12 Rész... A kétségbe esés tengere
- MÉGIS MI A FENE TÖRTÉNT?.......... Sokkos állapotban Yoru azt sem tudta mit tegyen,aztán villám
gyorsan felkapván magát elindult valamerre a vak sötétben.
Yuki nyugodtan aludt nem is gondolva arra hogy történhet valami.Egyszer csak arra az érzésre ébredt
fel,hogy valami vagy valaki szorosan összeaszottja.Amikor a lány kinyitotta szemeit , a mellette fekvő Yorut
pillantotta meg , akinek már a tekintetéből lehetett megérteni hogy történt vele valami.
- Mi történt? - aggódva kérdezte a lány.
A srác nem válaszolt semmit,csak még jobban lány mellkasába nyomta az arcát.
Yuki magához ölelvén megsimogatta a fiú fejét biztatván hogy bármi is történt csak véletlen volt.Yoru meg
sem szólalt.Egyszerűen azt sem tudta hogy mit mondhatna mentségül tettére.A lány egész éjjel fenn volt
és akár egy szót is próbált kihúzni a srácból.De sajnos nem járt túl nagy sikerrel.A Srác egy szót sem
tudott kinyögni.Így telt el a hosszú és szörnyű csendes éjszaka.
Kora reggel Yuki be akart menni a fürdőbe,hogy átöltözzön de Yoru megragadván a lány karját
visszarántotta az ágyra.
Mégis mit csinálsz? – kérdezte halkan a lány.
A fiú nem válaszolt semmit,csak közelebb hajolt a lány nyakához.
A lány már értette,hogy a srácnak vérre van szüksége , ezért hagyta magát. Yoru lehúzta a lány válláról a
ruhát és előbb megcsókolta aztán bele mélyesztette fogait.Yuki megsimogatta a fiú fejét aztán átölelte.
Elmondod nekem mégis mi bántja a lelked? – enyhe mosollyal az arcán suttogta a lány türve a fájdalmat..
A fiú csak itta tovább a vérét,figyelmen kívül hagyva a szavait.Yuki érezte hogy lassan Yorunak abba
kéne hagynia a vére ivását,mivel meg is ölheti.De a srác nem reagált a lány szavaira és ivott tovább.Yuki
lassan kezdte elveszíteni az eszméletét a vérhiány miatt,de az utolsó pillanatokban a szobába belépett
Luka és leszedte Yorut a lányról.Luka megragadta a másik srác ruhát és a falhoz vágta kiabálván rá.De
Yoru ezt figyelmen kívül hagyta,és az ágyon fekvő lányt nézte.Ekkor Luka nem bírta ki a fú ostoba
viselkedését és lehúzott neki egyet.
Mégis mit műveltél? Netán megakartad őt ölni mindazok után amit érted tett? – dühösen kiáltotta fel a fehérhátú srác.
Yoru továbbra is néma csendben maradt.
Válaszolnál végre te idióta? Vagy netán azt akarod hogy itt és most megöljelek? – enyhe kis mosollyal az arcán mondta Luka.
Az arany hajú srác továbbra is néma csendben nézte a lányt.
Lukának lassan elege volt Yoru ostoba viselkedéséből, ezért egyszerűen elengedte azt, és a húgához
ment.Megfogván Yuki kezét a szívéhez szorította,aztán mélyen a lány szemébe nézett, de abban a
pillanatban nem mondott még semmit. Yorunak ez nem igazán tetszett.A srác tekintetéből lehetett látni,
hogy megöli a fehér hajú fiút ha továbbra is a lány közelében marad.
Tényleg képes lennél egy újabb fájdalmat okozni neki? – kérdezte halkan a srác,átvezetvén a tekintetét Yorura.
Yuki csendben figyelte a történteket,mivel a vérvesztesége miatt nem tudott mozogni sem.
Válaszolnál kérlek? – Luka már lassan kezdett dühbe gurulni Yoru miatt.
A lány nem hozzád tartozik....................... – mondta halkan az aranyhajú.
Mit mondtál? Ezt mégis hogy értem? Miből veszed hogy nem tartozik hozzám? – dühösen
kiáltott fel Luka.
