahová visszatérsz?
Yuki csodálkozva nézett a nőre és nem bírta felfogni,hogy azt mit mond.Egyszerűen badarságnak
szánta szavait de egy kis gondolkodás után mégis talált értelmet a szavaiban.
- De mégis,hogy halhatott meg a gyerek? hisz teljesen egészséges volt... – tért vissza újra az
előbbi témára Yuki.
- Az is maradt volna...ha ő nem öli meg szegénykét... – a nő újra sírni kezdett.
- Ő? ki az az Ő? kérlek magyarázd el nekem... – Yuki újra értelmetlenül pillantott a nőre mivel
nem értette,hogy kiről is beszélhet.
- Nem sokára te is rá fogsz jönni erre...De most viszont el kell,hogy búcsúzzunk egymástól.
Ezek a szavak után Yuki szemében elsötétült minden és az a földre esve amint kinyitotta szemeit már
újra a szobájában találta magát.Yuki felült az ágyra és a hasára tette a kezét.S abban a pillanatban
furcsa érzése támadt és aztán a lány felkiáltott..
- Yoru!
Amikor a srác meghallotta a nevét egyből Yuki szobájához rohant és amikor kinyitotta az ajtót és belépett a
lány szobájába borzalmas látvány fogadta.Yuki könnyes szemekkel szorongatta a hasát.Yoru majdnem
egyből rájött mi a baj és csalódott arc kifejezéssel ment oda a lányhoz és ölelte magához.
- Nem lesz semmi baj...
Yuki csak zokogott és nem tudott megnyugodni.Egy ideig Yoru még a lány mellett volt de aztán amint ő
elaludt csendben elhagyva a szobát dühöngve kereste Lukát.Nem tartott sokáig a keresés.Luka az
udvaron ült.Yoru egyből oda is rohant és megragadva a torkát a legközelebbik fához nyomva lehúzott neki
egyet.
- Miért tetted ezt vele? Boldogabb lettél attól,hogy most szenved?
Válaszul Luka nem mondott semmit.De a szemeiben lehetett látni a megbánás és fájdalmat azért amit
tett.Yoru nem bírván ki nézni a képét gyomorszájon ütötte a másikat az öklével.
- Nem volt más választásom..Nem akartam,hogy meghaljon...
- Miből vetted,hogy hagytam volna őt meghalni? – dühöngve tettel fel a kérdést Yoru.
Amikor Luka meghallotta Yoru szavait könnyek hullottak ki a szemeiből és az összerogyott.Azt hitte,hogy
megmenti őt miközben csak tönkre tette húga boldogságát...Hisz ő azt hitte,hogy húga meg fog halni de
kiderült,hogy Yorunak volt terve és Yuki nem halt volna meg amiután a gyerek megszületik...
- Sajnálom...Annyira sajnálom...
- ...........................
Yoru nem tudott mit mondani.Ő is nagyon sajnálta kedvesét mivel egy részben miatta történt minden
mivel a gyerek apja ő volt... De pár perc elmúltával mégis megszólalt :
- Yuki nem tudhatja meg,hogy te tehet erről az egészről...Szóval szedd össze megad és meríts
bátorságot mivel holnap amikor fel fog kelni a szemébe kellesz nézned és hazudnod neki azért,hogy
lenyugtasd.
Luka nem hitt a füleinek.Yoru segíteni próbált rajta mind azok után amiket tett.Hisz az ő gyerekét ölte
meg az előbb.
- Hisz a te gyerekedet öltem meg...Ilyen könnyen megbocsájtasz nekem?
- Ne értsd félre te idióta.. – mordult fel Yoru aztán fojtatta mondanivalóját. – Nem bocsájtottam
meg neked és soha nem is fogok.De most muszáj leszek kivételesen is későbbre tenni a halálodat.
Amint Yoru végig mondta a mondatát egész erőből rátaposott Luka gerincére.
- Egyszer úgy is meg foglak ölni ezért..Szóval készülj fel a halálra.. – Yoru gyilkos tekintettel
nézett a földön fekvő Lukára aki abban a pillanatban meg sem bírt mozdulni.Aztán hátat fordítva annak
elment a város irányába.
