14 rész Furcsa emlékképek

Már fél év telt el azóta,hogy Yuki eltűnt.Luka pedig kómába esett a mély sebe miatt és az az éjszaka óta 
még egyszer se tért magához.Miki a gyermekkori barátnőjét próbálta megtalálni,de sajnos nem járt 
sikerrel.Sok helyről halott és sok helyen is járt,ahol a pletykák szerint láttak egy lányt aki nagyon 
hasonlított Yukira,de amikor Miki odaért,már nem volt ott a lány és mindenki úgy tett,mintha nem is látta 
vagy legalább halott volna róla.De a lány nem adta fel a reményt és tovább kereste barátnőjét, akit fél 
évvel ezelőtt elveszített.De a biztonság kedvéért mindenki aki tudott a történtekről úgy 
viselkedett,mintha nem is halott volna semmiről.Telt múlt az idő.Mikihez eljutott egy újabb hír,miszerint 
Yukihoz hasonló lányt egy kastélyba látták bemenni pár nappal ezelőtt.Miki természetesen nagyon 
megörült ennek a hírnek és reménykedett abban,hogy most sikerrel fog is járni és a barátnője tényleg ott 
lesz.De még mielőtt útnak indult volna, ki kellett találnia kire bízhatja a kómában fekvő Lukát akire vigyázni 
kell nehogy megtámadják az ő távollétében,mivel mindennap történt valami a környéken.Amikor a lány 
végre talált egy-két embert akiben tényleg megbízhat mivel elég régen ismeri őket,reménnyel a szívében 
útnak indult. 
Yuki tényleg abban a bizonyos “Kastélyban” volt amiről Miki halott,de ő még nem tudta azt,hogy a 
barátnője már rég nem ugyanaz a kedves és barátságos lány akit ő gyermekkora óta ismert.Yuki nagyon 
megváltozott és az ereje is, amely mélyen aludt benne végre valahára felébredt miután Yuki megtudta, 
hogy gyereket vár.De a lány terhességéről senki sem tudott,csak ő, Yoru és a szolgák akik abban a 
pillanatban ott szolgátak. 

A KASTÉLYBAN 

Amikor Yuki felébredt úgy viselkedett mintha semmi sem történt volna.Igazából Yoru letörölte minden 
emlékét és a semmire sem emlékezett.Sem a barátaira,sem arra ami azon az éjszakán történt.A lány tovább 
feküdt a hatalmas ágyban és egyszer a plafont,másodszorra pedig már vagy az ajtót,vagy az ablakot 
nézte.Olyan érzése volt mintha elfelejtett volna valamit,valami nagyon fontosat,de mi is lehetett az sajnos 
sehogy sem jutott az eszébe. Pár perccel később valaki bekopogott a szoba ajtaján és engedélyt kért 
ahogy hogy bejöhessen.A lány természetesen behívta a bizonyos személyt.Az ajtóban megjelent egy 
cseléd lány és a karjaiban ruház tartott.Az ajtóban álló cselédlány azt mondta, hogy az ifjú úr parancsolta 
neki hogy hozza fel neki ezeket nehogy a kisasszony egész nap pizsamába kószáljon a házban.Yuki 
megnézte a ruhákat amiket átnyújtott neki a szolgálóleány, aztán gyorsan felöltözvén elindult egy picit 
sétálni az ebédig.A lány imádott néha néha kinézni az ablakon hogy megláthassa hogy nem jöttek e 
vendégek,de soha nem jött senki.A lány időnként egy picit magányosnak érezte magát,de már lassan 
megszokta azt,hogy mindig egyedül van.Yukinak mindig olyan furcsa érzése volt,mintha régen soha nem 
volt egyedül és ezért érzi magát most ennyire magányosnak,de amikor ez a téma kezdett szóba jönni Yoru 
igyekezett minél hamarabb másra terelni a lány figyelmét,hogy felejtse el amit kérdezni vagy épp mondani 
akart neki.Mivel az ebédig maradt még egy kis idő Yuki kiakart menni a rózsás kertbe ami a ház mögött 
volt, de útközben meghallott egy nagyon ismerős hangot aztán amikor közelebb ment megpillantotta Yorut 
a folyosó végén és rögtön oda futva a nyakába ugrott és arcon puszilta. 


Hát itt vagy? Már azt hittem soha nem talállak meg. – Mosolyogva mondta a lány. 



- Ne haragudj,nem akartalak felébreszteni.Túl gyönyörű vagy amikor alszol. – szintén nagy 

mosollyal az arcán válaszolt a srác. 


- Oké,oké mindig ez a kifogásod.Csak valld be, már meguntad a társaságomat,ennyi az egész. – 

Duzzogva szólalt meg újra Yuki. 


- Ezt mégis miből vetted? – a srác felhúzta a szemöldökét. 



- Meglátszik rajtad.Már eleged van abból hogy folyton hisztizek nem igaz? Csakhogy ne 

felejtsd el,a te gyerekedet hordozom a szívem alatt..... – a lány újra mosolyogni kezdett és átölelte Yorut. 


Nem felejtettem el... – a fiú szintén átölelte kedvesét. 



Éhes vagyok,mikor lesz már ebéd? – Vigyorogva ordított fel a lány. 



Már megint éhes vagy? Ezt nem hiszem el.Minden terhes lány ennyit eszik amennyit te? – 

vihogva mondta a fiú. 


Sajnálod tőlem az ételt? – a lány mosolyogva puszit adott a srác szájára. 