Nem tartozom neked magyarázattal * enyhe mosoly * , egyébként sem lehetne a tiéd,hisz a vér
szerinti testvérek között nem létezhet olyasmi féle kapcsolat mint a SZERELEM.........
Hallgass!!! Ez az egész véletlenül sem tartozik rád.Kotródj innen,és soha ne gyere vissza.......
Mert ha vissza térsz,a halál gyermekévé teszlek.... – dühösen mondta a fehér hajú srác,aztán visszafordult
húgához.
Majd akkor ha ezt Ő fogja nekem megmondani. – Yoru a még mindig az ágyon fekvő lányra
nézett.
...................
A lány nem tudott megszólalni.De a tekintetéből lehetett érteni,hogy egyikőjüket sem akarja
elveszíteni.De egyik fiú sem volt hajlandó őt ott hagyni a másikkal.A tekintetek összetalálkoztak.Mind a két
fiú a lányt bámulta.Yuki pedig egyszer Yoru,egyszer pedig testvére szemébe nézett.De megesett olyan
is,hogy a fiúk farkas szemet kezdtek nézni egymással.A lánynak olyan furcsa érzése támadt
olyankor,mintha őt ketten így próbálnának kommunikálni egymással,és hogy tökéletesen megértik egymást.
Yuki hirtelen elaludt.megint a furcsa álmát kezdte látni ami mindig mély nyomot hagyott benne.Újra és
újra látta azt a gyereket és azt a nőt,aki annyira hasonlított rá,csak a haja volt sokkal hosszabb mint
neki.De ezúttal a lány nem akarta ezt annyiban hagyni,és beszélni szeretett volna azzal a nővel.Először
nem merte megközelíteni,de pár perccel később,a lány összeszedvén minden bátorságát közelebb ment
ahhoz a nőhöz és megkérdezte a nevét.A nő nem válaszolt semmit,csak a lány felé nyújtotta a karját és
mosolyogva nézte őt.Yuki még közelebb ment.És ahogy ő közeledett,jobban és jobban látta,hogy az a nő
teljesen úgy méz ki mit ő,a kisfiú pedig nagyon hasonlított bátyjára csak sokkal kisebb és aranyosabb volt
nála.A lány mosolyogni kezdett.A félelme teljesen megszűnt.Már nem félt semmitől.Olyan lett volna,mintha
nem kéne eljátszania magát boldognak,mert ő tényleg az.......
Nem akarok felébredni – mondta halkan a lány.
Akkor ne tedd – mosolyogva mondta a gyerek,aztán megfogta Yuki kezét és magával húzta
valahova.
De várnak rám - lehangoltan válaszolt Yuki
Várnak? Mégis ki vár rád ott? Senkinek nincs szüksége rád.Itt pedig mindenki boldog amikor
eljössz – boldogtalanul válaszolt a gyerek.
Senki sem vár rám? Ezt mégis hogy érted? Ott van a családom,ott van minden barátom.Mégis
hogy nem vár rám senki? – a lány sokkba esett és remegve leesett a földre.
Ha tényleg éreznéd a szeretetüket most nem kételkednél – szólalt meg újra a gyerek.
A lány nem tudta mit válaszolhatna erre. Az álom ami olyan volt mit egy mese,hirtelen rémálommá vált.Az
egyetlen vágya az volt hogy felébredjen abból a rámalomból,és soha többé ne térjen oda vissza.Mindezek
után a lány kinyitotta szemeit és a szobájában az ágyán feküdt.Mellette pedig Luka és Yoru aludtak.Yuki
nagyon boldog volt hogy újra láthatja szeretteit.De amit az a gyerek mondott akkor a álmában a fejébe
vésődött : “ Várnak? Mégis ki vár rád ott? Senkinek nincs szüksége rád. Ha tényleg éreznéd a
szeretetüket most nem kételkednél “ Azok a szavak csak úgy forogtak a lány fejében és nem akarták
békén hagyni.
Ez nem igaz.Mindaz amit mondott.........egyszerűen nem igaz.Szeretnek engem és szükségük
van rám,én nem kételkedem.......nem kételkedem....... * fogja a fejét *
Most mégis mi tévő legyek? Kinek higgyek? – Yuki elsírta magát és abban a pillanatban a
kétségek tengerébe zuhant..........
gyorsan felkapván magát elindult valamerre a vak sötétben.
