Testvéri kötelék második felvonás 14 Rész. Vég.

Bad End

Borzalmas fájdalmat éreztem a mellkasomban aztán azt,hogy valami forró folyadék folyik a mellkasomból. Próbálva a szemeimmel meglátni a körülöttem lévő személyeket láttam a vér tócsát is amelyben feküdtem. Láttam Alan könnyező szemeit és éreztem,hogy magához ölel. Beszélt valamit de én már nem értettem. Utolsó erőmet összeszedve megemeltem kezemet és Alan arcára helyeztem miközben enyhén elmosolyodtam. Ő a kezem felé helyezte tenyerét aztán megpuszilta azt. A könnyek nem álltak el. A vér egyre jobban ömlött a mellkasomból és a számból. Már lélegezni sem tudtam a sok vértől a torkomban és elkezdtem fulladozni. Alan a számra helyezte ajkait és elkezdte inni a véremet abban reménykedve,hogy így talán könnyebben fog menni a lélegzés aztán felszedve engem a földről elvitt valahová. Már a szemeimet sem bírtam tovább nyitva tartani...nem maradt egy csepp erőm sem. Lassan becsukva szemeimet az utolsó lélegzetem hagyta el ajkaimat....

********************** Alan szemszöge ***********************

Egy furcsa érzés fogott el és az udvarra siettem. Amint kiértem lesokkoltan álltam meg. Alice a „nagybátyánk” karjai között feküdt és mellkasán a fegyver volt elhelyezve. Gyors mozdulattal átszúrtam bácsikánk gyomrát de hiába....kilőtt Alice mellkasába és testéből megindult a vér. Annyira mérges lettem,hogy nem bírtam leállítani magamat és megközelítve Luka földön heverő testét a lábamat az átszúrt gyomrára helyeztem és egész erőmből rátaposva szúrtam át mellkasát és kitéptem a szívét a testből aztán összeszaratva azt kezemben dobtam a földre a holtest mellé aztán Alice-hez siettem. Karjaimba véve őt magamhoz öleltem. Az egész ruhám húgom vérében volt. A szemeim könnyeztek. Fájt a tudat,hogy nem érkeztem meg időben és nem tudtam megmenteni őt. Alice megérintette arcomat és próbált enyhén mosolyogni. Még mindig könnyező szemekkel néztem őt s megpusziltam kezét. Amikor ő elkezdett fulladozni a vér miatt és megcsókoltam őt és megittam azt a vért ami miatt ő fulladozott aztán felkapva őt a földről kivittem őt a birtok területéről. De.....a kastély területét már csak Alice holteste hagyta el.....

*********************** 5 évvel később ***********************

Enyhén meleg szél fújta hajamat és éj fekete palástomat. Egy tölgy melletti dombon álltam egy sír mellett és néztem a távolba. A szemeimben már nem voltak könnyek. D érzelmek vagy élet...szintén nem volt bennük. A számat egy hang sem hagyta el már jó 5 éve. A sírt sem látogattam meg szintén 5 éven keresztül....De....végre lett annyi erőm,hogy eljöjjek ide. A sír felé fordultam s leültem mellé elkezdve beszélni.

Alan:

- Szia húgi...most biztosan mérges vagy rá azért,hogy nem látogattalak meg ennyi ideig...ne haragudj...nem volt erőm...sem bátorságom...megjelenni itt egészen azóta,hogy itt temettünk el téged. Szeretlek húgi...és nagyon hiányzol...ha tudnád mennyire...nagyon sajnálom...nem tudtalak megmenteni akkor..Soha nem fogod elhinni mi történt...Miki végre férjhez ment ahhoz a butik vezetőhöz akivel mi próbáltuk őt összehozni...és már egy gyereke is született...méghozzá lánya...Szelina lett a neve. Engem választott a kislány keresztapjának. Nem igazán akartam elfogadni az ajánlatot de végül a sok rábeszélés után beleegyeztem. Ritkán..de meglátogatom őt. A haja színe egy kissé hasonlít a tiédre...és ő is nagyon sokat ordít és folyton a nyakamon lóg... pont úgy mint te.De ő nagyon jó kislány...csak szintén gyakran kisebb nagyobb bajba keveredik...nem lehet elmesélni mindent ami ennyi év alatt történt...sokkal jobb lett volna ha itt lennél és saját szemmel látnál mindent. Ja...majdnem elfelejtettem elmondani...én is vadász lettem....átvettem Miki helyét mivel neki a családjával kell foglalkozni. Jelenleg is a közelben volt munkám...ezért is összeszedve erőmet eljöttem ma hozzád de már máris mennem kell. Túl sok munka vár még rám...de ígérem...még eljövök hozzád...várj rám...egyszer úgy is...mi ketten...ÚJRA EGYÜTT LESZÜNK...

