20 Rész... A kaland vége... Vagy netán csak a kezdet?

Teltek a napok,hetek,hónapok....De Luka nem tért vissza.Yuki pedig csak az ablaknál ült és várt.Várt 
arra a bizonyos pillanatra,amikor a bátyja végre hazajön.De hiába..a fiú nem jött vissza.A lány lassan 
már elfelejtette azt,hogy mi az az alvás és evés....ő csak várt,várt és várt.De sajnos már ő is kezdte 
elveszíteni a reményt.Mélyen a szívében már régen tudta,hogy a testvére nem fog visszajönni..Csak 
az egyetlen dolog amit nem értett...” Miért ment el?! Mi olyan rosszat tehetett,hogy Luka csak úgy 
magára hagyta? „ Ezek a kérdések forogtak a lány fejében nap mint nap.. 
Egy ugyan olyan Yuki számára magányos és borzalmas reggelen Miki újra oda ment és próbált 
beszélni vele... 
- Nyugodj meg...Biztosan vissza fog jönni...Hisz engem is sikerült megmentenie...- Szólalt meg 
Miki enyhén mosolyogva és reménykedve arra,hogy Yuki arcán is meg fog jelenni a mosoly.. 

- .............................. 

- Hé Yuki? Jól vagy? – Aggódva szólalt meg újra Miki. 

- ................................. 

- Yuki? 

- .............................. 
Yuki nem válaszolt...Valójában ő már meg sem tudta különböztetni az álom világot a való világtól.A 
lány nem csinált semmi mást csak ült és várt bámulva kifelé az ablakon. 
- Hé..Yoru..Gyere ide...Yukival valami nagyon furcsa dolog történik... – Kiáltott fel Miki oda rohanva a szoba ajtóhoz. 
Yoru majdnem egyből oda rohant a szobához ahol a lányok voltak.De amint belépett a szobába megkérte a másikat,hogy menjen ki.Így hát Yuki és Yoru kettesben maradtak a síri csendben álló szobában. 

Yoru csendben oda lépve Yukihoz megölelte hátulról. 

- Bárcsak tudnám enyhíteni a fájdalmadat.... 

- ......................... 

- Sajnálom...Annyira sajnálom mindazt ami történt... 

- .................... 

- Annyi mindent túl kellett élned..Talán ha nem találkoztunk volna akkor... 
Amikor Yuki meghallotta ezeket a szavakat vissza tért a valóságba és megfogta Yuru kezeit amelyek épp ölelték őt. 

- Te nem tehetsz semmiről.. – szólalt meg halkan a lány.. 

- Yuki.... 

- Én voltam túl figyelmetlen.. 
Yuki egy hamis mosolyt csalva a saját arcára próbálta vissza tartani a könnyeket.Yoru már túl jól 
ismerte ezt a féle mosolyt.És tökéletesen tudta,hogy képtelen megjobbítani a lány kedvét..Ezért 
jobbnak látta,ha most magára hagyja egy kis időre. 
Amint Yuki egyes egyedül maradt a szobában elővett egy jegyzet füzet féleséget és elkezdett irni valamit.. 
*************************************************
************* A NAPLÓBAN LÉVŐ SZÖVEG ************* *************************************************
Mindenki azt mondja,Hogy örökre mellettem lesz...De a végén mindig egyedül maradok.Mindig azok 
hagynak el,akiket a legjobban szeretek....Mindig azoktól kell búcsút vennem akik azt mondták,hogy 
szeretnek,szükségük Van rám és soha de soha nem hagynak magamra...És most..egy újabb ember 
ment el akit annyira szerettem és féltettem..De a legfurcsább dolog az,hogy miért ment el... 
Miért?! 
Miért?! 
MIÉRT?! 
Miért pont ő ment el amikor azt ígérte,hogy mindig mellettem marad? Már nem tudom mit 
higgyek..Már nem tudom mit tegyek...Teljesen összetörtem...Az egyetlen ami még életben tart ez 
szerelem..Habár...Már nem tudom meddig fogom még birni ezt az egészet...túl nehéz...Először a 
gyerekemet vették el...Aztán a bátyám is eltűnt....Túl nehéz és felfoghatatlan...... 
Vajon jobb lenne ha meghalnék? De kinek lenne ettől jobb? Mikinek és Yorunak biztos nem....Ők 
biztosan szenvednének...Vagy talán mégsem? Vajon mi lenne a reakciójuk ha megkérdezném őket? 
Vagy inkább ne tegyem? Mégis mit tegyek? 
Az ostoba gondolatok csak úgy jönnek és mennek.... 
Nem tudom mit tegyek... 
Mentsen meg valaki... 
Ez az őrület... 
Mintha magával szívna a nagy és sötét semmibe... 
Olyan helyre ahol biztos nem vár majd senki.. 
Olyan helyre,ahol csak a magány lesz az..ami mindig mellettem marad... 
Magány... 
Nem.. 
Én nem vagyok magányos... 