Yuki nyugodtan aludt nem is gondolva arra hogy történhet valami.Egyszer csak arra az érzésre ébredt
fel,hogy valami vagy valaki szorosan összeaszottja.Amikor a lány kinyitotta szemeit , a mellette fekvő Yorut
pillantotta meg , akinek már a tekintetéből lehetett megérteni hogy történt vele valami.
- Mi történt? - aggódva kérdezte a lány.
A srác nem válaszolt semmit,csak még jobban lány mellkasába nyomta az arcát.
Yuki magához ölelvén megsimogatta a fiú fejét biztatván hogy bármi is történt csak véletlen volt.Yoru meg
sem szólalt.Egyszerűen azt sem tudta hogy mit mondhatna mentségül tettére.A lány egész éjjel fenn volt
és akár egy szót is próbált kihúzni a srácból.De sajnos nem járt túl nagy sikerrel.A Srác egy szót sem
tudott kinyögni.Így telt el a hosszú és szörnyű csendes éjszaka.
Kora reggel Yuki be akart menni a fürdőbe,hogy átöltözzön de Yoru megragadván a lány karját
visszarántotta az ágyra.
Mégis mit csinálsz? – kérdezte halkan a lány.
A fiú nem válaszolt semmit,csak közelebb hajolt a lány nyakához.
A lány már értette,hogy a srácnak vérre van szüksége , ezért hagyta magát. Yoru lehúzta a lány válláról a
ruhát és előbb megcsókolta aztán bele mélyesztette fogait.Yuki megsimogatta a fiú fejét aztán átölelte.
Elmondod nekem mégis mi bántja a lelked? – enyhe mosollyal az arcán suttogta a lány türve a fájdalmat..
A fiú csak itta tovább a vérét,figyelmen kívül hagyva a szavait.Yuki érezte hogy lassan Yorunak abba
kéne hagynia a vére ivását,mivel meg is ölheti.De a srác nem reagált a lány szavaira és ivott tovább.Yuki
lassan kezdte elveszíteni az eszméletét a vérhiány miatt,de az utolsó pillanatokban a szobába belépett
Luka és leszedte Yorut a lányról.Luka megragadta a másik srác ruhát és a falhoz vágta kiabálván rá.De
Yoru ezt figyelmen kívül hagyta,és az ágyon fekvő lányt nézte.Ekkor Luka nem bírta ki a fú ostoba
viselkedését és lehúzott neki egyet.
Mégis mit műveltél? Netán megakartad őt ölni mindazok után amit érted tett? – dühösen kiáltotta fel a fehérhátú srác.
Yoru továbbra is néma csendben maradt.
Válaszolnál végre te idióta? Vagy netán azt akarod hogy itt és most megöljelek? – enyhe kis mosollyal az arcán mondta Luka.
Az arany hajú srác továbbra is néma csendben nézte a lányt.
Lukának lassan elege volt Yoru ostoba viselkedéséből, ezért egyszerűen elengedte azt, és a húgához
ment.Megfogván Yuki kezét a szívéhez szorította,aztán mélyen a lány szemébe nézett, de abban a
pillanatban nem mondott még semmit. Yorunak ez nem igazán tetszett.A srác tekintetéből lehetett látni,
hogy megöli a fehér hajú fiút ha továbbra is a lány közelében marad.
Tényleg képes lennél egy újabb fájdalmat okozni neki? – kérdezte halkan a srác,átvezetvén a tekintetét Yorura.
Yuki csendben figyelte a történteket,mivel a vérvesztesége miatt nem tudott mozogni sem.
Válaszolnál kérlek? – Luka már lassan kezdett dühbe gurulni Yoru miatt.
A lány nem hozzád tartozik....................... – mondta halkan az aranyhajú.
Mit mondtál? Ezt mégis hogy értem? Miből veszed hogy nem tartozik hozzám? – dühösen
kiáltott fel Luka.
Nem tartozom neked magyarázattal * enyhe mosoly * , egyébként sem lehetne a tiéd,hisz a vér
szerinti testvérek között nem létezhet olyasmi féle kapcsolat mint a SZERELEM.........