Egy fehér liliomokból álló csokrot helyeztem a sir mellé aztán zsebre vágva kezeimet lassú léptekkel mentem lefelé a dombról. Amikor már a domb lábánál jártam megálltam és visszapillantottam a sírra aztán elmosolyodva sisakot helyeztem a fejemre elrejtve könnyező szemeimet aztán egy nagyobb szélfújás felcsapta a földről a lehullott leveleket. Amikor a levelek lassan visszahullottak a földre eltűntem együtt a széllel.

Így értek véget a testvérek boldog és szeretettel teljes pillanatai együtt............

Happy End

********************** Alice szemszöge *********************

Borzalmas fájdalmat éreztem a mellkasomban aztán azt,hogy valami forró folyadék folyik a mellkasomból. Próbálva a szemeimmel meglátni a körülöttem lévő személyeket láttam a vér tócsát is amelyben feküdtem. Láttam Alan könnyező szemeit és éreztem,hogy magához ölel. Beszélt valamit de én már nem értettem. Utolsó erőmet összeszedve megemeltem kezemet és Alan arcára helyeztem miközben enyhén elmosolyodtam. Ő a kezem felé helyezte tenyerét aztán megpuszilta azt. A könnyek nem álltak el. A vér egyre jobban ömlött a mellkasomból és a számból. Már lélegezni sem tudtam a sok vértől a torkomban és elkezdtem fulladozni. Alan a számra helyezte ajkait és elkezdte inni a véremet abban reménykedve,hogy így talán könnyebben fog menni a lélegzés aztán felszedve engem a földről elvitt valahová.

*********************** 5 év elteltével **********************

Kellemes őszi nap volt. Én az udvaron ültem és Alan haját simogattam miközben ő a combjaimra helyezve fejét pihent. Egyszer csak ő kinyitotta szemeit és az arcomra helyezte kezét. Én a keze fölébe helyeztem tenyeremet aztán ő felülve magához ölelt és megcsókolt. Amikor elváltunk egymástól ő a hasamra helyezte kezét. Én és Alan...megszegtük a tabut....és ebből....történt meg az aminek meg is kellett volna történni. Én gyereket vártam Alantól. Akkor amikor az életem a hajszálon múlt Alan visszavitt engem a Klein birtokba...nem tudom hogyan tehette...hogyan sikerült neki ilyen gyorsan engem átvinni oda...hogyan sikerült neki megmenteni engem....de sikerült neki. Itami is eltűnt és azóta a nap óta egyszer sem láttuk. Mivel mi félvérek voltunk a vámpíri erő felébredt bennünk ami után emberi vért ittunk. Két hónap elteltével megszületett a kislányunk Beatrice. ( ejtsd: Beatrisz)

A Klein birtokon nem maradt senki csak én, Alan és a kislányunk Beatrice.... boldogan éltünk a házunkban élve boldog és örömmel teli napjainkat bezárva mindenki előtt a birtok hatalmas kapuit.

********************** 300 év elteltével **********************

A legendák szerint van egy birtok, amelyben örök fiatalsággal rendelkező szerelmes pár lakott. Egy kutató egyszer széttárta a birtok hatalmas kapuit és kiakarta deríteni az igazságot. Egy teremben rátalált egy családi portréra ahol egy Fiatal pár volt ábrázolva egy kisgyerekkel a lány kezében. Később ugyan az a kutató tovább szeretett volna jutni és körbe ment az egész birtok épületén. Egy elhagyatott részben ő egy szobára talált és kikerekedett szemekkel nézte azt amit látott. Egy fiatal pár feküdt holtan az ágyon összekulcsolt kezekkel. A kisgyermek nem volt sehol. A testeket ítélve ők sem voltak életben már elég régen de nem bomlottak fel. A kutató rájött arra,hogy kik voltak ezek. Hisz ők ugyan azok az emberek voltak akik a portrén is szerepeltek. Ezek után biztosra ment mindenki,hogy a legenda igaz történetek alapján íródott. A portrét a helyén hagyták és a kaput is bezárták...az emberek pedig semmiképp sem szerették volna megzavarni az örök fiatal pár nyugalmát.....

Innen eredt a Klein Birtok legendája az örök fiatal párról....Alan és Alice Kleinről.