Vannak emberek akik szeretnek engem és szükségük van rám ebben a világban. 
Ezért is..... 
Nem adom fel.... 
Élni fogok... 
Csak is azokért az emberekért akik szeretnek engem... 
Küzdeni fogok... 
Egészen addig,amíg meg nem találom az igazi boldogságomat.... 
És találkozni fogok azokkal...Akiket már rég nem láttam... 
BÁTYUS..... 
Bármilyen hatalmas is köztünk most a távolság...Én várni fogok rád....Egészen addig...Amíg nem fog 
vissza jönni hozzám és újra nem találkozunk...Hisz addig is..Van élet célom...És azok után,hogy 
találkoztunk,biztosan lesz újabb életcél az én életemben amelyet véghez akarok majd vinni... 
Ezért is... 
Várlak haza...... 
*************************************************
*************************************************
Amikor Yuki befejezte az írás a párnája alá rejtette a naplót és kilépett a szobából. 
Miki és Yoru teljesen lehangolva ültek a vendéglőben.Egyikőjük em szólalt meg.De amikor meglátták 
az ajtóban álló és életvidám Yuki igazán elcsodálkoztak.Az elején azt hitték,hogy csak káprázik a 
szemük.De nem.Yuki újra a régi lett.A lány úgy döntött,hogy nem fogja továbbra is néma csendben az 
ablaknál várni a testvérét hanem egy új lappal kezdi majd életét együtt a szerelmével és barátaival.

***************** 3 ÉVVEL KÉSŐBB ****************

Yuki nem messze a házától lévő parkban olvasott ülve a lócán és néha néha gyönyörködve pillantott a körülötte lévő nyugodt téli tájra. 

- Te már megint itt vagy? – lépdelt oda Yoru és leült mellé. 

- Ne tán zavar téged,hogy pihenek? - nevetett fel Yuki. 

- Egyébként pedig,hogy vannak az ikrek? Még mindig alszanak? – fojtatta a kérdezősködést a lány. 

- Nyugodj meg...A gyerekekkel minden rendben van... – Mosolyodott el Yoru megpuszilva Yuki homlokát s magához ölelve kedvesét. 

- Még mindig nem tudom elhinni,hogy Luka nincs itt...Már majdnem 4 év telt el azóta,hogy elment de nekem mintha csak pár nap telt volna el... 

- Yuki.... 

- Felejtsd el... - mosolyodott el lány és ráfeküdt Yoru vállára. 

- ........................

Yuki és Yoru még egy jó ideig néma csendben ültek a lócán és gyönyörködtek a téli tájban. 
- Már kezd lassan hideg lenni...Na maradj kinn túl sokáig..Én vissza megyek a gyerekekhez.... 

egy gyors csókot nyomva Yuki ajkaira Yoru elment. 
A lány úgy döntött,hogy még mielőtt bemegy a gyerekeihez még tesz egy kört a parkban. 
Yuki néma csendben ballagott a fák között és néha néha nézett körbe.Mintha keresett volna valakit a 
tekintetével.De akár hányszor is körbe nézett volna sajnos nem látott senkit.Amikor a lány épp már 
vissza felé ment megpillantott valakit a fák között.Yuki bátortalanul közeledett a személyhez amely a 
park közepében és a hold gyönyörű fénye alatt ált s a hófehér haja csak úgy fénylett a hold fényben.Amikor Yuki már elég közel került a személyhez a 
szemei kikerekedtek... 
- Luka?!...........................