Hallgass!!! Ez az egész véletlenül sem tartozik rád.Kotródj innen,és soha ne gyere vissza.......
Mert ha vissza térsz,a halál gyermekévé teszlek.... – dühösen mondta a fehér hajú srác,aztán visszafordult
húgához.
Majd akkor ha ezt Ő fogja nekem megmondani. – Yoru a még mindig az ágyon fekvő lányra
nézett.
...................
A lány nem tudott megszólalni.De a tekintetéből lehetett érteni,hogy egyikőjüket sem akarja
elveszíteni.De egyik fiú sem volt hajlandó őt ott hagyni a másikkal.A tekintetek összetalálkoztak.Mind a két
fiú a lányt bámulta.Yuki pedig egyszer Yoru,egyszer pedig testvére szemébe nézett.De megesett olyan
is,hogy a fiúk farkas szemet kezdtek nézni egymással.A lánynak olyan furcsa érzése támadt
olyankor,mintha őt ketten így próbálnának kommunikálni egymással,és hogy tökéletesen megértik egymást.
Yuki hirtelen elaludt.megint a furcsa álmát kezdte látni ami mindig mély nyomot hagyott benne.Újra és
újra látta azt a gyereket és azt a nőt,aki annyira hasonlított rá,csak a haja volt sokkal hosszabb mint
neki.De ezúttal a lány nem akarta ezt annyiban hagyni,és beszélni szeretett volna azzal a nővel.Először
nem merte megközelíteni,de pár perccel később,a lány összeszedvén minden bátorságát közelebb ment
ahhoz a nőhöz és megkérdezte a nevét.A nő nem válaszolt semmit,csak a lány felé nyújtotta a karját és
mosolyogva nézte őt.Yuki még közelebb ment.És ahogy ő közeledett,jobban és jobban látta,hogy az a nő
teljesen úgy méz ki mit ő,a kisfiú pedig nagyon hasonlított bátyjára csak sokkal kisebb és aranyosabb volt
nála.A lány mosolyogni kezdett.A félelme teljesen megszűnt.Már nem félt semmitől.Olyan lett volna,mintha
nem kéne eljátszania magát boldognak,mert ő tényleg az.......
Nem akarok felébredni – mondta halkan a lány.
Akkor ne tedd – mosolyogva mondta a gyerek,aztán megfogta Yuki kezét és magával húzta
valahova.
De várnak rám - lehangoltan válaszolt Yuki
Várnak? Mégis ki vár rád ott? Senkinek nincs szüksége rád.Itt pedig mindenki boldog amikor
eljössz – boldogtalanul válaszolt a gyerek.
Senki sem vár rám? Ezt mégis hogy érted? Ott van a családom,ott van minden barátom.Mégis
hogy nem vár rám senki? – a lány sokkba esett és remegve leesett a földre.
Ha tényleg éreznéd a szeretetüket most nem kételkednél – szólalt meg újra a gyerek.
A lány nem tudta mit válaszolhatna erre. Az álom ami olyan volt mit egy mese,hirtelen rémálommá vált.Az
egyetlen vágya az volt hogy felébredjen abból a rámalomból,és soha többé ne térjen oda vissza.Mindezek
után a lány kinyitotta szemeit és a szobájában az ágyán feküdt.Mellette pedig Luka és Yoru aludtak.Yuki
nagyon boldog volt hogy újra láthatja szeretteit.De amit az a gyerek mondott akkor a álmában a fejébe
vésődött : “ Várnak? Mégis ki vár rád ott? Senkinek nincs szüksége rád. Ha tényleg éreznéd a
szeretetüket most nem kételkednél “ Azok a szavak csak úgy forogtak a lány fejében és nem akarták
békén hagyni.
Ez nem igaz.Mindaz amit mondott.........egyszerűen nem igaz.Szeretnek engem és szükségük
van rám,én nem kételkedem.......nem kételkedem....... * fogja a fejét *
Most mégis mi tévő legyek? Kinek higgyek? – Yuki elsírta magát és abban a pillanatban a
kétségek tengerébe zuhant..........
Megjegyzések
Megjegyzés küldése