Körülbelül egy óra telhetett el azóta,hogy Yoru ellátta a másik baját.De végre összeszedve minden
maradék erejét Luka elment Yuki szobájához és letérdepelve az ágya mellett elkezdte simogatni a
haját.
- Sajnálom...Sajnálom...Kérlek bocsáss meg nekem... – Luka halkan újra és újra ezeket a
szavakat mondogatva és simogatta a húga haját a reszkető kezeivel.
De még mielőtt Yuki felébredt volna Luka már elment.És amikor a lány végre felébredt az ágya szélén
egy cetlit talált amelyen csak annyi volt írva,hogy „ SAJNÁLOM ” . Azt a cetlit Luka hagyta úgy mond
búcsúlevélként.Habár azt az egyetlen egy szót nem igazán lehetett volna nevezni LEVÉLNEK.Yuki
értelmetlenül ült az ágyon és nézett kifelé az ablakon értve azt,hogy ezt csak is szomorú és fájdalmas
BÚCSÚT jelenthet....
mondani nekik az utasításokat a következő napra.Amint Yuki és csapata a megbeszélt helyre értek a lány
nézelődni kezdett és abban reménykedett,hogy észreveszi bátyját vagy Mikit de furcsa módon egyikőjüket
sem látta sehol.Egy kicsit elszomorodva Yuki vissza akart menni a többi csapat társához de valaki kézen
ragadva hátrébb húzta és szorosan átölelte.Amikor a lány hátra fordult Yoru ált mögötte és mosolyogva
nézett rá s puszit nyomott homlokára amitől Yuki egyből elpirult.
- Kértem már,hogy ne csinálj ilyesmit emberek előtt.. – Szólalt meg a lány és egyre vörösebbé
vált az arca és lassan már olyan volt mint egy vörös rózsa.
- Ne haragudj...De képtelen vagyok állandóan vissza fogni magam – válaszolt vigyorogva a
srác és megpuszilva Yuki haját és megsimogatva a hasát elengedte. – Hogy van a picur?
- Jól van... – Yuki elmosolyodott.De a tekintetében lehetett látni az aggodalmat.Ő nem tudta hol
lehet a testvére és a legjobb barátnője.Féltette őket.Lassan már kezdte azt hinni,hogy történt velük
valami de hirtelen valaki újra átölelte őt és Yuki reflexből elkiáltotta magát és elkezdett kapálózni mint egy
kisgyerek.
- Naaa Yuki nyugodj már meg mert még ide vágsz a kezeddel...
Yuki hátra pillantott és a testvérét pillantotta meg és egyből abba hagyta a rugdosódást.
- Bátyus hol voltál? Annyira aggódtam érted... – mondta zokogva a lány lehajtva fejét.
- Ne haragudj...Lemaradtam egy kicsit a többi csapat társamtól... – válaszolt nevetgélve Luka
letörölve húga könnyeit a szeméről.
- Szerinted hol lehet Miki? őt sem látom sehol.. – nézett körbe a lány.
- Nincs itt? – csodálkozva nézett körbe Luka tekintetével Mikit keresve.. – Ez furcsa,itt kellett
volna lennie... – motyogta az orra alatt Luka újra és újra körbe nézve.
Yoru csak nézett a testvérekre de amikor meghallotta,hogy Miki eltűnt Megszólalt.
- Szólni kell a tanároknak mert még baj lesz... –Ezzel Yoru el is ment.
- Remélem nem lesz semmi baja.. – Yuki utolsó erejéből tartotta vissza könnyeit és belefúrta
arcát bátyja mellkasába.
- Nem lesz semmi baja,ne aggódj ennyire.. – Luka szorosan magához ölelte Yukit próbálván
megnyugtatni mindenféle módon.
Egy kis idő után a tájfutást lehatották és rendőrséget hívva mindeni elindult Miki keresésére.Luka
mélyen elgondolkodva járta az erdőt keresve az elveszett lányt.A fiú nagyon aggódott érte.Hisz szíve
mélyén szerette.Sokkal jobban és erősebben mint egy egyszerű barátot és elhatározta,hogy amint
megtalálják bevallja neki érzéseit bármi is lesz a lány válasza.