Dehogy.Neked adnám az egész világot is ha tehetném. Ezt te is jól tudod. Na de ideje az 

ebédlőbe menni.Gyere. – A srác megfogta Yuki kezét és együtt elmentek az ebédlő irányába. 

Az egész ebéd közben Yuki vicces grimaszokat vágott hogy jó hangulatot keltsen magának és persze a 
srácnak is.Miután a lány jó kedvűen megebédelt kiment a rózsakertbe, hogy gyönyörködhessen kedvenc 
virágaiban.Yuki imádta a növényeket de a rózsák voltak a legkedvesebbek a szívének.Amikor a lány 
közelebb ment, hogy leszakítson egy szálat a fehér rózsából, megszúrta az ujját és vörös forró vér indult 
meg a sebéből.Egy kis ideig Yuki nézte ahogy a vér fojt az ujján, aztán furcsa képek kezdtek megjelenni a 
szemei előtt.Egy hatalmas tócsa vérben fekvő fiú volt az hófehér hajjal.Ezektől a lány nagyon megrémült 
és fogván a fejét kiabálni kezdett a fájdalomtól ami a számára furcsa pillanatképeket követte.Olyan érzése 
volt, mintha ismerte azt a fiút és mindezeket igazából látta s óriási köze is van hozzá.A lány kiabálására 
hamarosan összefutott a ház összes szolgája aki csak a közelben volt,de senki sem tudott neki segíteni.A 
fájdalom nem gyengült,hanem csak egyre erősebbé és erősebbé vált.Az egyik cselédlány sietve indult el 
az ifjúúrhoz hogy elmesélhesse neki mi történik a kisasszonnyal.Yoru azt parancsolta, hogy vigyék el a 
lányt a szobájába és hadják ott.A szolgák úgy is tettek.Yuki az ágyon fekve könyörgött hogy múljon el 
végre a fájdalom mert nem bírja tovább.Pár perccel később a fiú belépett az ajtón és a lány mellé ült az 
ágyra. 

- Yoru kérlek csinálj valamit....már nem bírom ezt tovább...ezek az emlékképek,honnan vannak? 

Mikor történt ez? Mond már el,miért nem emlékszem semmire? Mégis mit csináltál velem? – A lány 
szeméből egyszerűen ömlött a könny. 


- Ne félj,a fájdalom hamarosan elmúlik. A gyermekünkért.. ki kell bírnod. – a fiú egy kicsit 

elmosolyodott, aztán magához húzta a lányt és megcsókolta,amitől a lány teljesen lenyugodott és elaludt. 


Tudtam hogy az emlékeid egyszer visszatérnek majd hozzád,de hogy ilyen gyorsan fog ez 

megtörténni sajnos nem számítottam....- Yoru nagyot sóhajtván visszafektetve a lányt az ágyra és 
betakarta.Aztán megpuszilván homlokát kiment a lány szobájából. 


Épphogy Yoru elhagyta a lány szobáját ökölbe szorította a kezét és a falba vágta. 



Miért..........Mégis miért nem tud soha elfelejteni téged? Mi olyat tettél érte hogy képtelen 

elfelejteni? Mégis mi köt össze benneteket ennyire? Milyen kötelék létezik köztetek? Hisz csak testvérek 
vagytok.....Semmi több....Semmi több....Akkor.... Mégis mi? – Yoru lecsúszott a földre és egy ideig ott ült a 
hideg padlón.Aztán a fiúnak megint vérszomja lett.De most nem kedveséhez indult hogy vért igyon,mivel 
félt hogy ezzel baj eshet a gyerekkel,hanem egy cselédlányt hivatott be magához. 

Amikor Yuki felébredt már elmúlt a borzalmas fájdalom és a lány boldogan Yoruhoz indult.De amikor odaért 
egy váratlan meglepetés érte.Yoru szobájának az ajtaja nem volt teljesen zárva és közte maradt egy 
kisebb rés, amin keresztül Yuki két szemével látta,ahogy Yoru annak a cselédlánynak a vérét 
iszogatja.Yuki nagyon megijedt.A lány a szájára csapta a két kezét ne hogy felkiáltson és 
észrevegyék,aztán lassan hátrafelé kezdett menni de nekiment az asztalnak ami nem messze ált az ajtótól 
és a rajta lévő váza lezuhant a földre és hatalmas zajt csapott.Yuki még jobban megijedvén gyorsan 
elfutott az udvar irányába.Yoru természetesen meg hallotta a zajt és ki s nézett az ajtón de senki sem volt 
ott és azt gondolta, hogy egy macska de az utolsó pillanatban észrevette a földön fekvő medált,amit Yuki 
tőle kapott még kiskorában.Ekkor Yoru gyors lépésekkel elindult a lány szobája felé és amikor az ágyhoz 
ért meglátta hogy ő nem volt ott.A srác megparancsolta,hogy kutassák át az egész házat és találják meg 
bármi áron.De a lányt sehol sem találták mivel már rég nem a ház területén tartózkodott.Yuki a város 
közepén járkált valahol.De sajnos még ő sem tudta azt,hogy hová is kéne mennie.Nem emlékezett az 
útra.Nem emlékezett semmire sem.A lány csak abban reménykedett,hogy rátalál olyasvalaki aki ismeri és 
segit majd hazatalálni.Őszintén,már nagyon bánta hogy elfutott Yorutól.A lány tele volt 
félelemmel.Egyszerűen reszketett és alig volt képes menni.Aztán véletlenül nekiment valakinek..... 

- B....bocsánat – nagyon halkan és félénken szólalt meg Yuki és ránézet arra akinek nekiment. 
T.....te? tényleg te vagy az Yuki?................