Testvéri Kötelék 2 felvonás 4 Rész...Vér éjszaka...
A bátyámmal csak egymásra pillantottunk aztán segítve nekem lábra állni együtt eldúltunk az épület felé.Lassan haladtunk mivel Amikor Itami a földre lökött a bal lábamra estem a testem egész súlyával és ettől nagyon fájt.Beérve az épületbe kivételesen is nem a vendéglőbe mentünk..az apánknak volt egy kabinet szerű terme..elvolt zárva a külvilágtól így hát oda mentünk.Ami után mind a hárman bementünk a terembe én kulcsra zártam az ajtót.Mind a két srác engem nézett.Szerintem nem várták,hogy még kulcsra is zárom az ajtót.Na de ez nem fontos.A kezemben forgatva a kulcsot helyet foglaltam. Itami a velem szemben elhelyezett kanapén foglalt helyet míg Alan állva maradt és furcsa tekintettel nézte a másikat.Elegem volt ebből a megtört csendből ezért megszakítottam azt.
*Alice:
- Nos...akkor mesélj Itami.
*Itami:
- Mit szeretnél tudni kicsi lány?
*Alice:
- Mindent.
*Itami:
- Túl sok mindent éltem át és tudok.Egy év sem lenne elég ahhoz,hogy elmeséljek MINDENT amit én tudok.
*Alice:
- Ne játszd az eszedet...te is tudod miről beszélek.
*Itami:
- Wow a cica mérges.
*Alan:
- Te kis...
Még mielőtt Alan bármit is érkezett volna mondani félbeszakítottam mondanivalóját.
*Alice:
- Mi történt a szüleinkkel 14 évvel ezelőtt?
*Itami:
- A vér éjszakára gondolsz?
*Alice:
- Vér éjszaka?
*Itami:
- Szóval semmiről sem meséltek nektek...
*Alice:
- Ne szakitszd félbe a mondandódat és folytasd kérlek.Mit értesz a vér éjszaka kifejezés alatt? mit rejt ez a kifejezés?
*Itami:
- *motyog* A vér éjszaka....hmm...hogy is magyarázzam el nektek úgy,hogy ti is megértsétek...
*Alan:
- Ne motyogj az orrod alatt és mesélj végre...
*Alice:
- Alan....megbeszéltük..
Alan morogva a szemeit forgatta türelmetlenül dobogva a lábával.
*Itami:
- A vér éjszaka idején a vámpírok és különféle lények különleges erővel rendelkeznek...szinte ekkor bújik elő minden gonosz lélek a sötétségből..abban az éjszakában több száz ember vesztette életét...a szüleitek sem lettek kivételek...
*Alice:
- Biztosan tudod,hogy az apánk....nem volt ember..ő egy vámpír volt...
*Alan:
- Alice! Ezt nem...
*Itami:
- Igen...tudom...
*Alice:
- Tehát....a vér éjszaka idején...ő is különleges erőkkel rendelkezett...akkor mégis hogyan tudta megölni valaki?
*Itami:
- Logikus az amit mondasz...de ha feltételezzük....csak feltételezzük azt,hogy olyas valaki tette akiben nagyon is megbíztak....és közel engedtek magukhoz...
*Alice:
- De akkor miért nem öltek meg minket is? hisz még csak alig,hogy 1 évesek voltunk akkor...könnyű célpont lehettünk...
*Itami:
- Talán valami tervük volt veletek kapcsolatban...
*Alice:
- Mit rejtegetsz előlünk?
*Itami:
- Hmm??
*Alice:
- Érzem....te sokkal többet tudsz annál amit most elmondtál...Tudod ki volt a gyilkos..de valamiért mégsem akarod elmondani..
*Itami:
- Tévedsz kicsi lány...én nem az anyád és apád mellett voltam amikor őket gyilkolták...
*Alice:
- Akkor hol?
*Itami:
- Épp benneteket vittelek ki az épületből ami után az életben hagyott benneteket és elhagyta a szobátokat...
*Alice:
- Micsoda??!!
Ugrottam fel a helyemről ökölbe szorítva midként kezemet.
*Alice:
- A szüleink gyilkosa először mellettünk tartózkodott?!
*Itami:
- Igen...És méghozzá a kezében is tartott téged...
*Alice:
- Ezt nem hiszem el....az életem egy hajszálon lógott...
*Itami:
- Nem kell aggódnod...úgy sem hagytam volna,hogy megöljön...legalább is téged...
*Alice:
- Mi??
*Itami:
- Megígértem anyádnak még amikor gyerekek voltunk,hogy a jóságáért majd egyszer megkapja a jutalmát...később pedig megszülettetek ti ketten...én pedig megígértem,hogy vigyázok rád és meg foglak óvni a haláltól.
*Alice:
- És mi lett volna Alannal?
*Itami:
- Ő úgy sem halt volna meg gyerekkorában..
*Alice:
- Honnan tudod ezt?
*Itami:
- Vannak dolgok,amelyeket jobb ha nem tud az ember..
*Alice:
- Már megint ez a titkolózás...*sóhaj* na de most nem a mi gyerekkorunkat jöttünk megbeszélni...
*Itami:
- Ez igaz....szóvaal...hol is tartottam?
*Alice:
- Épp azon voltunk,hogy elmesélted,hogy a gyilkosunk akinek nem láttad az arcát először a mi szobánkban vendégeskedett aztán elment lemészárolni a szüleinket és a ház lakosait...
*Itami:
- És tényleg...ha röviden akarok fogalmazni akkor csak annyit mondhatok,hogy a gyilkos biztosan valami közeli barát vagy rokon lehetett...
*Alan:
- Apánknak nem voltak barátai Mikin kívül....nem bízott meg senkiben...
*Alice:
- De viszont anyának igen...és még nagyon is sok...
*Itami:
- Akkor azokat kell kikérdeznetek az esetről...
*Alice:
- Ahogy Miki mesélte...senki sem tud a halálukról...mivel a többieknek azt mesélték el,hogy Londonba utaznak...mindenki még mindig azt hiszi,hogy a szüleink ott élnek.Talán még a mi létezésünkről sem tudnak...
*Itami:
- Hmmm.....
*Alan:
- ÁÁÁ meguntam halgatni ezt a sok baromságot....
*Alice:
- Alan.....
*Alan:
- Nyisd ki az ajtót húgi. Lelépek.
*Alice:
- Nem mehetsz el..
*Alan:
- Miért is?
*Alice:
- Tud valamit....csak valamiért még nem hajlandó elmondani nekünk...
*Alan:
- Ha nem akarja,úgy sem fogja elmondani....add ide a kulcsot...
*Alice:
- Nem,nem adom.
*Alan:
- Ne akarj magadra dühíteni..
*Alice:
- Nem félek tőled...
*Alan:
- Ne akard felébreszteni bennem a vad állatot és add ide azt a kulcsot!
*Alice:
- Egy hörcsögtől én nem félek.
Alan egyre idegesebbé kezdett válni aztán egy cseles mozdulattal elvette tőlem a kulcsot s kicsukva az ajtót kiballagott a teremből ot hagyva engem Itamival.....kettesben...Hisz nekem csak is ez hiányzott a boldogsághoz....Én kényelmesen visszaültem a helyemre és elkezdtem gondolkodni elfelejtve azt is,hogy Itami még mindig ott volt a teremben.Egyszer csak megéreztem,hogy valaki leült mellém.Na vajon ki lehetett az....hát természetesen Itami...amikor felé fordítottam a fejem,hogy beszóljak neki ő már újra meg akart csókolni engem....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése