10 Rész... Barátok és ellenségek egy helyen...

- Gyönyörű ez az éjszakai égbolt nem igaz? - szólalt meg először Luka. 
- Te mégis mit keresel itt? Azt hittem már mindenki alszik.....De úgy látszik tévedtem. Még éjszaka sincs egy perc nyugtom... Mégis mit akarsz tőlem? - kiáltott fel Yoru. 
- Menj el innen. Yukinak nincs szüksége rád. Hagyd őt békén, és távozz amíg még tűrlek. - Luka szemeiben a düh csillogott. 
- Sajnálom de nem tehetem. Hisz nekem a kedvesem mellett van a helyem. - Mosolygott fel a srác. 
- Mégis miről beszélsz? Hogy mered hívni a húgomat a kedvesednek? Ezt megbánod. 
Luka előrántott egy pisztolyt, amit Yorura szegezett és amikor készült meghúzni a ravaszt megszólalt egy női hang. 
- Állítsd le magad Luka. Mégis mit művelsz,megőrültél? Mégis mit nyersz azzal, hogy megölöd? - szólalt meg nyugodt hangon Miki, miközben a két fiút nézte. 
- Miki mégis mit keresel itt? - Luka nagyra tágult szemekkel nézett a lányra. - Én csak....... nem tudom mitévő legyek. Ennyi éven keresztül csak arra vágytam hogy Yuki mellettem legyen, de úgy látszik ez lehetetlen. 
Hirtelen a semmiből egy ismeretlen kacajt hallottak. A srácok nem tudták honnan jön a hang, ezért nem tudták megállapítani hogy hol is rejtőzik valójában az a személy. 
- Ti aztán tényleg ostobák vagytok. - ismét megszólalt az a hang. 
- Mégis ki vagy te? Bújj elő te nyuszi ha mersz! 
- Még hogy én nyuszi?! Na ne nevettess! 
Aztán a fáról leugrott egy srác akit Luka és Miki már láttak korábban. Ebben a pillanatban valamiért Yuki fuldokolni kezdett álmában és riadtan felébredt. Körbenézett a szobájában és mivel nem látott senkit közelében, elindult, és benézett először Luka, aztán Yoru és Miki szobájába is. 
De amikor odaért, egyik szobában sem volt egyikőjük sem. Nem tudta hová tűnhetett mindenki így hirtelen. 
Aztán a lány pisztoly lövéseket kezdett hallani amitől nagyon megijedt. Yuki nem igazán értette honnan jön a hang, de kirohant vékonyka és rövid pizsamájában, és az sem nagyon izgatta, hogy bőrét kissé megcsípte az éjszakai hideg levegő. 
Yuki nem tudta merre fusson mivel a lövéseket egyszer közelebbről, egyszer távolabbról lehetett hallani. A lány azt hitte hogy meg sem találja őket, de amikor szerencsére ( legalább is már akinek szerencse) találkozott egy sráccal már nem örült ennyire. 
Hisz Yuki Itamira bukkant rá amitől még nagyobb rémületbe esett. A lánynak eszébe jutott mindaz amit művelt vele a múltkor. A lány el akart menekülni, de az egész teste lebénult és szegény moccanni sem bírt. A srác csak nézte a riadt lányt, de mintha nem is létezne csak kikerülte. 
Akkorra értek oda a többiek is, és amikor Yuki meglátta, hogy a bátyja meg van sebesülve minden félelme elszállt és csak azon agyalt, hogy mit tehetne testvéréért.

**************** Öt hónap elteltével ****************

Lukának meg Mikinek el kellett utaznia külföldre az ügyeik miatt, és ezt Yuki nagyon nehezen fogadta. 
Ezek után Yuki nagyon megváltozott. Alig beszélt és a tanulásban is nagyon lemaradt. Akárki is szólította meg őt, nem reagált. Olyan lett akár egy lelketlen bábu, és az életének nincs többé értelme. A lány nem tudta mit kezdhetne magával, hisz a testvére is és a legjobb és egyetlen barátnője is elment. 
Yorunak pedig más dolgai is voltak azon kívül, hogy csakis Yukival foglalkozzon, bár inkább vele maradna. Így múltak a lány unalmas hétköznapjai.