Már kezdett sötétedni de Mikit sehol sem találták.Mintha elnyelte volna a föld.Néhányan már azt is
mondták,hogy elrabolták őt vagy széttépték a vadak.Amikor Yuki meghallotta ezeket az ostobaságokat
majdnem összeesett annyira megijedt.A lány egyszerűen már szóról értve imádkozott,hogy barátnője
épségben legyen és minél hamarabb találják meg őt.
Márt teljesen besötétedett de a lányt sehol sem találták.Minden diákot haza küldtek.Amikor Yuki és a
többiek haza értek a lány sehogy sem tudott lenyugodni.
- Hozok neked meleg teát az majd segít megnyugodni. – mondta Luka és ki is ment a konyhába.
- Ne aggódj nem lesz semmi baja. – szólalt meg Yoru próbálva legalább egy kicsit is
megjobbítani kedvese kedvét de amikor meglátta,hogy ez nem vált magához ölelte és megcsókolta.
Yuki elsírta magát belefúrva Yuru mellkasába a fejét.Semmi sem tudta lenyugtatni őt.Épp ekkor tért vissza
Luka teával és átnyújtotta azt Yukinak.De még mielőtt a srác elhagyta volna konyhát egy elég erős mérget
öntött a lány teájába amitől biztos volt,hogy a gyereke meg fog halni de Yukinak tőle nem lesz semmi
baja.Luka nagyon is jól tudta,hogy ez borzalmas fájdalmat fog okozni húgának ezt a nagy veszteség hisz
nagyon várta,hogy a gyerek végre megszülessen, de nem volt más választása hisz nem akarta,hogy
hugicája akit annyira szeretett és féltett meghaljon egy gyerek miatt.- Ezt csakis a jövődért teszem.. –
gondolta magában Luka és nézte ahogy Yuki beleivott a teába amelyben az a bizonyos „ MÉREG ” volt aztán elrejtve minden érzését beleivott a saját teájába és
úgy tett,mintha semmi sem történt volna.
Amikor Yuki az utolsó cseppig is megitta a teáját amely a csészében volt hirtelen nagyon elálmosodott és
majdnem egyből el is aludt.
Amíg Yuki aludt,újra azt a furcsa álmot látta.Megint ott volt az a nő de most a helyett,hogy néma csendben
ült és mosolygott volna mint eddig ő sírt.Amikor Yuki körbenézett furcsának talált valamit.Nem látta azt a
kisfiút amely mindig mellette volt.A lány elcsodálkozott.Aztán bátorságot merítve ahhoz a nőhöz lépdelt
közelebb és leguggolva hozzá megszólalt :
- Hol van a kis fiú?
A nő csak hallgatott és sírt tovább.De Yuki nem értve semmit újra megkérdezte..
- Hol van az a kisfiú aki mindig itt volt eddig?
A nő megemelte fejét és mélyen Yuki szemébe nézett és aztán végre valahára megszólalt :
- Ő már halott...
- Halott? Hogy,hogy halott? hisz e csak egy álom..egy álomban lehetetlen meghalni...
A nő egy furcsa arcot vágva újra megszólalt :
- És miből vetted,hogy ez álom? Soha nem gondolkodtál el eddig,hogy ez maga a valóság? és
az álom pedig az ahová visszatérsz?
Yuki csodálkozva nézett a nőre és nem bírta felfogni,hogy azt mit mond.Egyszerűen badarságnak
szánta szavait de egy kis gondolkodás után mégis talált értelmet a szavaiban.
- De mégis,hogy halhatott meg a gyerek? hisz teljesen egészséges volt... – tért vissza újra az
előbbi témára Yuki.
- Az is maradt volna...ha ő nem öli meg szegénykét... – a nő újra sírni kezdett.
- Ő? ki az az Ő? kérlek magyarázd el nekem... – Yuki újra értelmetlenül pillantott a nőre mivel
nem értette,hogy kiről is beszélhet.
- Nem sokára te is rá fogsz jönni erre...De most viszont el kell,hogy búcsúzzunk egymástól.
Ezek a szavak után Yuki szemében elsötétült minden és az a földre esve amint kinyitotta szemeit már
újra a szobájában találta magát.Yuki felült az ágyra és a hasára tette a kezét.S abban a pillanatban
furcsa érzése támadt és aztán a lány felkiáltott..