*************** még 3 hónapelteltével ***************

Lassan elérkezett a vizsgaidőszak, amit senki sem várt. Yukinak nagyon bele kellett húznia a tanulásba, vagy meg is bukhat. De a lánynak fogalma sem volt hogy mihez is kezdjen legelőször. De még segítséget sem kérhetett az osztálytársaitól mivel mindenki már az elejétől kezdve kiközösítette a lányt, mivel mindenki már az elejétől fogva furcsának tartotta őt. 
- Jajj biztosan meg fogok bukni... - nyögött Yuki. 
- Segíthetek valamiben kis hölgy? - lépett közelebb a lányhoz Kenta. 
-Amm nem kell. Szerintem neked is bőven van dolgod, nem hogy még velem is foglalkozz....- mosolyodott el a lány. 
- De együtt is tanulhatunk nem igaz? És közben elmagyarázhatom azokat a részeket, amiket nem igazán értesz. - mondta mosolyogva Kenta, és leült Yuki mellé. 
Namika természetesen Kenta mellett állt, de később hozott egy széket és szintén leült melléjük. Mindenből együtt idejében felkészültek, mire elkezdődött a tanulók rémálma. A vizsgák hosszúak és fárasztóak voltak mindenki számára, de már nem lehetett javítani az eredményeken. 
Az egyetlen dolog, amit a diákok tehettek, amíg várták azt eredményeket, hogy imádkoztak azért, hogy sikerüljön a vizsga és tovább mehessenek tanulni ki hová akart. 
Yuki mindig is külföldön szeretett volna tovább tanulni, de már reménye sem volt arra hogy ez valóra válhat valaha is életében. Mivel a történtek miatt nagyon megváltozott. De amikor a lány meglátta az eredményeket a boldogsága határtalan volt. Nem is értette igazán, hogy hogyan jött ez az egész. Hisz a vizsgákon nem tudott igazán sokat, mégis az ő eredménye ott volt a legjobbak között. 
- D-de ezt nem értem... Hogyan? - gondolta magában Yuki és nem is vette észre, hogy neki ment valakinek. 
- Figyelj hová lépsz... - mordult rá az illető. 
- Nagyon sajnálom. - mélyen meghajolt a lány. 
- Te vagy az Yuki? Sajnálom,nem akartam rád kiabálni... Hogy sikerültek a vizsgák? Tovább jutottál? - szólalt meg már sokkal kedvesebben Yoru gyengéden megölelve a lányt mindenki előtt. 
- Mégis mit csinálsz? Hisz most már mindenki minket bámul... - súgta halkan a srácnak Yuki. 
- Na és aztán? Hadd nézzék. Hiszen már bevallottad nekem az érzésedet, amiket én viszonozok is. Mégis meddig akarod még rejtegetni mindenki elől? Vagy teljesen a házasságunkig ezt fogod művelni velem? - vigyorgott a srác a lány reakciójára várva. 
- Természetesen nem... Csak szerintem így mindenki előtt ölelgetni engem... az még egy kicsit sok.... - Yuki zavarában elpirult, és kicsit félrenézett. 
- Na, és ha megcsókollak? - a fiú egy kicsit közelebb hajolt a lányhoz, de Yuki ellökte magától. és rá kiabált, hogy még otthon tárgyalnak, és ezzel felkeltette mindenki figyelmét, azokét is, akik addig nem figyeltek. 
A lány elvörösödött, akár egy rózsa, és hazaszaladt. 
- Ezt direkt csinálta. Biztos vagyok benne, hogy ez az egész szándékos volt.Nos csak jöjjön haza és vége. 
- gondolta magában a zavarba ejtett és dühös lány. 
Yuki a futástól nagyon elfáradva nem bírta kivárni amíg Yoru hazaér, és elaludt a társalgó kellős közepén. Amikor a srác végre hazaért, rátalált a nappaliban szunnyadó lányra, bevitte őt a szobába, lefektette az ágyba, betakarta és ő is mellé feküdt gyöngéden megölelve kedvesét és ő is elaludt mellette.