- Yoru!
Amikor a srác meghallotta a nevét egyből Yuki szobájához rohant és amikor kinyitotta az ajtót és belépett a
lány szobájába borzalmas látvány fogadta.Yuki könnyes szemekkel szorongatta a hasát.Yoru majdnem
egyből rájött mi a baj és csalódott arc kifejezéssel ment oda a lányhoz és ölelte magához.
- Nem lesz semmi baj...
Yuki csak zokogott és nem tudott megnyugodni.Egy ideig Yoru még a lány mellett volt de aztán amint ő
elaludt csendben elhagyva a szobát dühöngve kereste Lukát.Nem tartott sokáig a keresés.Luka az
udvaron ült.Yoru egyből oda is rohant és megragadva a torkát a legközelebbik fához nyomva lehúzott neki
egyet.
- Miért tetted ezt vele? Boldogabb lettél attól,hogy most szenved?
Válaszul Luka nem mondott semmit.De a szemeiben lehetett látni a megbánás és fájdalmat azért amit
tett.Yoru nem bírván ki nézni a képét gyomorszájon ütötte a másikat az öklével.
- Nem volt más választásom..Nem akartam,hogy meghaljon...
- Miből vetted,hogy hagytam volna őt meghalni? – dühöngve tettel fel a kérdést Yoru.
Amikor Luka meghallotta Yoru szavait könnyek hullottak ki a szemeiből és az összerogyott.Azt hitte,hogy
megmenti őt miközben csak tönkre tette húga boldogságát...Hisz ő azt hitte,hogy húga meg fog halni de
kiderült,hogy Yorunak volt terve és Yuki nem halt volna meg amiután a gyerek megszületik...
- Sajnálom...Annyira sajnálom...
- ...........................
Yoru nem tudott mit mondani.Ő is nagyon sajnálta kedvesét mivel egy részben miatta történt minden
mivel a gyerek apja ő volt... De pár perc elmúltával mégis megszólalt :
- Yuki nem tudhatja meg,hogy te tehet erről az egészről...Szóval szedd össze megad és meríts
bátorságot mivel holnap amikor fel fog kelni a szemébe kellesz nézned és hazudnod neki azért,hogy
lenyugtasd.
Luka nem hitt a füleinek.Yoru segíteni próbált rajta mind azok után amiket tett.Hisz az ő gyerekét ölte
meg az előbb.
- Hisz a te gyerekedet öltem meg...Ilyen könnyen megbocsájtasz nekem?
- Ne értsd félre te idióta.. – mordult fel Yoru aztán fojtatta mondanivalóját. – Nem bocsájtottam
meg neked és soha nem is fogok.De most muszáj leszek kivételesen is későbbre tenni a halálodat.
Amint Yoru végig mondta a mondatát egész erőből rátaposott Luka gerincére.
- Egyszer úgy is meg foglak ölni ezért..Szóval készülj fel a halálra.. – Yoru gyilkos tekintettel
nézett a földön fekvő Lukára aki abban a pillanatban meg sem bírt mozdulni.Aztán hátat fordítva annak
elment a város irányába.
Körülbelül egy óra telhetett el azóta,hogy Yoru ellátta a másik baját.De végre összeszedve minden
maradék erejét Luka elment Yuki szobájához és letérdepelve az ágya mellett elkezdte simogatni a
haját.
- Sajnálom...Sajnálom...Kérlek bocsáss meg nekem... – Luka halkan újra és újra ezeket a
szavakat mondogatva és simogatta a húga haját a reszkető kezeivel.
De még mielőtt Yuki felébredt volna Luka már elment.És amikor a lány végre felébredt az ágya szélén
egy cetlit talált amelyen csak annyi volt írva,hogy „ SAJNÁLOM ” . Azt a cetlit Luka hagyta úgy mond
búcsúlevélként.Habár azt az egyetlen egy szót nem igazán lehetett volna nevezni LEVÉLNEK.Yuki
értelmetlenül ült az ágyon és nézett kifelé az ablakon értve azt,hogy ezt csak is szomorú és fájdalmas
BÚCSÚT jelenthet....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése